The unknown

4💚

A Szombat izgulással teli reggelén járunk. Barna,frissen mosott hajam a párnán terül el, miközben a kreativitás hiányban szenvedve úszok a gondolatban, mely minden reggel kínoz de most különösen fontos lenne rálelnem a válaszára annak a bizonyos kérdésnek, hogy " Mégis mit vegyek ma fel ? ". Tudom, pitiáner dolognak hangzik főképp egy fiú szemében, de higgyétek el srácok, minden lány ezzel a kérdéssel küzd minden reggel órákon keresztül. Napok kérdése és ki találom ne aggódjatok. A szekrény előtt álva a szenvedés végéhez közeledve, azaz kezdett kirajzolódni lelki szemeim előtt a válasz. És bumm megvilágosodtam. Fel is vettem a nagy nehezen összeállított ruhadarabokat és elégedetten néztem a tükörbe mikor megcsippant a a telefonom melyet az éljeli szekrényemen hagytam. Szokatlan üzenetnek lehettem szemtanúja annyi szent. Attila hívott át magához a megbeszélt időpontnál jóval előbb. Nem hagyhattam ki a múltkor is nagyon jól elbeszélgettünk. Válaszoltam, még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükröm segítségével aztán útnak indultam. Az ajtaja elé érve kopogással jeleztem ittlétem amit ő tudomásul vett és szolt, hogy pillanat és jön.

-Szia... -akadt meg szava a köszöntés közben. Furcsán éreztem magam, máshogy nézett rám mint úgy általában az emberek nagy többsége ,de azért vissza köszöntem.
-Nos gyere be én még nem öltöztem át-Mondta majd utat engedett nekem.
Bementem, majd leültem a kanapéra.
Míg vártam a másik szobában, hogy átvegye koszos pólóját, elnézelődtem. Néztem a polcokat és a rajtuk édesen fekvő emlékeket. Hirtelen szemem megakadt egy tükrön, amiben Atit láttam viszont. Pólóját lekapta és rögtön láttam a nem éppen agyon dolgozott felsőtestét. Tudtam, nem szabadna ezt végignéznem, de mégis csak lányból vagyok. Éreztem ahogy elpirulok, így inkább elfordítottam fejem. Szerencsére ő ebből semmit sem vett észre és gyanútlanul tért vissza
-Itt is vagyok és hoztam ezt is. Kérsz ? - Emelte magasba a vörösbort mit az egyik kezében tartott a másikban pedig az elengedhetetlen talpas poharak csücsültek.

-Persze-Mosolyogtam rá viszont kissé ki estem a komfort zónámból. Rá nézve még mindig a pár percel ezelőtti történések játszódnak le a fejemben újra és újra amitől a gondolataim szinte üvöltöttek és a figyelmemet is elvették arról amit épp oly nagy beleéléssel mesélt. Majd mikor ránéztem láttam, hogy a ruházata kísértetiesen hasonlít az enyémre, el tűnődtem. Vajon direkt öltözött velem össze? Na erre kérdésre pont annyira nem kapok választ mint amennyire a reggelente felmerülőre sem. Abban a pár órában beszélgettünk, borozgattunk és persze Attila megcsillogtatta az énektudását is. Majd 12:55 kor elindultunk ugyanis kiderült, hogy csak a szemben lévő ugyancsak panelházba kell mennünk. Felcsengettünk, bementünk majd elkezdődött a buli. Igazából csak ittunk pár pohárkával és beszélgettünk. 5-en voltunk a lakásba. Én, Attila, Sanci aki miatt mindenki ide csődült , Zsolo és Szilvi akinek a világon szerintem a legjobban örültem mivel ha minden jól megy egy suliba fogunk járni.

Mikor már mindenkiben volt kellő mennyiségű alkohol elkezdtünk egy kérdezz-feleleket játszani.
- Dóri!- Szólalt fel Sanci akivel meglepően hamar megtaláltam a közös hangot. Neked jelenleg van barátod?

-Nem jelenleg nincs. -válaszoltam kissé megilletődve ugyanis nem számítottam erre a kérdésre. Legalább is Sanci szájából nem.

- Sanci! És neked jelenleg van barátnőd?-Kérdeztem vissza a fiútól.

-Most nekem sincs senkim -Válaszolt, majd hosszan a szemembe nézett.
Mikor ezt Ati észre vette felszólalt

-Dóri! Van jogsid?- Igazából nem tudom miért kérdezte meg hisz vele már minden ilyen dolgot megbeszéltünk többek közt ezt is.

- Nem, nincs jogsim de már elkezdtem a kreszt.

-Na majd akkor mi el visszük vezetni ugye? Szólalt fel Zsolo.

-Persze, aha -mondta Ati és Sanci egyhangú helyesléssel.

-És te Szilvi?Ugye te is eljössz? -Néztem rá, szinte már könyörgő tekintettel.

-Ne haragudj Dóri de holnap tanulnom kell, de biztos nagyon ügyes leszel. A fiúk vigyáznak rád-Mondta sajnálkozóan.

-Oh.. Nem baj.

-Akkor itt alszik mindenki vagy nem? -Kérdezte Sanci

Ati rám nézett majd azt mondta:
-Szerintem mi haza megyünk nem?

-Öhm ha te mondod akkor mehetünk -Ránéztem az órára ami éppen akkor mutatott 3:00.
Haza mentünk majd megállt az ajtóban.

-Szerintem írj anyudnak egy üzenetet hogy nálam maradsz, ne keltsd fel őket. Persze csak ha neked is komfortos -Mondta majd kinyitotta az ajtót.

-Hát ha biztos nem zavarok akkor igazából semmi akadálya a maradásomnak .- Mondtam majd elővettem a telefonom és megírtam anyukámnak a történéseket.

Bementünk majd Ati megvakarta a fejét és azt mondta.
- Az a baj hogy csak egy takarom van.

- Öhm hát akkor nem tudom mi legyen. -Gondolkoztam el.

-Elég nagy az ágy szerintem nem lesz gond. -Mondta utalva arra, hogy együtt fogunk aludni aznap éjjel.

-Hát szerintem megoldható. -Vontam meg a vállam és bíztam abban, hogy tudjuk tartani a tisztes távolságot.

Újra elment átöltözött pizsamába, viszont ez nem láttam ami nem is baj mert valószínűleg azzal a képpel álmodtam volna. Nyilván nem lett volna rossz de inkább nem kérem köszönöm.

Lefeküdtem az agyra ő pedig az ágy másik felére pont olyan távolságra hogy mindenki kényelmesen elférjen.
-Jó éjszakát Dóri.

-Jó éjt Ati.
Elfordultam és elaludtam.
Majd kivilágosodott.....