Éjjel járók - A vámpír vadász

Bevezető

1868 Július

Késő este volt. Talán elmúlt fél tizenegy is, de Ő kitartóan ült a park egyetlen kivilágított padján. Körülötte a nyár zenészei adtak tökéletes hegedű koncertet mélyen a fűből. Egy kettő éjjeli lepke reppent el előtte, de nem álltak meg az arca előtt, csupán eltáncoltak a piszkos szárnyaikkal. A gyertyához repült és addig körözött az izzó körül még fel nem adta az életét és a földön landolt. 'Meghalt'. Gondola, ahogy végig nézte szerencsétlen szürke pillangó csúfos halálát. Nem ugrott a lepkéhez, hogy segítséget nyújtson, Ő nem az az ember volt aki bárkinek is segítséget adott volna. Főleg nem egy ilyen jelentéktelen, fakó kis borzlomnak. Ő komoly volt és magabiztos. Tudta, hogy a lepkén nem tudna segíteni, mert se vére, se teste, se lelke. 'Pont olyan mint azok'. Futott át a fején a gondolat, amint kialudt a pillangót megölő tűz. Soha nem félt az éjszaka járóktól, de ha csak rájuk gondolt végig futott a hátán a hideg. Gyűlölte őket. Nem is csoda. Tiszta és teljes vérű vámpír gyilkos volt, aki az egész életét a bosszúnak szentelte. Vadászott egy ősi vámpírra, aki naponta állította maga oldalára a "gyengéket". Erősé tette őket és halhatatlanná. Nem volt kedves. Nem volt nagylelkű se, csak hatalmat akart az éjjel járok között. Meg is kapta. Ősi volt és hatalmas. A legnagyobb teljes vérű vámpír. Kedve szerint cserélgette az piszkos vámpírokat, vagy éppen emberek, mintha csak játékai lettek volna. Sorra tette el láb alól a család vadászait. Férfi volt... Egy erőszakos férfi, aki még most is élhet... Mármint, ha a történet igaz volna...Csak várta, hogy kialudjon a gyertya és az egész park sötét legyen. Csak rá várt... Nő létére szembeszállni egy hatalommal és erővel teli férfival, aki ezek mellett vámpír és meglehet több ezer éves is. Tudta, hogy a vámpír is vadászatra indul mert nem bírja ki vér nélkül, túl ínyenc volt ahhoz, hogy állat véren éljen. Leginkább a női vérre fájt a foga, akik még nem tiportak liliomot, tiszták voltak: szüzek. Bár neki - ha nagyon éhes volt - édes mindegy volt, hogy férfi vagy nő. Csak vér legyen.A gyertya egyre kevésbé világított. Ő csak elő húzott egy keresztet és talán fél liter szentelt vizet a táskájából, amit a közeli templom papja adott át neki valamikor a délutáni órákban. A jó öreg karó is a kezébe került és egy laza mozdulattal tolta fel a hosszú ujjú, vékony selyem mellény alá. Biztonság. Az első számú pont, amit muszáj volt betartania és szem előtt tartania. Ha nincs szabály nincs élet. Ez volt a törvénye.Ahogy kialudt a lepke csapda azonnal fel állt a padról. Elhallgattak a tücskök és minden nyugtalan lett. Itt van. A bogarak is megérzik a jelenlétet. Nehéz lenne nem tudomást szerezni róla. A fullasztó kölni, amit magára locsolt, csak a vér és a hitetlenség szagát tüntette el, de egy valamit nem. Nem Isten műve ez a gonosz teremtmény. Nem az ő pórjából lett teremtve. Bukott angyal. Bukott angyal volt ennek a sátáni teremtménynek az apja és a harag, a düh, az irigység szülte meg az éjjel járókat. Nincs benne isten keze... Ő nem teremtene ilyen gonosz, vissza taszító lényt. Isten kitagadta a rosszat a paradicsomból, de Éva felelőtlen volt. Hitt a kígyónak, hitt a bukott angyalnak. Éva lett a gonosz, akiből ez a gonosz lény megszületett. Ő volt az anya, ő volt, de nem tudott róla.Pár perc telt el vak sötétben, majd fel villantak az utcai gyertyák. Fekete lánggal kezdett égni és feltűnt ő. Feltűnt a gyermek. Csak állt véres szájjal és kezekkel. Vacsoráról jött és csak a kíváncsisága csalta a vadászhoz, aki már várt rá.- Pont te akarsz lenni az, aki belém köt evés közben? - megtörölte a száját, majd egy könnyű mozdulattal lerázta a kezéről a vért. Nem volt udvarias, miért is lett volna az. Távol állt tőle, főleg egy vadász felé, aki már jól ismerte ezt a sátánfajzatot. - Már megint azt a hülye bosszút akarod?- Te megölted őt! - szólalt fel a nő, aki egymaga képes volt szembe szállni egy vámpír ősatyával.- Csak ugyan úgy belemászott a dolgomba mint te! - mosolyodott el és közeledni kezdet a fiatal hölgy felé. - Túlságosan tele ettem magam ahhoz, hogy veled foglalkozzak... Azt meg nem akarom, hogy ha meg is öllek kárba menjen a véred... Az az isteni véred... De sajnos baj van veled...- Fejezd be! - ordította el magát. - Csak hagyd, hogy szíven szúrjalak! - elő csúszott a karó és gyors léptekkel indult meg a éjjel járó felé. Tombolt benne a düh és a fájdalom, melyről csak az előtte álló förtelmes férfi tehetett,A vámpír sokkal gyorsabb volt. Könnyedén kerülte meg a nőt és került a háta mögé. Azonnal elkapta és szorosan magához húzta. Ő kiejtette a kezéből a karót és ledöbbenve állt a férfi előtt. A fájdalom mérge elvette az eszét, hiába volt gyors és fantasztikus vadász, a butasága csak csapdába vezette.- Téged nem tudlak a véred miatt örökké magamhoz láncolni, de az utódodat igen... - a hasára tette a kezét és egy szúró érzés támadt a nő méhébe. - Megáldlak egy gyerekkel, aki három nemzedék után egy lány gyermeket fog világra hozni, tiszta vérű lesz, de az én vérem is az ereiben fog folyni. Át fog változni a tizenkilencedik születés napján és az isteni vére örökké szolgálni fog engem...A nő hasába ismét szúró fájdalom hasít és a vámpír eltűnik mögüle, Ő meg a földre rogy. Amint észhez tér szét gombolja a szürke ruháját és a hasára mered. Ott a jel.