Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

2. rész

-Te itt dolgozol? Szóval ezért hoztál el!- nevettem el magam.
-Igen, leginkább ezért. Amúgy meg, nem vagyok az a fuvarozós fajta.- mondta.

Akaratom ellenére is elmosolyodtam, majd visszanéztem a telefonomra.
-Ha szabad kérdezni, milyen feladatot adott a főnök fia? Gondolom nála voltál...- érdeklődött a képernyőre mutatva.

-Igen. Az előbb megszívatott! Mikor bent voltam nála, azt mondta, hogy mához 2 hónapra szervezzek meg egy partit neki!- kezdtem el a panaszkodásom.

-Akkor lesz a születésnapja, meg akkor jön haza a főmufti is, nem?
-Igen, és azt mondta, hogy 120 fős legyen, nagy felhajtással. Csak olyan személyeket hívhatok meg, akiket csakis ők ismernek, de csak a telefon listához férhetek hozzá. Viszont most írt, hogy nem volt ez komoly!! És kiakarna engesztelni!- erre szegénynek kikerekedtek a szemei és csak pislogni tudott.

-Igen, nekem is ez volt a reakcióm.- mondtam, miközben beleittam a {kedvenc ital}-ba. -Mennyi lesz?- kérdeztem a pénztárcámat kutatva.

-Vegyük úgy, hogy én állom.- kacsintott. Én csak meredtem magam elé.
-Ilyet lehet csinálni?- suttogtam oda neki.

-Mikor milyen kedve van a főnöknek. Ma éppenséggel jó passzban van, így megszokta engedni, hogy ,,ingyen" adjuk az italokat.- folytatta. Mikor mondani akartam volna valamit, nem tudtam, mert kicsit összezavarodtam.

Ezek után jobban elcseverésztük az időt, csak néhány vendég zavarta meg társalgásunkat.
-Na, mostmár hogy újra találkoztunk, megkérdezhetem, hogy mi a neved?- kérdezte egy apró mosollyal.
-Oh, {Teljes neved}. De nyugodtan hívhatsz {Beceneved}!- mondtam. -És a tied?- néztem mélyen a szemeibe.
-Bakugou Katsuki!- mondta felröhögve.
-Mi olyan vicces?- kérdeztem, mikor hátra fordítottam a fejem az étterem felé. Erre éreztem, hogy Bakugou óvatosan megfogja a vállamat, visszafordít, és a konyha felé mutogat. A séf épp egy konyhással kiabált, ami eddig nem is tűnt fel.

-Szegény!- nevettem el magamat én is.
-Egy kérdés {Neved}.- fogott meg egy poharat a fiú, és elkezdte törölgetni azt.

-Igen?- fordítottam felé a fejem.
-Hol akar téged kiengesztelni Jack?- emelte fel az egyik szemöldökét.
-A szobájában. Miért kérdezed?
-Fogadd meg a tanácsomat. Ne menjél be hozzá.- mondta határozottan.
-Miért ne?- értetlenkedtem.
-Jack egy nagy nőcsábász. Ha jót akarsz magadnak, ne menj be a szobájába, legalább este ne! Mert állítólag akkor van nagyon a toppon!

Ekkor hirtelen egy hatalmas csörrenést hallottunk hátulról. Én kishíján leestem a székemről, Bakugou pedig majdnem eltörte a kezében lévő poharat az ijedtségtől. A vörös szemű óvatosan odasétált a konyhaajtóhoz, miután letette a majdnem eltört tárgyat.
-Mindenki jól van?- kérdezte. Ahogy kinyitotta az ajtót, kigurult egy lapos tányér, ami az én lábamhoz gurult.

Megfogtam, és Bakugou felé vettem az irányt. Mikor megláttam, hogy több tucat tányér a földön hever ripityára törve, csak lesokkoltam.

-Mi történt?!- kérdeztem reflexből. Sajna nem kaptam választ, de nem haragudtam meg. Láttam, hogy elfoglaltak voltak a takarítással. Mikor feltűnt, hogy Bakugou nincs a látókörömben, lenéztem. Lent térdelt a padlón, és segített takarítani a konyhásoknak.

[Hogy nem vettem eddig észre, hogy ilyen izmos háta van!!]

Feltűnt az is, hogy csak úgy állok ott, egyetlen egy épségben maradt edénnyel a kezemben, miközben nagyban meredek a szőke hajúra. Gyorsan letettem az említett tárgyat az egyik pultra, és segíteni akartam, viszont Bakugou megállított még az elején.