Mi lett volna ha?

Előkészületek

Dani szemszögéből

Szerencsére a múltkori események óta lenyugodtak a kedélyek. A szerbek rács mögött vannak szóval, ha minden igaz akkor egy ideig nyugtunk lesz. Nagy nap a mai és sok elintézni valóm is van még mára. Már megreggeliztünk és Kata kiment az udvarra telefonálni.

-Szia kincsem – szóltam a kislányomnak. – Tudod milyen nap van ma? Ma fogom megkérni anya kezét. – Hanna olyan volt mintha értette volna és egy hatalmas hangos kacagással fogadta a hírt. - De el ne mond senkinek. – ekkor Kata is bejött.

-Figyel Cicám van pár elintézni valóm ma délelőtt, de délutánra van egy meglepetésem számodra. Öltözz melegen mert már elég hűvös van kint.

-És mi az? – kérdezte kíváncsian.

-Nem mondom el mondtam, hogy meglepetés. De annyit elárulhatok, hogy a lovagló cuccodra szükség lesz. – válaszoltam majd elköszöntem a családomtól, felvettem a pulóverem és elmentem.

Az első utam a Szappanos házba vezetett. Kopogtam és Vali néni kiabált, hogy nyitva van menjek be nyugodtan. Szerencsém volt mert akikkel beszélni akartam a konyhában voltak. Iszonyúan izgultam mert tudtam, hogy Tibi bá áldását megkapni arra, hogy feleségül vegyem a lányát nem lesz egyszerű, de reméltem, hogy minden jól megy mert már csak ez az egy dolog hiányzik ahhoz hogy minden tökéletes legyen.

-Csókolom. – köszöntem mikor beléptem

-Szia Danikám. – köszönt Vali néni, Tibi bá pedig ugyan úgy fejtette tovább a rejtvényt mintha ott sem lettem volna. – hát te meg mi járatban erre felé?

-Igazából kérni szeretnék valamit. Ha lehet. – válaszoltam.

-Persze hogy lehet. Mi lenne az? – kérdezett vissza kedvesen Vali néni.

-Igazából Tibi bával szeretnék beszélni.

-Velem? – szólalt meg meglepetten – És mit szeretnél cowboy?

-Hát remélem, hogy igent fog mondani... – kezdtem bele nehézkesen. – Szóval arról lenne szó, hogy... Szeretném megkérni Kata kezét és szeretném, ha az áldását adná. – mondtam el végül. Tibi bá arcán nem láttam semmit és nem tudtam hogy ez most jót vagy rosszat jelent.

-Hát, hát nem is tudom, hogy most mit mondjak – motyogta – igaz, hogy korábban nem voltam elragadtatva attól, hogy a lányom veled jött össze, de látom rajta, hogy boldog, és ott van az a gyönyörű kislány is, szóval mi mást mondhatnék, mint hogy megkapod az áldásomat. – magyarázta el érveit. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire könnyen fog menni. De láttam, hogy ezen a válaszon még Vali néni is meglepődött.

-Köszönöm – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

-Jaj de örülök nektek. – mondta Vali néni és megölelt. – És mit tervezel pontosan? Tudunk segíteni valamiben? – érdeklődött.

-Hát az, hogy mit tervezek az még titok. De lehetne egy hatalmas kérésem Vali nénihez is?

-Mondjad csak.

-Nem jönne át délután Hannusra vigyázni? – kérdeztem

-Nagyon szívesen átmegyek. Örülök, ha vele lehetek.

-Köszönöm szépen. Akkor majd telefonálok majd. – mondtam majd elköszöntem és hazamentem.Útközbe milliószor elképzeltem a délutánt. Még mindig nagyon izgultam miatta.

-Megjöttem – mondtam mikor beértem az ajtón és hátulról átöleltem a szerelmem, aki éppen a konyhában sündörgött.

-Csendesebben. – fordult hátra és megcsókolt. – most altattam el – intett a fejével a kiságy felé.

-Na és felkészültél a meglepetésemre?

-Igen, de ha lovagolni megyünk Hannát, hogy vinnénk magunkkal?

-Sehogy. – válaszoltam. – csak ketten megyünk. De menj és öltözz fel én addig elintézek még egy telefont. – kimentem és felhívtam Vali nénit, aki azt mondta 5 perc és itt van. Közben a fiúknak is szóltam, hogy nyergeljék fel nekem a lovakat. Bementem és észrevétlenül kivettem a kis gyűrűs dobozt az egyik fiókból úgy, hogy Kata észre ne vegye.

-Na kész vagy? – kérdeztem

-Igen kész. – válaszolta – és hova megyünk?

-Azt majd meglátod. De ha minden igaz nemsokára indulhatunk. – mondtam és ekkor kopogást hallottam. – Majd én nyitom? – ajánlkoztam – Jöjjön csak be.

-Szia anyu hát te meg? – kérdezte Kata

-Miért mit gondoltál ki fog Hannára vigyázni? – kérdeztem – De indulhatunk? Kész vagy?

-Igen kész. És köszi anyu.

-Nincs mit. – mondta Vali néni

-Gyere – fogtam meg a szerelmem kezét és húztam magammal ki az ajtón. Kiértünk és megcsókoltam. – Mióta Hanna velünk van nem is voltunk kettesben. És azt sem tudom mikor voltunk utoljára lovagolni.

-Szeretlek – mondta Kata

-Én is mindennél jobban.