Főcímlapon

16

- Na, elengedted magad? -mondta Erik hátulról a fülemhez hajolva. Annyira közel volt, hogy a lehelete csiklandozta a fülemet.

- Igen. -mondtam még mindig teljesen extázisban. Pedig nem is ittam semmit.

- Remek. -nyugtázta, hogy a terve remekül bevált, majd ránézett Alexre.- Kimegyünk!

- Okézsoké. -mutatta fel a hüvelykujját.- Szia hugi!

- Szia bratyó! -köszöntem el én is, újdonsült bátyámtól.

Az udvarra egy üvegajtón át lehetett kijutni. Mikor kiléptem az üvegajtón, rá a fehér csempével kirakott teraszra, megéreztem, hogy mennyire le vagyok izzadva az ugrálástól és a tömeg által jól befűtött nappalitól. Szerencsére a bőrdzsekim rajtam volt, a lábamon pedig csizmát viseltem, így nem volt esélyes, hogy megfáznék a kinti hidegben.
Erik, szinte figyelembe sem véve engem, célirányosan elindult a medence körül elhelyezett napozóágyak felé. Majd az egyikre lehuppant és felnézett az égre. Nagyot sóhajtott.

- Régen nem rendeztek már ilyen jó bulit. -mondta a semminek, habár a mondat inkább nekem szólt, párbeszédindítónak. 

- Nos, én meg már régen nem voltam bulin. -ültem le a mellette levő ágyra.

- Azt elhiszem. -mosolyodott el.- Látnod kellett volna magad. Először ott álltál, teljesen befeszülve, aztán odapördítettem Alexet és pár perc elteltével már úgy táncoltál vele, mint aki már évek óta ezt csinálja!

- Sosem mondtam, hogy nem tudok táncolni. -védekeztem, habár ez inkább volt egy burkolt bók, mintsem sértés.

- Hogy vett rá? -pillantott rám kíváncsian. Majd mindentudóan elmosolyodott.- Csak nincs valami közted, meg a srác között?

- De van. Úgy nevezik levegő. -okoskodtam.- De nem, én meg a bratyóm?

- A mid? -meresztett nagy szemeket.

- Hát, ha ő huginak hív, akkor én őt bratyónak. -vontam vállat.

- Szóval négy percre hagylak titeket egyedül, ti meg vérszerződést köttök, hogy tesók legyetek? Nem fair, hogy engem kihagytatok! -játszotta a durcit, mire elé álltam.

- De igenis az. Mert te nem a tesóm vagy, hanem a szükséges...-guggoltam le a medence széléhez, majd az utolsó szóval párhuzamosan lefröcsköltem.-...rossz.

- Hé! -ugrott fel, mint akit megégetett a víz.- Tudod te, ez milyen hideg?

- Nem. -mosolyodtam el gonoszul.

Nem volt ideje reagálni, mert egy részeg srác észrevette, hogy kint vagyunk, ráadásul Erik vizes, így félreértelmezve a helyzetet elkiáltotta magát.

- Medencés buli!

Nos a következő jelenetet sohasem fogom elfelejteni. Olyan volt az egész, mint amikor a plázában a nénikék verekednek az utolsó leértékelt áruért. Az emberek lehetetlen pózokban buggyantak át az ajtón, majd voltak akik hasra estek. Ezeket az személyeket átugorva egyre több részeg nő és pasas ugrott bele a hatalmas medencébe, míg a végén már nem volt egy ember sem rajtam, Eriken, az ikreken és a házigazdán kívül, aki ne lett volna vizes.
Egyet közelebb léptem, hogy megnézzem, mégis milyen mély a medence, hogy senki sem süllyedt még el, mikor valaki meglökött hátulról, engem a medencébe lökve.

Ekkor következett be a baj.

Aki belelökött a vízbe, nagy okosan megfogta a dzsekimet, hogy lehúzva rólam, azt szárazon tartsa, vagy engem megfogjon? Nem tudom. Végülis csak annyit ért vele, hogy a kezeim hátra csavarodtak, így fejjel zuhantam a víz felé. Mikor belecsobbantam a vízbe, megpördültem a táncoló lábak és a hullámzó medence valószínűtlen mélysége miatt. Nem tudtam, hol van a fel és hol van a le. A levegőm azonban vészesen fogyott. Aztán egy kis idő után már kezdtem szédülni. Szépen lassan minden végtagomat elhagyta az erő. Az utolsó lélegzetem megmaradt levegőjével kétségbeesetten kiáltottam egyet, de tudtam, a zene mellett esélye sincs,  hogy meghallja bárki is.