Rossz srác a szomszédból

7

Mintha egyik pillanatról a másikra egy másik ember ült volna mellettem. Ahogy megálltunk egyből felpattant, és nekem nyitott ajtót. Hű. Nem tudom mi lelte, de tetszik. Asszem.

- Zoe! Jó, hogy itt vagy. Gyere belj... - megjelent mögöttem Noah, és Matt-ék lefagytak. - Izé.. gyertek beljebb. - Noah rámnézett majd elindult a másik irányba. Amint elment Matt és Caleb rám szegezték tekintetüket.
- Ne. Mondjatok. Semmit. Inkább mutassátok merre van pia.
A bárpulthoz érve kértem egy sört, majd ahogy kiszolgáltak elindultam Noah irányába, aki a falat támasztotta. Miközben átvergődtem magam a tömegen, megláttam egy ismerős, de régen látott szempárt. Francba. Ahogy őt figyeltem, el is felejtettem, hogy Noah felé indultam, ezért bele is ütköztem.
- Segítened kell, kérlek! - néztem a fekete fürtjei mögött lévő két szemére.
- Tessék? - kérdezett meglepődötten.
- Az exem valahogy idekerült. Nem akarom, hogy meglásson, nagyon rosszul váltunk el évekkel ezelőtt. - igyekeztem minél gyorsabban mondani.
- És én ebbe hogyan tudok segíteni?
- Játszd el, hogy a barátom vagy. - nézett rám nagyranyílt szemeivel.
De addigra már közelebb húztam magamhoz az ingjénél fogva. Ajkaink nem lehettek egy centinél távolabb egymástól.
- Tudtad, hogy nagyon dögös vagy ilyen közelről is? - flörtölt velem nem hangosan, de azért jól hallhatóan. - Nem tudlak nem téged nézni. - éreztem, ahogy kezei a derekamat karolják át és húzzák közel magához. Orrából meleg levegőt fújt az ajkaimra. Megbolondított. Oldalra néztem, és láttam, hogy Jared addigra már megelégelte a látottakat, és elviharzott.
- Elment. - toltam el magamtól Noah-t. - Kösz, hogy segítettél, asszem ezt betudhatom neked, annak cserébe amiért hazavittelek. - már indultam volna tovább, mikor hirtelen megfogta a kezemet és visszahúzott magához.
- Én nem gondoltam, hogy ezt a szituációt befejezetlenül hagyjuk. - ismét megfogta a derekamat és magához simított. Te jó ég. Ilyen vágyat még egy férfi szemében sem láttam. Szemei az én szemem és ajkam között jártak, mire én beharaptam a számat.
- Csak hogy tudd, ez beindít nagyon. - átfordított, így már én nyomódtam a falhoz, ő pedig a kezével mellettem támasztotta meg magát. Lélegzetem szinte visszatartottam, de szívem hevesen vert. Ujjaival megemelte a fejem az állam alatt, hogy egy szintbe kerüljenek ajkaink. Nem kellett egy másodpercnek eltelnie, míg összetalálkoztak. Olyan puha ajkai voltak, hogy nem akartam leállni. Kezeimmel a felül kigombolt ingét ragadtam meg, és húztam vele még közelebb magamhoz. Ellenállhatatlan volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem vágytam és gondoltam még erre a pillanatra. Elváltak ajkaink, majd egymás szemében vesztünk el.

- Sajnálom. - néztem rá, lassan a könnyel megtelt szemeimmel. Aztán elrohantam faképnél hagyva Noah-t. Egy hatalmas falba ütést hallottam csak a hátam mögött.
- Hé hé hé, Zoe, minden rendben? - állított meg utamban Matt. Nem akartam válaszolni neki, így elléptem mellőle és kirohantam a kertbe, ahol senki sem zavart. Leültem a földre és magamba zuhantam. Nem tudom mit éreztem. Egyszerre volt bennem düh Jared miatt és boldogság, amit Noah okozott. Hirtelen halk léptekre lettem figyelmes mögülem. Megfordultam, de már eltakarták a számat, hogy ne tudjak egy hangot se kiadni.
- Szóval ilyen jól szórakozol az új barátoddal. Vagy csak egy újabb kis színjáték volt ez az én kedvemért. Ez aranyos. - mondta komor arccal Jared, hiszen ő ragadott el. Halk sírásba kezdtem. Egy fegyver betöltését hallottam meg, és felkaptam a fejem.
- Engedd el őt. - szegezte Jaredre azt a bizonyos fegyvert.
- Hó, hó, nyugi öcskös. - kapta fel a fejét, és éreztem ahogy kezét leveszi rólam ez a paraszt. Noah közelebb jött és felsegített, de nem vette le a szemét az exemről.
- Tűnj el. - mondta megvető arccal.
Annyi sok kérdésem volt hozzá abban a percben, de egyet se tudtam szavakba önteni.
- Gyere, elviszlek innen. - nyújtott segítő kezet, és az autóig el sem engedte. Nekem volt rossz érzésem, amiért így lát. Sosem voltam még ilyen állapotban.
Hamar hazaértünk, hiszen egy lélek sem volt az utcán. Felvitt a saját házába, majd a szobájába. Jó lett volna megbeszélni a történteket, de túl fáradt voltam. Elaludtam az ágyán.

* Noah szemszöge *

Olyan nyugodtan aludt. De tudtam, hogy most van az egyetlen esélyem. Magamhoz vettem a telefonom és tárcsáztam a számot.
- Ian. Megvan a Toretto lány. - néztem Zoera, ahogy szegény magán kívül aludt az ágyamban. - Itt van a házunkban. Aham. Értettem. Akkor reggel.
Haragudtam magamra, amiért ezt kell tennem. Soha nem akarnám bántani. Főleg azután, hogy láttam hogy kiborult az exe láttán. Gondolkodtam még egy jó ideig, nem jött álom a szememre. Végül hoztam két takarót, az egyikkel betakartam az ágyamon alvó lányt, én pedig a kanapémra feküdtem és ott aludtam el.