A végtelenségben
Halványan előre,
Egy porszem zuhan a mélybe.
Egy álom ismétlődik előről,
Egy másik merül a sötétbe.
Többet vissza nem térve -
Sírjuk el időnket;
A körforgás kezében -
Apró csillámporok
Csillannak meg a fényben,
Majd tűnnek el örökre.
Egy álom valik valóra,
Egy másik roppan össze.
Az időtlen zuhanás
Ami molekuláinkra szed;
Fojtogat minden percünkben...
Érző sejtek,
Fénylő lelkek,
Láthatatlan kötelékek,
Félelem.
Egy álom születik a sötétben,
Egy másik elveszik az időben.
Hangosan nevetve,
Saját magunkat temetve...
Egy álomnak lett vége,
Egy új sem született.
