A hazafelé úton Arzu már nem tudta visszafogni könnyeit, nagyin félt attól hogy ha hazaér apja újra bántalmazni fogja őt, akár a szokottnál jobban is.
Elérkezett a házuk kapujához, mielőtt belépett volna letörölte a könnyeit és próbált bátorságot venni magán, mert végül is semmi rosszat nem csinált.
Épp a bejárati ajtó kilincshez nyúlt volna hogy kinyissa, de az apja már rég ott állt és ajtót nyitott.
-Na mi van összehoztad hogy hazaérj te kis kurva?-Józsua bebaszta az ajtót majd közelebb lépett Arzuhoz és arcon ütötte.
-Mit képzelsz te magadról?? Szégyent hozol ránk, mit gondolnak rólunk mi??? Öreg fasz kell a picsádba?Öreg fasz? Baszom a kurva anyádat megmondtam hogy meghalsz.
-A...apu nyugodj le nem történt semmi-mondta volna Arzu de a mondat közepén apja újabb ütést mért rá amitől Arzu elesett és beütötte a fejét amiből vér kezdett el folyni.
-Nézd meg milyen szerencsétlen vagy hozzád se értem te meg már eldőlsz.
Amúgy meg nem értem miért nem maradtál a Kikivel most is ő szólt nekem hogy kivel látott téged ő egy tisztességes fiatal úriember, de neked ő nem volt jó mi? Neked már csak vén faszok kellenek mi....
Arzu meg sem tudott szólalni, szinte már fuldokolni kezdett a sírástól, és közben még a vérzést is el kellett állítania, mert azzal az apja nem foglalkozott.
-Anyádnak erről egy szót se mert kapsz még megértetted?-parancsolt rá lányára Józsua
Arzu felment a szobájába, lemosta a vért az arcáról majd a nap hátralévő részében csak nézett maga elé,gondolkozott rajta hogy minek is él még, miért nem tud egyszerűen meghalni.
-Szia kislányom, Arzu mi történt veled??-ért haza Arzu anyja
-S...semmi-válaszolta elcsukló hangon Arzu-csak leestem a lépcsőn...
-Nagyon megütötted magad, ne menjünk el orvoshoz?-kérdezte az anyja
-Nem kell, jól vagyok-válaszolt Arzu
Arzu sebei mégsem voltak olyan fájdalmasak a számára mint az a tény, hogy akit a legjobban szeret nem állt ki mellette amikor egy kis nehézségbe ütköztek.
Hónapok múltak úgy hogy nem találkoztak, se nem beszéltek egymással.
A lány próbálta minél jobban elkerülni azt a személyt aki összetörte a szívét.
Pétert eközben ugyan úgy minden nap gyötörte a gondolat, mégsem mert tenni ellene, mert azt hitte hogy a lány úgysem állna vele szóba ezek után.
Egy péntek este volt, hogy Péter ezt az üzenetet kapta a lánytól:
-Szia, most írok neked utoljára, most; hogy utálsz engem, és látni sem szeretnél azt érzem hogy nincs már értelme az életemnek. Megyek és öngyi leszek oks? Nem akarom hogy rosszul érezd magad miatta, nem te tehetsz róla, tudom, hogy én voltam a hibás.
Szeretlek kicsim.
Peti, miután felfogta hogy mit tett, tudta , hogy azonnal cselekednie kell.
Fogalma sem volt arról hogy hol akar öngyilkosságot végrehajtani Arzu, majd hirtelen eszébe jutott hogy a lány lehet hogy ott akarja megtenni lenni ahol *graffitizni* szokott vagy ilyesmi, úgyhogy oda kellett mennie.
Autóba ült majd a közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyva, eljutott az évek óta üresen álló romos épülethez.
Gyorsan kiszállt az autóból majd elkezdte keresni a lányt, szerencséjére amikor felért a legfelső emeletre megtalálta Arzut az ablakban ülve, és még nem volt túl késő, ahhoz hogy megmentse az életét.
Arzu már épp a tizedik emeletről való leugráshoz készült volna amikor Péter hozzászólt.
Arzu....itt vagyok, ne haragudj hogy elhagytalak, most már itt vagyok, apád sem érdekel, szeretlek.
A lány megfordult és először el sem hitte, hogy tényleg ott áll előtte Peti.
-Peti? Te tényleg itt vagy?-kérdezte elcsukló hangon,majd zokogni kezdett.
A férfi odament, lesegítette az ablakból Arzut, majd átölelte, és ismét azt mondta neki:
-Szeretlek Arzu
-Soha nem fogsz elhagyni?-kérdezte a lány.
-Mindig itt leszek neked, megígérem- mondta Peti
