The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

88

88.rész

Chris és Didi annyit munkát adtak, amennyit csak tudtak. Igyekeztem rendet tenni a szponzori szerződésekben, megírtam a kötelező bemutatkozó leveleket, és beszéltem Eddievel Japánban. Úgy tűnt összejön az a biznisz is. Este hat is elmúlt már mikor csöngött a mobilom. Toto volt az. Írtam egy üzit, hogy még az irodában vagyok, és melózok. Nyolckor újra próbálkozott, megint nem vettem fel, mire küldött egy smst.

„Tudom, hogy tudod... Meg akarom beszélni! Ez nem telefontéma. Gyere haza...Hiányzol."

Ő is hiányzott, de végül csak ennyit írtam. „Gyere értem." Egy perc sem telt bele jött a válasz. „Már egy órája a bejárat előtt várok rád..." Hogy is mondta Didi, egyfélék vagyunk. Összeszedtem a cuccom, és bezártam az irodám. A kulcsot leadtam a portán és még ki sem léptem az üvegajtón, máris kiszúrtam egy metálszürke Mercedes, ami a bejárattal szemben parkolt. Toto a kocsi oldalának dőlve állt, és a mobilját nyomkodta. Sötétkék farmert, cégessportcipőt, és fekete inget viselt.

Amint kiléptem az ajtón és felé indultam eltette a mobilt. Ideges volt, és a nadrágja zsebébe tette a kezeit.

- Szia... -léptem oda hozzá és szorosan átöleltem. Hosszú másodpercek telt el mire visszaölelt. A kezem a tarkójára csúsztattam, és magamhoz húztam egy szenvedélyes csókra, próbált eltolni, de nem hagytam. - Hiányoztál...– néztem a szemébe.

- Haragszol? – éreztem mennyire bizonytalan.

- Csalódott vagyok...- sóhajtott és az arcomat fürkészte.

- Beszélnünk kell erről. – mondta gondterhelten.

- Tudom. Gyorsan vigyél haza, majd ágyba, aztán a többi. – simogattam az arcát és közben vigyorogtam.

- És ha egy rövid kerülővel érnénk haza? – kérdezte somolyogva, de a keze már a fenekemen volt.

- Szóval tudsz egy félreeső parkolót. – morogtam a fülébe, mire halkan felnevetett.

- Tudok egy legágazást ami zsákutca.

- És kocsid hátsó ülésén is van elég hely... -cukkoltam, szélesen elmosolyodott.

- Gyerekek, menjetek szobára! – hallottam egy nevető hangot magunk mellől, Chris akkor jött kifelé az épületből.

- Te még itt vagy? -kérdeztem döbbenten – Azt hittem már régen leléptél.

- Akartam, de nem jött össze. Egyébként jó, hogy itt vagy Toto, éppen most akartalak hívni!

- Dietrichtől már elnézést kértem, tőled nem fogok!

- Nem érdekel az elnézésed! A hekkertámadás, amit kaptatok, arról beszélj!

- Miért? -vonta össze a szemöldökét.

- Kínai vagy orosz szerverről jött?

- Kínai miért?

- Mi is kaptunk egy vírus levelet, de szerencsére az informatika elcsípte, most kapcsolják le a teljes rendszert. Úgy tűnik nem vagyunk egyedül, a Racing Point is kapott ebből, délután hívtak. Az embereinknek egyeztetniük kellene erről.

- Szóval szisztematikus támadás. Érdekes. Felhívom az informatikai egységvezetőt, a te emberednek mi a neve és a száma? – és már a mobilját nyomkodta.

- Átküldöm emailen, és a Racing Pointos fickó adatait is. – pötyögött Chris is.

- Remek... Szevasz, én vagyok! -beszélt máris a mobiljába - Nem! Nem! Másról van szó, úgy tűnik nem vagyunk egyedül a problémával. Igen! Épp itt van előttem Horner és azt mondja, hogy... Igen! Nem tudom, de küldöm a fickó elérhetőségét és a Racing Point... Igen! – majd összevonta a szemöldökét – Jó hívd fel a Ferrarit és... Igen őket is. Igen. Jó. Később tájékoztass! Jó, remek. Szia!