𝙿𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚐𝚘́ 𝚑𝚊𝚝𝚊́𝚜

5. 𝔑év

Pár hét telt el az ominózus eset óta, mióta az a furcsa szerzemény megtámadta őt. Azóta is tisztán érezte annak a lénynek az érintését, a nyálának síkosságát, leheletének melegét, és ebbe belegondolva mindig libabőrös lesz a háta,s elfogja az ideges remegés. Soha nem tudta feldolgozni rendesen, hogy mégis mi a franc történt vele, olyan gyorsan követték egymást az események. Egyik pillanatban még a kezét harapja, a másik pillanatban már csak ő fekszik az utcán és a két igen furcsa férfinek meg se híre, se hamva.

Késő délutánra járt az idő, a napnak gyenge sugarai lassan bukott a horizont alá, amitől az ég és a hatalmas bárányfelhők alja élénk narancssárga színben pompázott. A fáknak csupasz ágai lomhán táncoltak a fáradt szélben.
Jungkook egyszerű melegítőben lépett ki az egyetem épületéből, nyaka körül egy sötétszürke vastag sál volt, mely eltakarta dús ajkait. Lomhán felnézett a mennyboltozatra, s lassan becsukta pilláit. Nagyon fáradt volt, nagyon sok órán van túl, de valahogy nem tudott azokra teljesen koncentrálni. Legszívesebben most visszamenne a kollégiumba és egy jó meleg fürdőt venne, ahol a forró vízcseppekkel eltudná zajongó gondolatait csitítani. Sóhajtott egyet, s épp elindult volna, mikor a háta mögött egy érdes hang ütötte meg . - Hé haver! Jól vagy? - Jungkook a hang irányába lesett. Choi Jihoon volt az, egyik szaktársa.

Choi Jihoon nagyon népszerű srácnak számított az egyetem területén. Ovális arca volt, nagy világosbarna pillái, melyek ártatlanul csillogtak vissza, szemeinek sarkában apróbb szarkalábak ráncolódtak, vastag szemöldöke tekintélyparancsolóan terült el. Kicsit széles, de lapos orra van, alatta meggy bordó ajkakkal. Állig érő fekete tincsei kócosan terültek el az arca körül.
Erősen markolta meg Jungkooknak a vállát, ki megint csak sóhajtott egyet.
- Ennyire gázos? - érdeklődően kereste a fiúnak a tekintetét, - Ugyan, nincsen semmi.. - bökte ki Jungkook egy hosszas szünet után. - Ne mondd azt, hogy nincs semmi.. Többet sóhajtozol, mint az öregapám, pedig ismered őt. - Jungkook halvány mosolyra húzta a száját, hisz tényleg ismerte Jihonnak a nagyapját, szinte minden percben olyat sóhajtott, hogy az egész világ megsajnálta őt. - Na mesélj, mizu? Csak nem csajos ügy? Tudod, abban nagyon jó vagyok! - túrt bele fekete hajába elismerően, mire a másik gyengéden oldalba könyökölte. - Bárcsak, de el kell, hogy szomorítsalak, hogy nem.. - ismét komor arckifejezés jelent meg az arcán, melyet próbált a sál mélységébe temetni. - Hanem? - kíváncsiskodott a fiú, mire a másik csak egy mély levegőt vett. - Miért vagy ilyen kíváncsi, ember?
- Mert nem vagy önmagad Jk, ezt te is tudod!
-Miért ne lennék önmagam? Csak történt egy-két dolog, amit egyszerűen nem tudok hova tenni és éjjel nappal ezeken gondolkodom...
- Mi történt?
- Én.. Most szerintem megyek, ne haragudj. - biccentett a másik felé, és sietős léptekkel a kollégium irányába vetette magát. Most már tényleg csak egy forró fürdőre vágyott, hogy a vízcseppek égessék bőrét, hogy a gondolatok is kiszálljanak belőle végérvényesen. Fogta a zsebe mélyén lapuló fülhallgatót, bedugta telefonjába, s hangosan bömböltetni kezdte a zenét. Egyáltalán nem érdekelte, hogy megsüketül tőle, olyan hangos, de amíg a fejében csend honol, ő már boldog.

Halkan lépett be a kollégiumi szobába, hátha a szobatársa épp tanul, de mikor becsukta maga mögött az ajtót, akkor jött rá, hogy egyedül volt ott. Persze, hiszen a mai nap dolgozik. Pedig most az egyszer örült volna, hogy tud vele beszélgetni. Igazából bármiről, csak arról a dologról megfeledkezzen. A táskáját ledobta a fehér íróasztala mellé, s felkapcsolta kis lámpáját. Gyorsan levetkőzött, fogta a fekete törölközőjét és a fürdőbe ment. A lángoló cseppek perzselték bőrének puhaságát, de nem foglalkozott a fájdalommal, sőt ez számára igen jól esett volt. A folyadéknak apróbb darabjai ékes gyémántként estek csukott pilláira, s folytak le nyakán, egészen le a ízlésesen kilátszódó kulcscsontjáig, onnan tovább vándoroltak kidolgozott, kemény melléig, s le enyhén kockázott hasáig, ahol már végérvényesen tovább estek a szürke zuhanytálcáig.
Mintha a megannyi terhet képes lenne így levenni vállairól.
Fél órás áztatás után könnyedén lépett ki a fürdőből, a törölközőjével vizes haját törölgette, s levetette magát az íróasztalához. Felnyitotta a laptopját és beadandókat kezdett el írni, hisz mindjárt itt volt a kemény és stresszes vizsgaidőszak.