Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /

Huszonegyedik fejezet - Különkiadás

1 évvel ezelőtt Londonban
Finn szemszöge

A lány akivel Noah beszélgetett teljesen normálisan nézett ki az eddigi barátnőivel ellentétben. De a mellette álldigáló lány sokkal inkább magára vonta a figyelmemet. Barna hullámos haja lazán omlott a vállára, lila ingje pedig kilátszott a fekete téli kabátja alól. Rettentően unott arcot vágott, de még így is csak egy dologra tudtam gondolni: milyen gyönyörű. Annyira természetes, egyáltalán nem feszeng. Majd mintha csak feleslegesnek érezte volna magát, átoldalgott egy másik, Noah-éktól távolabb elhelyezkedő asztalhoz. Gondolom rendelt valamit, majd csak várta, hogy kihozzák,miközben a telefonját nyomkodta. Gondolataimból a telefonom pittyegő hangja zavart ki.
Instagram: @ Sophie0000001 üzenetet szeretne küldeni neked
Általában elmondható, hogy a fiókjaimat és egyéb dolgaimat a Pr-osaim kezelik, de olykor-olykor előfordul, hogy én is ránézek. És ez most éppen egy olyan pillanat. Gyorsan lecsekkoltam a lány profilját, hiszen elég nagy a valószínűsége: ő ül ott bent úgymond harmadik kerékként. Evelyn a követője, tehát ő Az a Sophie. Az, aki ott unatkozik bent, én meg kint. Evelynt profilját már ismerem, Noah elküldte. A megismerkedésük elég vicces. Noah rossz számot hívott fel, Evelyn meg leüvöltötte a fejét, hogy ne nála reklamáljon a rossz telefontöltő adapterről. Természetesen Noah azonnal bekövettette velem a csajt, így nyílván ő lesz az a Sophie. Benyomtam az "engedélyezem" gombot, és megnéztem az üzenetét, aztán hangosan fel kellett nevetnem.
@ Sophie0000001: Figyelj. Ezt az üzenet úgy se fog érdekelni, de azért szólok, hogy az Buckingham-palota nem pedig Bucingam-palota. Elírtad. Javítsd ki, mert a végén még veszítesz a fanjaidból. Vagy ha nem is javítod ki személyesen, szólj az egyik emberednek biztos szívesen megcsinálja.

Hihetetlen a csaj. Komolyan képes volt ezen fennakadni? Ráadásul azt a képet nem is én tettem ki, hanem egy emberem. Kész vicc. Úgyse fogom megköszönni, hogy szólt és kijavítani se. Nehogy aztán napvilágot lásson a tény, hogy Finn Wolfhard válaszolt egy fannak a privát Instagramján. Senkit se érdekel mi van a kép alá hasthaggel írva, mindenki csak engem néz rajta, úgyhogy ennyit erről.
Viszont az eddig stírölt célpontom most mozgásba kezdett, ugyanis elindult a kijárat irányába. Itt a nagy lehetőségem, hogy beszéljek vele. De egy dologgal nem számoltam: a csaj, olyan erővel csapta ki azt az ajtót, hogy az telibe talált engem, még úgy is, hogy a bejárattól vagy egy méterre álltam. Bár, nagyon úgy fest, hogy őt egyáltalán nem zavarja az a tény miszerint épp most csapott engem fejbe egy isten tudja hány mázsás vasajtóval.
-Khm. - Köhintettem figyelemfelkeltésképpen.
-Te meg mi az istenért állsz az ajtóban? Így persze hogy neked ütődik! Idióta turisták! - Bosszankodott majd tovább is állt. Egyáltalán halvány gőze sincs arról, hogy ki vagyok. Ez még imponálóbb. Mindenesetre, amint befejezem gyér kapcsolatom a mostani "barátnőmmel" egész biztos, hogy rá fogok írni. Sophie. Ez az a név ami örökre belémégett, az idióta Javítsd ki most azonnal üzenetével együtt. Pont annyira tökéletlen, hogy az tökéletes.

Sophie szemszöge

Már annyira untam a gerlepár bájcsevejét , hogy muszáj volt elhagynom a társaságukat. Ígyhát átültem egy másik asztalhoz, ahonnan elzavartam a körülöttem legyeskedő pincért, majd szintén unalmamban elkezdtem az Instagramot babrálni. Az egyik ismerősöm kirakta a story-jába Finn Wolfhard legújabb képét. A Buckingham-palota előtt készült. Rákattintottam, hogy közelebbről megnézzem: mikor készült a kép. Ekkor szúrt szemet. Ez a félnótás idióta komolyan úgy írta le a palota nevét, hogy Bucingam. Jesszusom. A kezem önállóan cselekedett, és már írtam is neki a kioktató üzenetet a privát fiókjára. Úgyse nézi meg, tehát nincs mit veszítenem, az ő sara hogy nem tudja leírni egy elég népszerű látványosság nevét. Rányomtam a küldés gombra, és tovább böngésztem a közösségi média egyéb felületeit. Mindenféle érdekes híján (és mert már kezdtem tényleg nagyon unni magam) se szó se beszéd felcsaptam magamra a Mardekáros sálamat, valamint sapkámat és elindultam a kijárat felé. Gyorsan dobtam Evynek egy üzenetet, miszerint "elmentem a Primarkba, aztán hazamegyek" majd erősen meglöktem az ajtót. Ám az minden további nélkül valamibe beleütközött, ezért a biztonság kedvéért még egyet toltam rajta, hogy mindenféle fennakadás nélkül kijussunk a kávézó szinte már fojtogató levegőjéből. Unottan fordultam balra, hogy minél kevesebb idő alatt érjék el a kék világító betűkkel jelzett úti célomig.
-Khm - hallottam meg egy hangot mögülem. Egy fiú állt ott, közvetlenül az ajtó mögött. Hála kiváló logikai képességeimnek az agyam tizedmásodpercek alatt rakta össze a képet: ő volt az akadály, amibe az ajtó a kinyitásakor beleütközött. Mivel rohadtul nincs hangulatom a bocsánatkéréshez egy olyan alaktól aki maszkban, napszemüvegben, fekete sapkában és kabátban áll a hideg decemberi éjszakában, mint holmi beilleszkedni vágyó kaméleon, rögtön ugrottam a "letorkollás" részhez.
-Te meg mi az istenért állsz az ajtóban? Így persze, hogy neked ütődik! Idióta turisták! - Azzal bosszankodva folytattam utam a Primark felé. Fhú, nagyon remélem, hogy ezzel a Kossuth-díjas idiótával soha, de soha nem sodor még egyszer össze az élet. 

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ennyire elmaradt a rész, és ennyi idő után is csak egy ilyen vacak valamivel tudtam előállni. Az online oktatás kicsit bezavart, na meg persze az ihlet hiány. Nagyon, nagyon igyekszem kicsit gyorsabban írni a részeket (a jó hír az, hogy már készül az új). Remélem azért nem okoztam akkora csalódást ezzel a 700 szavas valamivel.
Mindenkinek boldog karácsonyt és boldog új évet így utólag is! Legyen csodás napotok, a sulisoknak pedig sok sikert kívánok (így az egy hét online alatt)
Narcissa ~❤️