Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~23~

Harry egész héten éreztem hogy kerül. Nem is találkoztunk suli után se. És most végre az utolsó vasárnap hogy Eleanor jön.

- Jó akkor már csak pár simítás van rajta, elpróbáljuk az egészet és végeztünk. - csapta össze a tenyerét.

- Ennyi? - kérdeztem meglepetten. - Akkor ma elõbb végzünk?

- Igen, ez nem tart 1 óránál tovább. - mosolygott én pedig hihetetlen boldog lettem.

- Jó akkor álljunk is neki. - dörzsöltem össze a tenyerem. Egyébként elég szép lett a makettünk, elégedett vagyok vele.

- Minden rendben Harryvel? - kérdezte El.

- Nem tudom...haragszik rám. - mondtam szomorúan.

- A projekt? - kérdezte  mire csalódottan bólintottam. - Figyelj Louis, ma hamarabb végzünk és hála az égnek többször már nem lesz ilyen. Suliból már csak 1 hét van vissza szünetig. Valahogy biztos megtudod puhítani, csak ne engedd el bármilyen makacs is. - tanácsolta. Basszus alig 1 hónapja lettünk jóba és mégis milyen segítõkész. - Tudom hogy ott van neked Niall meg Zayn de ha bármikor beszélni szeretnél nyugodtan írj. - mondta és a vállamra simította a kezét.

- Köszönöm El, nagyon kedves vagy. - mondtam hálásan. Már csak az volt vissza hogy elõadjuk a szobában úgymond egy fõpróbaként. Elmondtunk mindent felváltva a bolygókról, majd a makettot mutattuk be. Mindketten szépen megtanultuk a szöveget is, így az sem hátráltatott minket hogy nem tudjuk. Így egy bõ negyed órás lett az egész. Szerintem az tökéletes.

- Jó volt veled dolgozni Louis, remélem kibékültök Harryvel. - szedte össze a cuccait.

- Veled is, nem gondoltam volna hogy így kijövünk. És köszönök...mindent. - mondtam és egy baráti ölelésbe vontam. Majd kikísértem az ajtóig és rohantam fel a szobámba hogy írjak Harrynek.

Louis: Szia... Képzeld elõbb végeztünk és nem vagyok fáradt sem. Nincs kedved átjönni pár órára? Vagy elmehetünk valahova :)

Három órakor küldtem el az üzenetet. Hátra dõltem az ágyon és magam mellé rakva a telefont vártam hogy rezegjen. Hallgattam perceken át az óra idegesítõ ketyegését, de semmi. Negyed négykor felkaptam a telóm és már elkezdtem bepötyögni a betûket de inkább kitöröltem, nem akarok idegesítõ lenni. Félig vártam és csak akkor nyitottam meg a beszélgetést.

Louis: Harry?

Semmi, csak hogy Kézbesítve van, de nem látta. Miért nem nézi meg? Majdnem öt óráig feküdtem ott és vártam a választ amikor feladtam. Nyilván való hogy nem akarja megnézni. De...ugye nem akar szakítani? Nem bírtam már ezt a tehetetlenséget, és lementem vacsizni. Anya látta hogy nincs jó kedvem és nem is faggatott, csak a projektrõl kérdezett. Most kihagytam a közös filmezésünket is. Felérve a szobámba reménykedve nyúltam a telefonomért, de semmi... Még csak meg se nézte. Könnyes szemekkel mentem be a fürdõbe és folyattam magamra a vizet. Így legalább elvesztek az én könnycseppjeim mellettük. Nem voltam álmos egyáltalán de a fájdalom nagy úr. A semmi életkedvemen csak az alvás segített...

***

Április van. A legjobb hónap, hogy egyszer süssön a nap a másik pillanatban pedig essen. Olyan szépen alakult ezek a hetek a szép idõvel, de nyilván ma reggelre borult be az ég. Illik a hangulatomhoz. Reggel pedig  erre az üzenetre keltem:

Harry: Bocs..

Na most ez egy jó reggeli pofon volt. Mindegy, siettem hogy még suli elõtt elkapjam és tudjunk beszélni. Ám a megszokott idõpontjában nem volt ott. Kétségbeesetten kapkodtam a fejem a diák arcok között de õ, csak nem akart megjelenni. Becsöngõig vártam, majd felmentem a terembe. A tanár szerencsémre pont utánam jött be. Niall és Zayn értetlenül néztek rám, de inkább megvártam míg vége az órának. Nincs kedvem még egy lebaszáshoz a tanártól.