Oldalak között

8. rész

Anna szemszöge

1 hete nem voltunk az erdőben, de én már nagyon mennék. Amikor anya nincs itt próbálgatom az erőm, de félek hogy valamit felgyújtok. Próbálhattam a levegőt is irányítani és azt hiszem az is sikerült. Mármint csak labdákat tudtam mozgatni, de az is valami. A földet is próbáltam, de még egy követ sem tudtam megemelni.

Most éppen a suliban vagyunk, de szerencsére mindjárt vége a tanításnak. És a hétnek is. Utána meg mehetünk haza.
Mondjuk kicsit kíváncsi vagyok, mert holnap lesz a szülinapunk és anya mindig kitalál valami izgit. Tavaly például elvitt minket egy hétre búvárkodni.

–Figyi, tudom hogy már többször is kérdeztem, de nem lenne kedved eljönni velem valahová?– kérdezte Jessica, mikor ülni a teremből.

Láttam rajta hogy nagyon el szeretne menni így végül egy sohajtás után így szóltam.

–Szivesen. Csak ne 10 szatyorral kelljen hazamenni.

–Köszi! Köszi! Köszi! Nyugi, vissza fogom fogni magam!– ugrált körbe, majd átkarolva engem sétáltunk ki az épületből.

***

–Mintha azt mondtad volna hogy vissza fogod magad!– jegyeztem meg mikor a negyedik boltból jöttünk ki.

–Igen! Tudom. És ez még nem is volt sok minden.

–Hahj... Jó. Amúgy is. Legalább nem a szobámba kuksolok.

–Na látod. Gyere!– megfogta karomat és tovább húzott a következő üzletbe.

***

-na hogy áll?– kérdezte

–Jól. Úgy mint az előző három ruha is.

–De ez olyan mint ha kövérítene!– mondta miközben a tükör előtt forgott jobbra balra.

–Egyáltalán nem! Várj!– állítottam meg, mert valamit észrevettem a vállán.

–Mi az?– kérdezte, de amint ráeszmélt mit akarok megnézni egyből elfordult.– hagyd, az semmiség.

– Nekem nem tűnt annak! Hagy nézzem!– hangom már kicsit utasitó volt.

Végül beadta a derekát és megnézhettem. A ruha alól csak egy kis folt látszódott ki, de jobban megvizsgálva elem terült a legalább 10 centis kékes zöld folt.

–Ez mitől van?

–Csak bevertem az asztal sarkába otthon. Semmiség.

–Ahha... Persze. Vedd le a ruhát!

–Tessék?

–Ugyan már, mindketten lányok vagyunk. Nem különb mint mikor tesi öltözünk át.– ekkor elgondolkodtam– de te már legalább 2 hete felmentésen vagy.

– Mire akarsz ezzel célozni?– kérdezte idegesen.

–Minden rendben van otthon?

Erre lesokkolt és nemsokára szeme könnybe lábadt.

–Én.. én csak...

–Sss. Nyugi. Gyere ide!– tártam ki karom és egyből megölelt.

***

Elmentünk egy kávézóba, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.

–Tudod... A nevelő apám megint elkezdtett inni.– szipogott.– és az anyám sem a legkedvesebb velem mostanság.

–Annyira sajnálom. Ha hamarabb tudom...

–Akkor sem tehettél volna semmit.

–De, de igenis tudok! Ma nálunk alszol, utána meg együtt kitaláljuk mi legyen.

–Bi...biztos ? Nem akarok zavarni. Ráadásul holnap lesz a szülinapod!

–De az nem fontosabb mint ha egy barátom a bajban van. Lesz még elég szülinapom. De neked most kell segítenem.

– Köszönöm.

***

Mikor hazaértem egyből elmondtam anyáéknak a helyzetet, és segítőkészen várták hogy mit tudnának ők is segíteni. Megbeszéltük hogy majd anya beszélni fog ma este a szüleivel telefonon, utána meg megtesznek mindent hogy megfékezzék őket.

– köszönöm.– mondta Jess mikor lefekvéshez készülődtünk.

– Mégis mit?

–Hogy most itt lehetek.

– Ugyan. Bármikor. Hisz mire vannak a barátok, ha nem erre?

Erre csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

***

Reggel korán fenn voltam, így el is készültem és kimentem inni egy teát. Már anya is fenn volt, de a többiek meg aludtak.

Hirtelen nagy dörömbölésre lettünk figyelmesek, mire max és Jess is felkelt.

–Mi ez a zaj? Mégis ki lehet ez?

–Nem tudom.– mondta anya, majd kinyitotta az ajtót, és Jess szüleivel találta szemben magát.– jó reggelt!

–Maga ne jó reggeltezzen itt nekem! Hol a lányom!?– csörtetett be Jess apja.– Te kis csitri! Árulkodsz mi?!

– Nem mondott semmit. Én jöttem rá!– álltam gyorsan közéjük, mielőtt bármit is tehetett volna a lánnyal.

–Á, tehát te kontárkodsz bele más dolgába!– emelte volna fel a kezét, de gyorsan behuztam neki egyet.– hogy az a...– háborodott fel még jobban.

Hirtelen karjai elkezdtek hullamozni. Pontosabban mintha megdagadták volna izmai, és kétszer akkora lett mint volt. Egy pillanatra lesokkoltam.
Tehát ő is olyan mint mi...
Egyből Maxra néztem és ő is olyan meglepett volt, mint én.
De nem gondoltam sokáig, mert Mr Martin felkapott és a falhoz vágott.

–Anna!– kiáltott kétségbeesetten anyám.
Max egyből hozzám sietett és felsegített.

– Jól vagyok!– mondtam.– de el kell intézni ez a szörnyet!

–ne!– rázta a fejét.– mi lesz anyával?

–Ideje megtudnia!

Készültem volna kilőni a kezemből egy tűzgolyot, mikor valami beugrott az ablakon.

Mindenki még jobban meglepődött a Kékes szürkés, tarajos ( vagy raszta) óriás lény láttára. Meglepetésemre a szörny Jessica apjára támadt. Elkezdtek verekedni, mire a házból csatatér lett.

– Gyerekek meneküljetek!– kiáltotta anya, mire mindenki futásnak eredt.

Kimentünk az udvarra, de nem menekültünk meg teljesen. Pár pillanat múlva a ház falán törtek ki. Jesst anyja szorosan a karjába zárta, miközben telefonált. Én Max és anya mellé álltam.

Néztük a pár viadalt, de Mr Martin a földre került, a lény kezét a mellkasára tette és valami kék erővel lyukat égetett a mellkasába.

A lény felénk fordult és elindult, de hirtelen megjelent egy kis quinjet, meg egy fekete furgon.