too many songs about you - Sebastian Stan [Completed]

two songs

Emelt fővel hagytam magára Sebastiant és a barátnőjét. Alejandra a férfi vállát ütögette, és kíváncsian kérdezgette Sebet, hogy honnan ismer, mit mondtam neki, és miért hívtam a szívemnek.

Vigyorogva sétáltam be az arénába, majd még néhány üdvözlő szó után, a backstagebe mentem, hogy minél hamarabb elkészüljek az első dalomra, ami nem más lesz, mint a 34+35.

- Kicsit korrigáltuk. - jelenik meg mellettem Evelyn, gyönyörű piros ruhában, és extravagáns sminkben.

- Gyönyörű vagy, Eve! - dicsértem meg egyből, amint szóhoz engedett jutni.

- Köszönöm, te is, mint mindig! - mosolygott rám, majd elkomolyodva folytatta. - A 34+35-nél marad a koreó, csak nem a színpadon lesztek, mivel az utánatok lévő fellépőnek több elemet kell felcipelni. - magyarázta, miközben az öltözőm felé haladtunk. - Úgy tudtuk lefixálni, hogy minden táncos, téged is beleértve, asztalokon fogtok táncolni.

- Tehát valakinek a képébe kell ráznom a seggemet? - húzogattam a szemöldököm, mire Evelyn nevetve hátba csapott.

- Igen, de azért úgy, hogy ne legyen belőle holnapra vezércikk! - fegyelmezett meg vicceskedve. - Az első sorban lévő asztalokon osztottunk szét titeket, és te, ki nem találnád, hogy kiknek az asztalánál fogsz táncolni! - harapta be a száját, hogy elrejtse az ördögi vigyorát.

- Gondolom, hogy sikeresen megkaptam a Marvel színészek asztalát! - ültem le a tükröm elé, és levettem a cipőmet.

- Eltaláltad! - tapsolt kettőt, majd segített lehúzni a ruhám cipzárját, és rám is adta az előre kikészített fellépő ruhámat is.

A hajam ugyanúgy maradt, a fodrász szerint, mindegyik dalhoz tökéletes lesz így. A magassarkút még magasabbra cseréltem, amiben otthon tanultam meg járni tegnap este, hogy azért ne törjem ki a nyakamat. A ruhám egy fekete szanaszét darabolt body volt, ami éppenhogy takarta az intim területeket.

- Itt az ing! - jelent meg a stylist hirtelen az ajtóban, hozva magával az elengedhetetlen elemet.

- Hoztam otthonról. - leengedtem meg a kezemben lévő darabot, mire bólintott és tovább futott a folyosón. - Úgyis vissza kellett volna adnom neki. - nevettem fel kínosan.

- Dobd rá a fejére! - nevetett jóízűen Evelyn, majd a fejéhez kapott. - Ne, inkább dob a csaja fejére "véletlenül"! - fogta a hasát röhögés közben, ami miatt nekem egy mosoly kúszott az arcomra.

- 3 perc! Jó lenne, ha jönnél! - ordított be a folyosóról az egyik sorrendért felelős staff, majd türelmetlenül toporgott az ajtóban addig, amíg vele nem tartottam.

Eve megölelt, és sok sikert kívánt, csak úgy mint a táncos lányok, és néhány velünk szembe jövő staff és hiresség. A színpadon éppen Demi Lovato énekelt. A reflektorok teljes egészében rá fókuszáltak, a nézőtérre sötétség borult. Csupán annyi fény világított, hogy a mosdóba el lehessen találni, és vissza lehessen jönni a kijelölt helyekre.

Demi befejezte a dalát, amit nagy tapsvihar és éljenzés követett. A nő köszönetet mondott azért, hogy itt lehet, és szép estét kívánt, majd eltűnt a színfalak mögött.

Az engem kísérő férfi segített eltalálni a megfelelő asztalhoz, majd egy fellépőt lerakott a padlóra, és a kezemet fogva felsegített az asztalra.

- Sziasztok! - mosolyogtam körbe, mire érdeklődő tekintettel visszaköszöntek és kérdéséket is raktak fel, hogy mégis miért állok én az asztaluk közepén. - Előre bocsi, hogyha valakinek a fenekemet fogom mutogatni! - nevettem fel.