Two ghosts (L.S.)-BEFEJEZETT

16. rész

Harry szemszöge

Furcsa megint egyedül ébredni, viszont Lou illatta kúszik orromba, miközben lágy ajkakat érzek a vállamon.

-Jó reggelt!- mosolyog rám. Már teljesen felöltözött, készen áll az interjúra.

-Jó reggelt neked is. Ügyes legyél!- nyomok egy puszit a kézfejére.

-Nyugi, minden rendben lesz. Csináltam neked szendvicset, lent vannak a konyhában. Nyugodtan pihenj még.

-Köszönöm Lou. Szeretlek!

-Én is szeretlek Hazza- mondja, azzal kimegy az ajtón.

Ki kéne kelnem az ágyból, de az olyan erővel vonz vissza magához, mintha egy mágnes lenne. A telefonomat nyomkodom és megnézem, mik történtek az elmúlt órákban. Semmi cikk velem és Louis-val kapcsolatban. Ez eddig jó jel. Így már nyugodtan mehetek le a konyhába, hogy megehessem azokat a csodálatos szendvicseket. Tudom, hogy Lou nem fog haragudni, ha bent eszek, ezért átsétálok a nappaliba, hogy reggeli közben tudjak valamit nézni. Megállok egy Agymenők résznél, és azt bambulva fogyasztom el a reggelimet. Talán három részt nézhettem meg, de úgy döntök, inkább felöltözök. Most hoztam magammal ruhát, szóval azt veszem fel. A szettem egy fehér póló és egy fekete farmer. Semmi extra, de itthonra pont tökéletes.

A lépcsőn sétálok lefelé, mikoris a telefonom jelzi, hogy üzenetem érkezett. Louistól jött. Remélem nincsen semmi baj.

louist91: "Szeretlek ❤️"

A szívem melegség tölti el, mikor meglátom ezt az egy szót és a kis aranyos szivecskét.

harrystyles:
"Én is szeretlek. Hiányzol. :(
-H"

louist91:
"Sietek haza! Még körülbelül egy óra."

harrystyles: ❤️

Mivel eléggé unatkozok, itt pedig nemigen van ebéd, gyorsan bedobok egy pár csirkecombot a sütőbe, amiket előtte a kedvencemmel bepácoltam. Közben egy kis rizst is csinálok hozzá. Pont addigra kész is lesz, mikorra Lou hazaér.

-Szia Harry! Istenem, mi ez a jó illat?

-Szia szerelmem- csókolom meg.- Főztem ebédet.

-Egy isten vagy, ugye tudod?

-Hát, ha te mondod- nevetek fel és húzom a konyha felé, hogy megmutathassam neki az asztalt.

-Pontosan erre van most szükségem!- sóhajt fel gondterhelten.

-Gyere, mesélj el mindent!- ültetem le egy székre.

-Hát igazából az elején minden tök normális volt, kérdezgettek, hogy mit csinálok mostanában, készül-e valami, ilyesmi dolgok, aztán, miután írtam neked, - fogja meg a kezem - ott kértem egy kis szünetet, hogy 'kimegyek a mosdóba'. Utána természetesen rátértek a lényegre, hogy igaz-e a hír, miszerint kórházban voltam.

-Én mit válaszoltál?- kérdezem, lehet, hogy túl hevesen is, amire Lou kissé ijedt arca mutat rá.

-Azt, hogy orvosnál voltam a kórház épületében, de semmi bajom, csak egy általános vizsgálatra mentem.

-Oké, ez jó volt.

-De rólad nem kérdeztek, úgyhogy csak ez az egy rész volt, amin elkezdtem pánikolni.