𝐄𝐯𝐞𝐫𝐲𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐰𝐞 𝐧𝐞𝐞𝐝 / 𝑀𝑎𝑥 𝑉𝑒𝑟𝑠𝑡𝑎𝑝𝑝𝑒𝑛 / ²

𝑇𝑤𝑜 - 𝐻𝑒 𝑠𝑎𝑖𝑑 𝑖𝑡

Alexis Faith Cherwood

Haza érve Max cipője nem volt a szokott helyén, ezért sóhajtva vettem tudomásul, hogy megint nincs itt. Miután Aishat elengedtem azonnal a vizes táljához szaladt, aminek fogadni merek, hogy legalább a felét kiitta. Zanet a babakocsiból kivéve a nappaliba vittem, majd én is levetkőztem.

- Éhes vagy Kicsim? - kérdeztem, mire csak valami értelmetlen gügyögést kaptam válaszul.

Lando számát tárcsázva léptem be a konyhába, ahol Zanet az etető székbe ültette.

- " Remélem tisztában vagy vele, hogy a lelkembe gázoltál azzal, hogy csak úgy rám csaptad a telefont. "

- Neked is szia Lan. - nevettem fel a fiú kiakadásán.

- " Jézusom, mi történt? Csak nem beszéltetek, hogy ennyire felszabadultan nevettél? " - kérdezte.

- Nem. Nem beszéltünk maximum csak 2 mondatot. Sétálni voltam Zannel és Aishaval. - mondtam.

- " Most sincs otthon, igaz? " - kérdezte savanyú hanggal.

- Nincs, de ezt honnan tudod?

- " Túl nagy a csend és csak Wyll gügyögése és a te hangod hallatszik. Ha ő is ott van akkor van valami plusz zaj."

- Mindegy Lando, ne ezzel foglalkozz. Elfogadom az ajánlatod és elmegyek arra a hétre hozzád. - mondtam.

- " Ugye most nem szivatsz? " - kérdezett vissza.

- Nem. Ott leszek Lando csak mond, hogy mikor. - nevettem el magam.

- "Daniel már vasárnap itt lesz, de Carlito csak hétfőn jön. Nekem mindegy melyik nap jössz, de akkor tényleg gyere el. " - mondta izgatottan.

- Megnézem mikorra lesz repülőjegy és majd visszaszólok, rendben? - kérdeztem.

- " Tökéletes."

^^

Hajnali kettőkor idegesen járkáltam Zannel a szobájában, hogy megnyugodjon végre. Lassan fél órája, hogy felkelt és csak sír. Max még nincs itthon, ezért én egy szemhunyásnyit sem aludtam még. Meg akarom várni, amíg haza ér, hogy beszélhessünk.

- Zane, Kicsim kérlek nyugodj meg. Minden rendben van. - mondtam már én is a sírás szélén állva. Már mindent kipróbáltam. Nem éhes, nincs tele a pelenkája sem és nem tűnik úgy, mintha fájna valamilye. - Zane kérlek fejezd be. - suttogtam és ekkor már nálam is eltört a mécses.

- Nincs semmi baj, oké? Itt vagyok. - mondtam hüppögve. Hatalmas szükségem lenne most Maxra, de nincs itt. - Minden rendben van Zane, apa is itt lesz. Itt lesz, mert itt kell lennie csak kérlek nyugodj meg. - kapkodtam a levegőt.

A kis fotelre leülve egyikünk sírása sem tompult. Zokogva fogtam a kezeim között a kisfiam várva, hogy csillapodjon a sírásom, mert tudtam, hogy addig ő sem fogja abba hagyni, amíg én itatom az egereket.

^^

Vasárnap délelőtt az utolsó dolgot hajtogattam a bőröndbe, amikor Max lépett be a szobába.

- Elutazol? - kérdezte semleges hangszínen.

- Igen. Landohoz megyek egy hétre. - válaszoltam.

- Rendben. - bólintott.

- Ennyi? - kérdeztem csalódottan.

- Miért szeretnél még valamit? - kérdezte ridegen.

- Mi a fene bajod van Max? - álltam fel idegesen a bőröndöm mellől.