Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

CQL: Zhan Ge

Xiao Zhan kinyitotta a szemét. Varázsütésre mind az öt érzéke aktiválódott. Látta maga előtt Yibo szemét. Hallotta a szívdobogását. Az orrába hatolt a parfümének illata. Yibo felhevült teste az övének feszült, és amint lassan kinyitotta a száját, az ajkára másik ajkak simultak.

Hm? Hmm?

Három teljes másodpercig maradtak ebben a pózban, mire Xiao Zhan rájött, hogy valami megbocsáthatatlant művelt éppen.

Ellökte magától a színésztársát, és felsikoltott.

– Ááááááááhhhh! Mi történt? – körülnézett, megpróbálta felmérni a környezetét. – He? Hol vagyunk? Mi? Bo Di? Te vagy az, Bo Di?

Yibo elkerekedett szemmel meredt Xiao Zhanra.

– Zhan Ge?

Xiao Zhan a szemöldökét ráncolta. Az utolsó, amire emlékezett, az volt, hogy visszaért a Százfőnix hegyre, miután végrehajtotta a szabadítási tervét. Ez a régi templom pont úgy nézett ki, mintha A démoni kultiváció nagymesterének egyik díszlete lenne, de amennyire tudta, biztos nem lehetett ilyesmi azon a hegyen. Mi több, az előtte álló férfinak rövid, barna haja volt, szaggatott farmert és divatos fekete inget viselt. Nem Lan Zhan volt az.

Visszatértem! Xiao Zhan kiáltani akart. És meg is tette.

– Bo Di! – kiáltotta Xiao Zhan, és Wang Yibo nyakába ugrott, teljesen megfeledkezve arról, hogy hogyan ért össze az ajkuk az imént. – Fogalmad sincs, mi történt velem!

Yibo viszonozta az ölelést.

– Azt hiszem, van.

– He? – Xiao Zhan nem értette. – Mindegy, figyelj ide, Bo Di. Azt fogod hinni, hogy megőrültem, de mostanáig, egészen eddig a pillanatig egy másik világban voltam.

– Hadd találjam ki – bólintott Yibo. – Csak nem A démoni kultiváció nagymesterében?

Xiao Zhan megdöbbent.

– Honnan tudod?

– ... Hosszú történet, Ge. Először menjünk vissza a kocsihoz. Ez a hely csordultig van haragos energiával, és... nem akarom, hogy ismét eltűnj.

Xiao Zhan bólintott és követte Wang Yibót a kocsihoz. Amint beült, vett egy mély levegőt, és azonnal elöntötte a megkönnyebbülés az ismerős közegben.

– De most komolyan, honnan tudtad?

– Gondolkozz.

– Ne idézd nekem Lan Zhant, Bo Di! Pont eleget szenvedtem abban a világban az érzelmi-elfojtásokkal küzdő emberekkel. És... aucs. Mi történt a kezemmel?

Wang Yibo észrevette, hogy Xiao Zhan felszisszen, miközben megpróbálja a sérült kezével bekapcsolni a biztonsági övét. Kinyújtotta a kezét, hogy segítsen neki bekötni magát. Xiao Zhan érezte, hogy gyorsabban kezd dobogni a szíve, ahogy az arcuk egy pillanatra olyan közel került egymáshoz, hogy érezték egymás leheletét. Fenébe is, mire megküzdött Lan Wangjival, addigra már furcsa érzései támadtak Yibo felé is, gondolta.

– ... Az az egyetlen logikus magyarázat, hogy addig is Wei Wuxian vette át a helyedet itt. Hogyan tértél vissza?

Xiao Zhan elsápadt.

– Ó, magasságos egek... Csinált valamit, amitől félnem kellene? Megtámadott valakit?

Engem, tőlem kellene bocsánatot kérned! – akarta mondani Yibo. Egész végig „veled" kellett maradnom, és biztosítani, hogy a híres Yiling pátriárkája nehogy kárt tegyen a hírnevedben és a becsületedben! Most úgy érezte, hogy mélységesen megérti Lan Qirent. Azon csodálkozott, hogy az igazi Lan Wangji hogy volt képes elviselni maga mellett a bohóc Wei Wuxiant.

– Mindegy, ha már itt vagy, vissza kellene mennünk a hotelbe. Ott majd elmesélem a teljes történetet.

– Remek, nekem is sok mesélnivalóm van. Fogalmas sincs róla, milyen nehéz volt, Bo Di... El tudod képzelni, milyen elektromosság és tiszta víz nélkül élni? A WC ijesztő, a fürdőszoba sötét, és meg kellett kérnem Lan Zhant, hogy várjon kint, amíg fürdök!

Wang Yibo összerezzent. Micsoda egybeesés! Neki is meg kellett várnia, amíg egy bizonyos valaki fürdött.

– Nagyon kellett vigyáznom, hogy ne essek ki a szerepemből, de ne is haragítsak magamra senkit. Nem tudok harcolni, tudod, hogy milyen veszélyes volt?

Hát, Wei Wuxian ezeken a pontokon tökéletesen megbukott. Ő abszolút kiesett a szerepéből, majdnem magára haragította a rapzene rajongóit, és okozott némi kopogószellem-támadást egy nyilvános helyen. Meglehet, ő Xiao Zhannal ellentétben nem ismerte sem a forgatókönyvet, sem a történetet. Wang Yibo már annak is örült, hogy Wei Wuxian nem idézett meg egy zombit, hogy levadássza a Wen Chaót alakító színészt. Az ártatlan srác már így is egy púppal a fején ment haza.

– ... Képzelj el engem, ahogy ott éltem és helyrehoztam neki a hibáit... remélem, hogy hálás érte...

... Talán meg kellene mondania Zhan Ge-nak, hogy készüljön fel az újabb kárelhárítási körökre.

~~~ Extra ~~~

Wang Yibóban egymással ellentmondásos érzelmek dúltak. Amikor lezuhant Wei Wuxiannal a lépcsőről, akkor még azt mondta magának, hogy baleset volt. Aztán úgy alakult, hogy Xiao Zhan visszatért, úgyhogy az, akivel... „egymáshoz ért az ajkuk", az igazi Zhan Ge volt. Egy kicsit mérges volt amiatt, hogy Xiao Zhan látszólag egyáltalán nem foglalkozott a dologgal. Xiao Zhan ráadásul azonnal el is lökte magától, amint visszatért. Talán Zhan Ge nem is kedveli annyira, mint gondolta.

Legközelebb talán neki kellene előidéznie egy „balesetet"?

______________

Végül a hősünk visszatért. Kár, hogy megfeledkezett arról a véletlen csókról... Vajon lesz előrelépés, miközben eltakarítja a romokat? :P