Egy apró lépés feléd D. R BEFEJEZETT

Első fejezet

April Morgen

- Minden hete bevan táblázva, kivéve azok, amikor nincs verseny hétvége --magyarázta az őszhajú férfi, aki egyben a vezérigazgatója a Formula-1 versenyeknek.

- Értem, és egy nap mennyi személlyel kell találkoznom? –kérdeztem, miközben átvettem a naptárat Mr. Domenicalitól, amiben minden napom be volt táblázva.

- Öt személlyel, így a pénteki napokon összesíteni tudja az anyagokat --mondta, de közben a naptárba bele is olvastam.

- Szuper --bólintottam.

- Hat hónap alatt sikerülni fog megírni a könyvet? –kérdezte, ahogy a szerződésünk is a kezébe akadt.

- Remélhetőleg igen --bólintottam ismét.

- Rendben --tette bele egy aktába a papírt, majd felém fordult.

- Kapsz pár pólót, ami jelzi, hogy a Formula-1-be tartozol, de nem muszáj hordanod --lépett egy karton dobozhoz, amiből elővett két s méretű fekete pólót, amin elől középtájon egy f1 felirat állt.

- Köszönöm --vettem át, majd egy kártyát is átnyújtott.

- Ez mindig legyen nálad, mert máshogy nem fogsz bejutni az épületekbe --közölte a férfi.

- Oké --forgattam meg a kezemben a kártyát, majd zsebembe tettem.

- Ennyi lenne --vont vállat Mr. Domenicali, majd elköszönt tőlem és egyedül hagyott az irodájában.

2021. március 15. hétfő

Vasárnap este értem Ausztráliába, ahol elfoglaltam a nekem foglalt szobámat. Hétfő reggelre kiderült, hogy az összes pilótának a szállását ide helyezték el. Ideges voltam az első napomtól, mivel itt tényleg nem ismertem senkit. Nem régiben fejeztem be az egyetemet, ahol irodalomszakon voltam, majd újságíróként végeztem. Amikor meghallottam, hogy forma-1 könyvet akarnak kiadni, azonnal jelentkeztem, leginkább azért, mert egy ilyen könyv nagy sikerrel jár, és a céljaim előtt megnyitná a kaput. De először nem én kaptam meg a lehetőséget, ami roppantul elszomorított, viszont egy héttel ezelőtt megcsörrent a telefonom és kiderült, hogy én írhatom meg a nagy formula-1 könyvet, mivel az első író végül valamilyen családi okból kifolyólag nem tudta elvállalni. Ez a munka utazással jár és már előre érzem, hogy sokat nem fogok unatkozni. Fél évet kaptam egy elképesztő hosszú könyv megírására. Minden pilótának lesz egy fejezete, aminek ötven oldalból kell állnia. Nem lesz kis munka, de alig várom, hogy neki kezdjek.

Kiléptem a szobám ajtaján az üres szállodai folyosóra, majd elindultam a lifthez. Miközben a Melbourne pályára tartottam, vagy ezerszer megnéztem meg van-e még a belépő kártyám. Idegesen szálltam ki a taxiból is és remegő térddel indultam el az épület felé. A fotocellás ajtón beléptem, majd azonnal Mr. Domenicaliba ütköztem. Öltönyben volt, azaz elegánsan nézett ki, velem ellentétben. Mivel én egy kék farmerben, tornacipőben, a kapott f1 pólóban és zöld széldzsekiben álltam vele szembe.

-Végre! Gyere bemutatlak a pilótáknak! Direkt összehívtam őket meg a csapatfőnököket --hessegetett egy kétszárnyas üvegajtó felé. Egy nagy terembe léptünk be, ahol hangos zúgolódás volt. A pilóták különböző színekben álldogáltak keveredve. Egy nagyobb társaságra esett a tekintetem, ahol egy narancssárga felsőben lévő barnabőrű sráccal összeakadt a tekintetem, aki közben az előttük álló bárasztalon lévő tálcára rákönyökölt, aminek az oldala lelógott, így a srác is elveszítette az egyensúlyát, a tálca pedig nagy csattanással esett a földre. Ezzel mindenki figyelmét felkeltette majd észrevették, hogy megérkeztünk Mr. Domenicalival.

- Mi van Ricciardo, levettek a lábadról? --kérdezte egy piros ruhás srác, és amint leesett, hogy miattam történt az incidens, elpirultam.

- Maradj csendben, banán! --förmedt rá zavartan Ricciardo, akinek a nevét azonnal megjegyeztem.

- Mindenki maradjon csendben! --mondta Mr. Domenicali.

- Már említettem, hogy Forma-1 könyvünk elfog az idén készülni! Az írója pedig e-kedves hölgy lesz --mutatott rám színpadiasan.

- April Morgen mindennap ötösével fog veletek beszélgetni, és remélhetőleg mindenki tud viselkedni --nézett Ricciardo társaságára, ahol egy alacsonyabb sárga ruhás srác, éppen megdobta valamivel a pirosban álló srácokat.

- Köszönöm az együtt működésüket! --mondta végül a férfi, majd ellépett tőlem és úgy tűnt magamra akar hagyni. Kétségbe esetten fordultam utána, de az már ki is lépett a helységből. Oké April! Ura leszel a helyzetnek! Elővettem a táskámban lévő naptárat, majd megnéztem a neveket. Mára nem volt beírva Ricciardo, amitől kicsit megkönnyebbültem. Sergio Perez, Max Verstappen, Charles Leclerc, Carlos Sainz és Pierre Gasly volt mára beírva.

- Kérhetnék még egy kis figyelmet? –szólaltam meg vékony hangon, mivel elképesztően zavarban voltam ennyi pasi előtt.

- Tőlem bármennyit kapsz! --hangzott el valakitől, ami nem segített.

- Nem tudom, hogy ki van-e már írva vagy kaptatok-e valami időpontot, de nekem elsőként Sergio Perez van be írva –mondtam, mire egy fekete pólós idősebb férfi kilépett a tömegből.

- Itt vagyok --biccentett.

- Rendben, akkor mehetünk –böktem az ajtó felé.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal