Rossz srác a szomszédból

6

– Nagyon szép ma a naplemente, nem igaz? – szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögött.
– Hát te? Hol hagytad a csajodat meg a kocsidat? – kérdeztem flegmán.
– Miért érdekel ennyire? – hajolt közelebb hozzám. – Jól gondoltam én, hogy féltékeny vagy. – mosolygott és kezét az állam alá helyezte, majd felemelte a fejemet.
– Tévedsz seggfej. – húztam el a kezét. – Engem csak az zavar, hogy miért utánam koslatsz, amikor barátnőd van. Semmi féltékenység, megnyugodhatsz.
– Oh te kis butus. Ő nem a barátnőm, hanem az unokatestvérem Kanadából. Csak itt lakott nálam ezen a héten, most vittem ki a reptérre.
Éreztem ahogy rákvörös lett az arcom a szégyentől.
– Bocs. – próbáltam takarni, hogy mennyire megszégyenültem előtte. – Hazavigyelek? – ajánlottam fel neki.
– Jó lenne. – mutatta perverz mosolyát hozzá.
Elindultunk, de út közben ismét nem sokat beszélgettünk. Többször is próbálta a kezét a combomra tenni, de én mindig elvettem onnan. Nem tudtam tisztázni az érzéseimet felé. Nem engedhettem a csábításának, hiszen én voltam az, aki összetört másokat eddig, nem pedig az, akit az első srác felszed.
– Köszi. Tartozom neked eggyel. – kacsintott rám majd hazament.
Nem is gondolkoztam semmi máson, minthogy ledőljek mostmár, és aludjak egy jó nagyot. Főleg, hogy holnap tartják Matt-ék a házibulit.

Hamar eltelt a szombatom. Apával a garázsban szereltünk egy két ismerősünk autóját, majd átnéztük az enyémet is.
– Azthiszem teljesen kész vagyunk. Mostmár nyugodtabban mehetsz vele. És viheted vele a szomszéd srácot. – mosolygott rám, mint a tejbetök.
Egy pillanatra megálltam, és ránéztem, de jobbnak láttam, ha inkább nem kérdezek semmit és csak nevetek vele együtt. Végül bement lepihenni, amíg én maradtam még tisztogatni kicsit a verdámat. Megpillantottam a szomszédomat az erkélyén ülni, majd háttal fordultam neki, és direkt úgy guggoltam le, hogy jó rálátása legyen a fenekemre, majd mikor megfordultam és láttam hogy stíröl, nem hagyhattam szó nélkül.
– Azt hittem megbeszéltük, hogy leveszed a szemedet a lökhárítómról. – próbáltam a figyelmét inkább a szavaimra terelni.
– Direkt csináltad, nem az én hibám, hogy jó segged van. – megfogta és bement a szobájába, de az ablakból még visszanézett. Megmutattam neki a középső ujjamat, erre ő is az övét. Elnevettem magam, de ahogy realizáltam komoly arcot vágtam. Letisztítva az utolsó porszemtől is a szépségemet, felmentem a szobámba, hogy készülődjek az esti bulira. Akkor jöttem rá, hogy se Matt, se Caleb nem fog tudni értem jönni. Akármennyire nem akartam, muszáj voltam Noah-t megkérni. Mivel nem fogadtam el a telószámát, kénytelen voltam személyesen átmenni és megkérdezni. Becsengettem, majd meglepetésemre nem az anyukája nyitott ajtót, hanem ő maga. Póló. Nélkül. Bassza meg, ez a gyenge pontom, mintha direkt csinálná.
– Öhm, izé.. szia. – próbáltam nem lenézni a szeméből. – Jössz te is Caleb-ék bulijába, igaz?
– Persze szivi. Csak nem egy sofőrre lenne szükséged? – nézett végig a testemen zavarba hozva ezzel.
– Ami azt illeti, de. Lenne kedved, seggfej? – mostmár elmosolyodtam én is.
– Rosszul hittem mikor azt gondoltam, hogy végre lesz egy olyan beszélgetésünk, ahol nem fogsz így hívni. – nevetett fel. – De persze, 7-re legyél kész. – rámmosolygott, majd becsukta előttem az ajtót. Nem éreztem úgy, hogy zavarna, mikor mosolyog rám, sőt egyre jobban tetszett.
Gyorsan hazaszaladtam, majd felvettem a ruhát, amit Caleb-bel vettem. Feldobtam egy erősebb sminket, ami passzolt a ruhámhoz, majd elővettem a kedvenc magassarkúmat. A hajamat kivasaltam, azzal nem terveztem semmi különöset. Mindjárt 7 óra volt már, így lementem a nappaliba, hogy addig amíg meg nem jön, anyáékkal beszéljek. De nem telt el sok idő mikot csengettek.
– Mennem kell. Majd jövök, ne aggódjatok. Puszii
Ajtót nyitottam Noahnak. Egy pillanatra még a lélegezetem is elállt, és alig tudtam kimotyogni valamit a számon. Egy inget viselt meg egy sötét farmert, amibe alapból nem lenne semmi különleges, viszont rajta valahogy máshogy állt. De jó értelemben. A felső pár gombot nem csatolta be, mögötte kikandikáltak a mellizmai. Haja olyan kócosan állt, mint első nap mikor megláttam.
– Jól nézel ki. – szakított meg a bámészkodásomban, aztán ő sem tudta sokáig csak a szememet figyelni.
– Köszönöm, asszem. – mosolyt csalt az arcomra, és gombócot a torkomba.
– Gyere – fogta meg a kezemet. – Indulnunk kell. – éreztem ahogy az érintésére elvörösödtem. Elvezetett az autójáig, majd kinyitotta az ajtaját.
– Nem is tudtam, hogy tudsz ilyen udvarias lenni.
– Igyekszem. – ült be mellém közben. – Sőt, még az autót is tisztábban tartom azóta.
– Ezt bezzeg megjegyezted. De a lökhárítós szabályt nem igazán sikerült. – összeért tekintetünk eközben.
– Mert lehet, hogy direkt kerülte el a figyelmemet. – bevetette rosszfiús kacsintását, majd végre elindultunk.
Útközben megjegyeztem neki, hogy nem is olyan rossz az ízlése, mint amennyire én hittem. Legalább is a kocsik terén.
– Nem egy rossz gépet vezetsz.
– Tudom. De a tiéd sem utolsó. – piros lámpához értünk mire ezt kimondtuk, így összeakadtak szemeink ismét.

Pár perc múlva már Matt háza előtt voltunk.

Meddig tudják még egymás agyát húzni szerintetek? Vajon beadja Zoe a derekát? A következő részekben majd kiderül! 🥰✨