A Hírnév Karjai Között

Azért mert én vagyok Lauren Jauregui

Hosszú útnak néztünk elébe. Épp a repülő téren várakoztunk én épp a pilótával beszélgettem mikor meghallottam Wyatt hangját.
-Tess!-a fiú lihegett és az egész feje vörös volt.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepődve. A pilóta is zavartan áldogált majd elsétált és a repülőt kezdte el tanulmányozni.
-Tudnom kell!-lihegte Wy a térdére támaszkodva. Vajon mennyit futhatott?
-Wyatt Jól vagyok-mondtam mosolyogva mire a mélykék tekintet mélyen a szemembe nézett
-Nem csak azt. Tudnom kell hogy a tegnapi...-ebben a pillanatban ismét a pilóta hangja csendült hogy készen állnak a felszállásra.
-Mennem kell. Ezt még megbeszéljük!-ezzel a kijelentéssel nyomtam egy puszit az arcára és felszálltam a repülőre. Éreztem hogy nem tudnék neki válasszal szolgálni se magyarázattal.

Egészen estig ültem a magángép egyik kényelmes foteljében és bámultam a hatalmas kékséget az ablakból. Gondolataim kattoktak és nem csak a fiú miatt. Ideges voltam a koncert miatt is.
-Ugye tudod hogy nem vagy ideláncolva?-huppant le mellém Lauren mire kérdőn tekintettem felé mintha akárcsak egy álomból ébrednék fel.
-Este van. A többiek már valószínűleg alszanak. Nem sok értelme lenne mászkálni.-montam tekintettel arra hogy késő délután indultunk el.

A lány kezében egy takaró volt amit a lábamra terített. Jól esett mert nem volt valami Hawaii azon a gépen
-Mit akart a Dzsungel harcos?-kérdezte mire e név hallatán felnevettem.
-Elköszönni semmi többet-nem tudom miért fűztem hozzá többet. Lauren lába hozzáért az enyémhez és ismét előtört belőlem az a furcsa érzés. Még beszélgettünk egy kicsit majd a lány a telefonjába mélyedt én pedig ismét a felhőket tanulmányoztam.

Pár perc múlva egy fej landolt a vállamon. Lauren volt az. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt keze pedig a combomon talált helyet amitől én csak mégjobban elvörösödtem. Túl nyugodtnak tűnt és egyébként is szüksége lesz az erejére igy hagytam had aludjon a vállamon. A takaró felét ráraktam a lány vállára ami eltakarta lábomon lévő kezét is. Az egyetlen amit éreztem az a parfümje és a hajának illata volt ami nem sokkal késöbb engem is álomba ringatott.

*Camila

Felkelltem majd úgy döntöttem kimegyek vízért. A repülőnek csak a folytonos morajlása hallatszódott. Ahogy kiértem egy kósza világosbarna hajzuhatagra lettem figyelmes de mikor közelebb léptem eltátottam a számat. Lauren Tessa vállán aludt békésen. A menedzserem is húzta a lóbört. Laur keze Tess kezein pihentek s ők lassan már teljesen össze voltak bújva.

Gyorsan visszasiettem a lányokhoz.
-Psssszztttt kelljetek fel!-löktem meg a barátnőim vállát mire azok kómásan kinyitották szemüket.
-Miaz? Ha nem zuhanunk akkor hagyj aludni!-morogta Dinah majd visszahajtotta fejét a párnára.
-Annál sokkal jobb!-erre már ők is kíváncsiak lettek így felkeltek és velem együtt kisiettek. Ők is úgy reagáltak akárcsak én.
-Ugye csináltal róluk képet?-kérdezte Ally mire mérgesen néztem rá.
-Hülyének nézel? Még jó hogy csináltam!-mutattam a telefonom amin az a bizonyos kép látszódott.

*Tessa
Landolás után a csomagjainkal a recepcióhoz sétáltunk. Elvetté tőlünk a bőröndöket miközben egy közép, velem egy magas nő sétállt elénkbe.
-Jónapot Lucy vagyok magával beszéltem?-a lány tőlem pár évvel lehetett fiatalabb de azt sem zártam volna ki hogy velem egy idős.
-Igen velem!-válaszoltam. A lány körbenézett majd végig a tagokon és ismét rám.
-A szobájuk már kész van kövessenek-mosolyodott el majd megindult egy világos tapétával borított folyosó felé.

Nem is kellett sokáig sétálni. A 12. szoba volt a miénk. Hatalmas volt de tényleg egy egész család elfért volna benne generációstól. Három szobarészre volt osztva ami falakkal volt határolva mindegyikhez egy-egy fürdőszobával. A falak bézs színben játszottak hozzájuk illő sötét bútorok körében.
-Remélem minden megfelel-fordult hozzánk Lucy.
-Igen köszönjük-válaszoltam a többiek helyében is de ahellyett hogy a lány sarkon fordult volna elkezdett a zsebében matatni majd előhúzott belőle egy kis papírt és Lauren felé nyújtotta.

A lány értetlen tekintettel vette el a kezéből.
-Ha bármire szükségük van-mondta majd végre elhúzta a csíkot. Értetlenül meredtünk Laurenre. Senki sem értette hogy a lány miért nem nekem adta a papírt hisz...én vagyok a menedzser ha jól tudom. Lauren a papírt bámulta majd miután Ally megkérdezte hogy mi az ő egy elégedett mosollyal azt felelte:
-Egy telefonszám-ezzel elsüllyesztette azt a zsebében.
-Minek neked mégegy telefonszámot?-kérdezte Camilla
Na erre én is kíváncsi voltam
-Mert én vagyok Lauren Jauregui-villantott egy perverz mosolyot mire megforgattam a szemem és felkaptam a táskámat a hátamra.

Nem voltam hülye tudtam hogy nem céges telefonszám volt a papíron. De mégis mit hisz Lucy? Nem is értem hisz Lauren pont nem vele fog foglalkozni. Vagyis reméltem hogy nem...persze mert volt jobb dolga is.