Lelkek

59 0 0
                                    

A gyertya halvány fénye nyugtatóan terül szét a fürdőszobában. A pára mely a zuhanyzó üvegét borítja be, kellemesem torzítja a már így is csak pislákoló fényt. A forró víz pihentetően lepi el testemet, miközben a gyertya édeskés aromája szétterjed a helységben. Hagyom, hogy a langyos cseppek ráérősen végig fussanak testemen. Végül egy törölközőt magamra csavarva lépek ki a helyiségből. Lassan battyogok el szobámig, majd egy kevés ruhát magamra kapva terülök szét ágyamon. Hirtelen az ablakomon erőteljes kopogást hallok. Boldogan állok fel és nyitom ki érkező vendégemnek a nyílászárót. Ő vidáman mosolyog rám, majd szorít magához, mintha évek óta nem látott volna. Hófehér haja selymesen lebben meg az őt érő szellő által. Jég kék szemei szikrázóan ragyognak, mint mindig. Világos bőre puhán nyomódik hozzám. Néma hangján beszél hozzám, bár nem nagyon tudom felfogni mit is mond. Látszólag váratlanul bársonyos hajába túrok és közelebb húzom magamhoz. Elsőnek csak homlokunkat érintem össze, azonnal abbahagyja a történetét és várakozva néz rám. Nemsokára ajkainkat is egymáshoz nyomom. Lágyan mozgatom párnáimat, hagyva időt, hogy megszokhassa a helyzetet. Miután végre visszacsókol, bátrabban kezdem viszonozni tevékenységét. Olyan békés ez a pillanat, mintha minden problémám elszállt volna. Csak mi, csak a jelenben, kiélvezve minden adott pillanatot. Sajnos levegőhiány miatt el kellett válnom szeretett angyalomtól, de ő rögtön átkarolja nyakamat és mellkasához húz. Hozzábújva dőlünk el az ágyon. Hajamat birizgálva kezd el beszélni megint valamiről. Nem értem, nem hallom, nem látom, egyedül a rezgést érzem, ami minden egyes szavánál végigfut tüdején. Hajamba túrva pihenteti kezét, majd vállamba bökve jelzi, hogy szeretne valamit. Szomjas. Feltápászkodva az ágyról megyek a konyhába, hogy készíthessek neki egy bögre teát. Egy filtert helyezek a bögrébe, majd ízesítem neki, úgy is tudom, hogyan szereti. A felforralt vizet a pohárba öntve, egy bögre bara kos teával térek vissza szobámba. Óvatosan kortyolgatja. Arca pírba borul, ahogy észreveszi fürkésző tekintetem. Soha nem tudom eldönteni mire, gondol. Zavartan hajába túr és felkuncog. A gödröcskéi láthatóvá válnak arra a pár pillanatra. Az utolsó kortyokat is lenyelve teszi le a bögrét az éjjeli szekrényre és tárja ki karjait, várva. hogy újra közéjük bújjak. Ölelésébe mászva dőlünk el megint az ágyon. Hátamat kezdi simogatni, miközben puszikkal halmozza el fejem búbját, homlokomat. Fáradtan emelve fel fejemet hintek puszit ajkaira. Erre ó csak kacagva viszonyom mellkasára. Szomorúan konstatálom, hogy valószínűleg mára már nem kapok több csókot. Kezei egyre lassabban járnak a gerincem mentén, míg teljesen abbahagyják mozgásuk, szimplán engem ölelve nyugszanak hátamon. Levegővétele egyre lassul, majd már csak halk szuszogását hallom, ahogy elaludt. Mosolyogva nézek fel rá. Az alvó arca az egyik legbékésebb dolog, amit az ember életében láthat. Csillogóan fehér szárnyaival védve takar be. Legalább ezen az estén el akar zárni a világ minden részétől. Ezen gondolatra mosolyom még szélesebb lesz. Fejemet oldalra fordítva hajtom vissza mellkasára. Az ablakon beszűrődik a hold gyenge fénye. A csillagok fényesen ragyognak. Szerencsére ma este tisztán látni őket. Gyönyörűek. Olyanok akár a gyémántok. Égen ragyogó gyémántok, nem is rossz ötlet. A szobán végig vezetve tekintetem semmi sem fogja meg pillantásomat. Így végül újra kedvesem alvó arcát kezdem fürkészni. Olyan meghitt ez a pillanat, szimplán nyugtató, mindentől elzárva. Minden dologtól távol, ami elronthatná ezt a csodálatos estét. A nem messze lévő templom harangjai hirtelen megszólalnak, belőlem a szuszt is ki ijesztve. A nem rég még ablakpárkányon pihenő galamb is így gondolhatja, ugyanis ijedtében, hangosan csapkodva szárnyait hagyja el kedvelt helyét. Én angyalomhoz hajolva, homlokára adok puszit.

- Boldog újévet!

Párom szárnyaiba temetkezve húzom magunkra a takarót és ölelem át derekát. Biztonságban hunyom le pilláim, hagyva, hogy a hívogató sötétsége magába húzzon. Remélve, hogy mire felébredek, nem csak egy tollpihe és a kongó üresség marad nekem, még egy évig.

                                                                              ~  ° ~

Ezzel a pár száz szavas kis történettel szeretnék mindenkinek boldog újévet kívánni. Legyen kellemes újévetek!  

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Dec 30, 2020 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Ajándék történetekWhere stories live. Discover now