Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.5~ Roxfort

A kastély egyre közeledett, én egyre boldogabb lettem. Valamikor délután körül járhatott az idő. Az óráknak már vége volt. Sok diák az udvaron töltötte az idejét.

-Húzzon a fejére valamit. A haja színe percről percre változik. - szólalt meg hirtelen a professzor egy pillanatra rám pillantva.

-Elnézést - motyogtam, majd a fejemre húztam a csuklyám. Pár diák felénk pillantott, mikor elmentünk mellettük. Hallottam ahogy suttogás támad utánunk. Szégyen és düh öntött el. Miért van az, hogy én vagyok az egyetlen akit nem engedtek el az iskolába, és így a tanárának kellett érte jönnie.

Magamban fortyogtam miközben beléptem a kastélyba.

-Piton Professzor? Potter? - hallottam egy jól ismert hangot, mire felnéztem a lábamról. A sápadt, szőke fiú döbbent ábrázattal vizslatott, mire felemelve a kezem aprót intettem neki. A srác nagyot nőtt a nyár folyamán. Magasabb lett, az arca pedig hosszúkásabb. Haját hátra fésülve szorosan a fejére lapította. Mellette a két csatlósa robusztusabbnak tűnt, mint valaha.

-Most már nincs szüksége az útmutatásaimra. Malfoy, Crack, Monstro kísérjék el Potter kisasszonyt a klubhelyiségbe!

-Köszönöm Piton Professzor! - mosolyogtam a fekete hajú tanárra, majd gyorsan megöleltem őt. A férfi meglepetésében egy szót sem tudott szólni, csak aprót bólintott, majd elsietett a folyosón. Talárja csak úgy lobogott utána. A háztársaimra néztem.

-Erre is csak te lehetsz képes - mondta Draco, a tanár után bámulva, majd hirtelen röviden és rekedten felnevetett. A hang szokatlanul tört elő belőle, majd olyan gyorsan ahogy jött, távozott. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy eddig sosem hallottam így, őszintén nevetni.

- Draco. - mosolyogtam a szőkére, majd a két másik fiú felé fordultam.

- Crack, Mostro. Erősebbnek tűntök, mint tavaly-mondtam, mire a két srác dörmögve, kissé bugyután felnevetett.

Éppen, hogy beléptem a klubhelyiségbe, mikor nagy lendülettel mellénk lépett Zanbini és Nott.

-Sie! - kapott fel a barna bőrű barátom, és megpörgetett. Boldogan felnevettem. A pörgés miatt lecsúszott a kapucnim. Mire a földre értem döbbent tekintetek kereszttüzébe kerültem. Daphne jött oda hozzám.

-Befestetted a hajad, vagy varázsoltál? - érintette meg a hajam.

-Oh, nem. Metamorpf mágus vagyok-simítottam végig egy fürtöt.

-De a matamorpf mágus születése óta képes az alakváltásra. Te pedig tavalyig még csak nem is tudtad, hogy varázsló vagy-szólt közbe egy undok hang. Rá kaptam a tekintetem és kissé elfintorodtam. Az egyetlen aki egyáltalán nem hiányzott, az Pansy és kis bandája, Eloise és úgy tűnik újonnan a kissé testesebb Millicent is csatlakozott hozzájuk.

-Valóban. Varázslattal kötötték le a képességem. - mosolyogtam a lányra, aki erre csak elfintorodott, ezzel a tudomásomra hozva, hogy az érzés kölcsönös, majd a Malfoy fiúra csimpaszkodva távozott. Mi vállat vonva, pont úgy mint tavaly év elején, letelepedtünk a puha szófára és elkezdtünk mesélni egymásnak.

****

Együtt léptünk be az étkezőbe, ahol Harry az ajtóban várt rám.

-Sierra! Úgy örülök, hogy itt vagy!-ölelt át szorosan. A válla felett láttam, ahogy barátnőm Hermione türelmetlenül toporgott, majd mikor a bátyám elengedett ő váltotta fel.

-Úgy örülök, hogy jól vagy!

-Én is örülök nektek! Hogy vagytok?

-Mit szólnál, ha holnap délelőtt találkoznánk az udvaron? Akkor zavartalanul tudunk beszélni. - kérdeztem tőlük óvatosan körbe pillantva. Többen elkapták a tekintetüket rólam. Úgy tűnik én lettem a legérdekesebb látványosság.

- Rendben, Hermionéval és Ronnal amúgy is el akartunk menni Hagridhoz- mosolygott rám a fiú, mire bólintottam és a barátaim keresésére indultam. Persze, véletlen vagy sem, az egyetlen szabad hely a szőke fiú mellett maradt a számomra.

-Malfoy. - ültem le mellé, mire rám kapta szürke íriszeit.

-Potter - bólintott felém, majd a vacsorája fölé hajolt. Mellette Pansy sekélyes hangon kacarászott valamin. Követtem a példáját, de minduntalan azon kaptam magam, hogy az ő beszélgetésüket hallgatom és nem a barátaimét. Keveset szedtem a tányéromra, majd azt kezdtem el elfogyasztani. Hirtelen (míg mellettem a kacarászás és beszélgetés nem halt el) egy fehér kéz jelent meg a látóterembe, és egy kissé nagyobb darab grillezett sajtot ejtett le a villájáról a tányéromra. A szemem sarkából körbenéztem, de senki sem figyelt rám. Halvány mosoly terült el az arcomon, miközben lassan vágtam egy darabot és a számba ejtettem. Isteni finom volt.

-Azt hol találtad? - szakított ki a gondolataim közül egy hang.

-Hm?-néztem fel, és három kíváncsi tekintettel találtam szemben magam. Daphne a tányéromra mutatott a villájával.

-Már fél órája keresem a grillsajtot, de eddig sehol sem találtam - mutatott rám vádlón. Vállát vonva fordultam vissza a tányéromhoz. Egy futó pillantást vetettem Dracora, aki éppen ekkor nézett rám. Találkozott a tekintetünk, majd egyszerre fordultunk el. Melegség költözött a mellkasomba.

Kifelé haladtunk a nagyteremből, mikor valaki teljesen nekem jött, ezzel majdnem ledöntve a lábamról.

-Félre - szólt egy hideg hang amit bármikor felismernék.

Megperdültem, a magas szőke fiúval találva szemben magam. Összehúzott szemmel kezdtem el vizslatni.

-Mégis miért, Malfoy? Te is csak ember vagy, neked is annyi kikerülni engem, mint másnak!

-Mit mondtál? - tornyosult fölém, egy lépéssel közelebb lépve.

-Azt, hogy attól, hogy te hercegnek érzed magad, még nem vagy az! - léptem én is közelebb, mire a fiú hirtelen pálcát rántott. Én is így tettem. Most már egymásra szegeződő pálcával, villámokat szóró tekintettel álltunk egymással szemben.

-Nem mered, Potter! - cukkolt, mire meglegyintettem a pálcám, de varázsigét már nem tudtam kimondani, a feldördülő hangtól.

-Azonnal fejezzék be! - szólalt meg a körének gyűlt kisebb tömegen átérve Piton.

-De Professzor....

-Nem! Nem érdekelnek a kifogásaik! Potter, Malfoy... - kezdte el a prédikációját de egy eddig ismeretlen megállította.

-Ha megbocsát Perselus, ez csak egy barátságos párbaj, amiben egyik fél sem sérülhet meg hiszen én, a neves Gildreoy Lockhart, itt voltam, hogy megállítsam őket ha szükséges - mondta a... Professzor? Végignéztem a pöffeszkedő férfin. Magas volt, homokszőke hajjal, kék szemekkel. Feltűnő színes talárjra miatt egy bohócra emlékeztetett.

-Minden bizonnyal, Lochart!-sziszegte a házvezető tanárunk hidegen. A hangján tisztán érződött a tömény szarkazmus majd újra felénk fordult - Potter és Malfoy mind a ketten...

-Ő lenne a híres Harry Potter húga? - szakította újra félbe a bájitaltanár mondandóját újra, majd megragadta a kezem vadul rángatni kezdett. Összehúzott szemöldökkel tűrtem, hogy rángasson egy darabig, majd kirántottam a kezem az övéből. Éreztem, hogy valaki közelebb lép hozzám, de nem volt alkalmam megbizonyosodni arról ki lehet, mert a férfi újra elkapott.

-Úgy örülök, hogy ilyen hírességgel találkozhatok, mint Harry húga!-dalolta, mire úgy éreztem menten visszajön a vacsorám, de ezzel nem fejezte be. - Micsoda öröm, micsoda öröm! Creevy fiam, csinálj rólunk egy képet a kameráddal-intett egy, a tömegben álló griffendélesnek.

-Elég ebből! - mennydörögte Piton, mire végre sikerült kiszakadnom Lockhard szorításából. - Potter, Malfoy az irodámba! Azonnal! - intett a megfelelő irányba, mire a tömeg szétvált előttünk.