Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Wei Ying

Amint Wei Wuxian magához tért, megpróbálta kinyitni a szemét, de nem tudta. Egy ruhadarabot kötöttek a szemére... és valami meleg érintette az ajkát.

Wei Wuxian levegőért kapott, de ezzel csak szabad utat engedett valaminek, ami behatolt a szájába és a nyelvére tapadt.

???!!!

Ez az érzés...

Valaki éppen megcsókolta!

Wei Wuxian megpróbálta eltaszítani magától a „támadóját", de a másik olyan erősen ragadta meg a csuklóját, hogy meg sem tudott mozdulni. Wei Wuxian kétségbeesett. A támadója még egyszer megnyalta az ajkát, mielőtt távozott volna. Reszkető térddel ült a földön, még mindig döbbenten. Az orrába szantálfa illata hatolt, abban a pillanatban, amikor az ismeretlen távozott.

Az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy élő videót közvetítettek Wang Yibóval, aztán Wang Yibo elvitte őt a taoista paphoz, aztán... aztán...

Wei Wuxian levette magáról a szemkötőt és pislogott. Beletelt egy kis időbe, mire felismerte a környezetét. A Százfőnix hegyen volt, ahol a kultivátorok a vadászatokat szokták tartani. Wei Wuxian megérintette az ajkát.

Egy hegyi tündér épp ellopta az első csókját! Vagy

nem.

Wei Wuxian felkelt és leporolta magát. Nem tudta, hogy mi történt itt, de úgy tűnt, hogy végre visszatért a saját világába, ahol rengeteg idő telt el azóta, hogy legutóbb itt járt. Wei Wuxian emlékezett rá, hogy tényleg volt egy jelenet A démoni kultiváció nagymesterében a Százfőnix hegyi vadászaton. A regényben a saját szemét kötötte be, hogy megmutassa, hogy képes levadászni a zsákmányt még bekötött szemmel is. És aztán, ugyanazon a hegyen, míg az ő szeme be volt kötve, egy szégyenlős lány megcsókolta!

Persze, ha ugyanaz a régi Wei Wuxian lett volna, akkor pontosan ezt gondolná. Csakhogy ő végigolvasta a könyvet. Sőt, a szantálfa illatát is megérezte.

Wei Wuxian csendben ült, hagyva, hogy rózsás árnyalat fesse meg az arcát. A könyv szerint azok után, hogy Lan Wangji ellopta az első csókját, önmagára való haragjában kettétört néhány fát. Igen, Lan Wangji volt az, akinek a nyelve behatolt a szájába. Lan Wangji, Lan Zhan, a jövőbeli kultivátor társa.

– Ó egek, ó egek, ó egek... – Wei Wuxian a kezébe temette az arcát. Most, hogy tudta, hogy Lan Wangji volt az, fogalma sem volt, hogy mit mondjon neki!

Volt némi kétsége azért azután is, hogy elolvasta a könyvet. Végtére is Lan Wangjiról beszélünk. Mindig is azt hitte, hogy Lan Wangji utálja a viselkedését. Csakhogy ez mégis megtörtént. Úgyhogy Lan Zhan...

Lan Zhan tényleg...

Nem maradhatott itt örökké. Mire megtett néhány lépést, meglátta, hogy Lan Wangji épp kettétört egy szerencsétlen fát.

– Lan Zhan, mit művelsz?

Lan Wangji nem válaszolt. Wei Wuxian elgondolkodva harapta meg az ajkát. Megtenni vagy nem tenni.

– Lan Zhan... Tudsz róla, hogy történt valami furcsaság?

Lan Wangji ránézett.

– Felbukkant egy hegyi tündér, és ellopta az első csókomat! El tudod ezt képzelni?

Lan Wangji egész teste mozdulatlanná vált, mintha megállt volna az idő körülötte. Wei Wuxian majdnem elnevette magát. Miért nem vette észre soha, hogy Lan Zhan ennyire cuki?

Várjon egy évtizedet? Ne várjon?

– Tudod, annak szerettem volna adni az első csókomat, aki tetszik nekem – sugallta ficánkolva Wei Wuxian.

Lan Wangji mély levegőt vett.

– Tényleg?

– Mi?

– Van olyan, aki tetszik neked?

Hát persze, hogy nem fog várni. Olyan sok dolog volt, amit Lan Zhannal szeretett volna csinálni. A könyvbeli Wei Wuxian megbánta, hogy nem tett korábban lépéseket Lan Wangji felé. Miért kellene várnia, ha az a férfi, aki ennyire vágyott rá, itt állt előtte?

Wei Wuxian idegesen bólintott.

– Az a valaki épp itt áll előttem.

Lan Wangji szeme elkerekedett.

– Lan Zhan, én...

De mielőtt még kimondhatta volna azt a vallomást, amit nagy-nehezen fogalmazott meg korábban, Lan Wangji a saját ajkával némította el. Wei Wuxian beleolvadt a csókba.

– Szeretlek. Akarlak.

Lan Wangji vallomása egyszerű volt, de nagyon erős. Elég erős ahhoz, hogy összezavarja Wei Wuxian fejét és elgyengítse a testét. Háttal egy fának támaszkodott, miközben a kezét Lan Wangji köré fonta, hogy még jobban elmélyítse a csókot, az ajkuk még mindig egymásra tapadt. Lan Wangji előrenyújtotta a nyelvét, mire Wei Wuxian felnyögött. Most komolyan, hol tanult meg Lan Zhan így csókolózni? Nem ennek kellene lennie Lan Zhan első csókjának?

Aztán érezte, ahogy Lan Wangji a hátára simuló keze előre mozdult, és a ruhája alá csúszott. Wei Wuxian mozdulatlanná dermedt . Nem gondolta volna, hogy... itt továbbmennek egy csóknál, ugye? Egy hegyen, egy vadászat kellős közepén? Ahol akár száz kultivátor is megláthatja őket?

– Ó egek!

Az ajkuk elszakadt egymástól, és Wei Wuxian azonnal elsápadt. Az összes ember közül éppen...

Jin Zixuan és Jiang Yanli találta meg őket!

Jin Zixuan úgy érezte, mintha a szeme ki akarna esni a helyéről. Ő és Yanli együtt sétáltak a vadászaton – ahogyan azt az anyja rendelte –, és már majdnem kényelmetlenül érezte magát az ügyetlenkedése miatt. Azon gondolkodott éppen, hogy hogyan törhetné meg a jeget, amikor meglátta a hírhedt Wei Wuxiant és a nagyra becsült Lan Wangjit, ahogy éppen a vadászmező közepén esnek egymásnak!

Még tovább rontotta a helyzetet, hogy Lan Wangji épp kihúzta a kezét Wei Wuxian ruhája alól, és ezek szerint Wei Wuxian volt az, akit letepertek. Jin Zixuan úgy érezte, mintha szilánkjaira törne a világa.

– Shi... shijie – dadogta Wei Wuxian. Az arca teljesen vörös volt.

Jiang Yanli erőltetetten felnevetett.

– Legközelebb nem keresnétek inkább egy eldugottabb helyet, A-Xian, Második Lan úrfi?

Jin Zixuan felkuncogott.

– Csak ennyi hozzáfűznivalód van, Jiang kisasszony?

– Egy ideje már tisztában vagyok az öcsém egy bizonyos valaki iránt táplált érzelmeivel, Jin úrfi. Ó, de Második Lan úrfi, talán először A-Chenggal kellene beszélned, ha már ilyen... gyorsan haladsz. Elvégre most ő a klánvezér.

....??! – kérdezte Jin Zixuan.

– Megértettem, Jiang kisasszony – bólintott Lan Wangji. – Elnézést kérek a helytelen viselkedésemért.

Jiang Yanli felkuncogott.

– Semmi gond. A-Xian, neked is ki kellene kérned Zewu jun áldását. Menjünk, ne zavarjuk őket tovább, Jin úrfi.

Jin Zixuannek leesett az álla, de szó nélkül követte Jiang Yanlit.

Fenébe! Még a kőmerev Lan Wangji is ügyesebb volt nála. Ami azt illeti, talán túlságosan is. Még arra is volt mersze, hogy nyilvános helyen támadja le Wei Wuxiant. Jin Zixuan nem veszíthetett vele szemben.

– Jiang... kisasszony.

– Igen?

– Tudom, hogy korábban hivatalosan jegyben jártunk, és a hevességem miatt felbontottuk, de... Nem bánnád, ha udvarolnék neked?

Jiang Yanli rámosolygott.

– Nem bánnám, Jin úrfi.

__________________

A főhős visszatért, és nem vesztegeti az idejét ;)