Balerina

~ Temetésen ~

Tony temetésén voltunk. Nem voltunk túl sokan, csak mi Bosszúállok, a barátjai és persze a családja. Mondanom sem kell, megkönnyeztem. Legjobban a feleségét, Peppert és Morgant, a lányát sajnáltam. Tudom milyen érzés elveszteni egy családfőt. Sajnos nekem mindkettő szülőm odalett a balesetbe.

Békésen sétáltunk, az utcán. Anyukám és apukám kezét fogtam. Nagyon boldog voltam. Nevetünk és játszotunk. Majd Bumm! A melletünk lévő ház felrobbant. Csak úgy a semmiből. Apukám a testemet takarta, hogy megvédjen. De ő halálra éget. Anyukám halott, de nem találták meg a holttestét. Árva voltam, mindössze 6 évesen.

Visszatértem az emlékeimből. Ott álltam, Sam, Bucky és Wanda mellett. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hiányoltam Tonyt, sajnáltam a családját. Bucky észrevette, hogy sírok, és magához ölelt. Hagyta, hogy sírjak. Tudom, erősnek kell lenni, de nem tudok. Most aztán minden kijött. Évek óta nem sírtam, most muszály volt egy kicsit. Bucky már nem ölelt, csak sírva áltam vele szembe.

- Lya... - mondta - Ne sírj, itt vagyunk!

- Tudom, de annyira... - zokogtam majd a vállára borultam.

Sírtam, mit az állat. Tényleg minden kijött. Az elmúlt években sok minden történt velem és most sírnom kell. Nem bírtam. Lehet, hogy hülyének néztek, de sikerült kisírnom magam. Annyira, hogy kiszáradt a könnycsatornám. Szószerint. Még mindig öleltem Buckyt. Wandára néztem. Szomorúan rámmosolyogott, majd bátorítóan megszorította a kezemet. Egy 'köszönöm'- öt formáltam az ajkammal, majd elengedtem Buckyt és a szemébe néztem. Sóhajtottam, és megfogtam a kezét. Már nem sírtam, de még fájt a szívem.

Clinttel és Wandával álltam a folyóparton. Clint elmesélte, hogy Natasha már nincs többé. Feláldozta magát. Nem tudtam sírni, mert már kisírtam magamat, de sajnáltam őket. Nagyon de nagyon. Elmentek.

- Sajnálom - mondtam - Pedig jó barátom volt. Jó ember volt.

- Igen... - mondta Clint - Régóta ismertem már. Sajnos... már nincs itt, velünk.

Bólintottam. Szomorú ez egész. Elvesztetünk két jó barátot, hogy megnyerjük a csatát. Ilyenek számomra az igazi hősök. Mondtam nekik, hogy most megyek, iszok egy pohár vizet, mert kiszáratam. Kértem egy pohár vizet Peppertől. Adott is, megköszönöntem.

- Nagyon sajnálom. Tony biztosan jó férj volt, meg apa is - mondtam szomorúan.

- Köszönöm. Igen, az volt - sóhajtott Pepper.

Morganre néztem. Egyedül ült egy kis padon. Maga elé nézett. Biztosan nem értette mi folyik itt. Leültem mellé.

- Szia - köszöntem.

- Szia - köszönt.

- Jól vagy? - kérdeztem

- Igen, de, hiányzik az apukám - mondta szomorúan.

Peppere néztem. Megkönnyezte. Sóhajtott és mondta, hogy ha nem bánjuk ő most bemegy. Bólintottam és Morgannel maradtam.

- Megértelek. Nekem sincs apukám - mondtam neki - Meg anyukám se. Annyi idős voltam mint te, mikor elmentek.

- De majd visszajönnek? - kérdezte.

- Sajnos nem. Elmentek... megpihenni. - mondtam neki.

- De apa most jól van köztünk? - kérdezte rám nézve.

- Persze. Jól van. Figyel minket. Odafentről. Hiányzol neki - mosolyogtam rá.

- Nekem is - mondta.

Némán ültünk egymás mellett, majd egyszer csak Tony régi barátja termet ott mellettünk. Felálltam és engedtem, hogy vígasztalja a kislányt.

- Örülök, hogy megismerhetelek, Morgan, vigyáz majd magadra! - mondtam kedvesen.

- Te is, Lya! - mosolygott rám.

Rámosolyogtam majd mentem megkeresni Buckyt. Egy időgép mellett voltak. Sammel, Brucevel és Stevvel. Visszaakarták küldeni Stevet az időben, hogy visszavigye a köveket. Steve már felvette az időutazós ruháját, és egy táska volt a kezében.

- Héj! - böktem oldalba a Kapitány az indulása előtt - Azért, vigyáz majd magadra.

- Fogok - ölelt meg.

Bement a géppe és visszaküldte Bruce az időbe. De amikor visszahozta volna. Nem volt a gépnél. Akkor most mivan? Odaveszett? Vagy ottmaradt? Vagy nem tud visszajönni? Aggódtam érte. Aztán észrevettük őt. Ott ült. A kispadon. A folyópart előtt. Már idősebb lehetett. Sam odament hozzá. Nem nagyon hallottam, hogy mit beszélnek, de azt láttam, hogy Steve Samnek adja a pajzsát. Ő lett az új Amerika Kapitány.