Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Upszi

Xiao Zhan az oldalára fordult. Kemény ágyon feküdt, viszketett a pokróctól, és a hosszú haja alatt melege volt. Ismét fordul egyet, és érezte, ahogy a nyomás fájdalomként az idegeibe hatol. Még mindig csukott szemmel szisszent fel.

– Picsába, picsába, picsába... ez fáj...

Egy pillanatra elfelejtette, hogy éppen Wei Wuxian testében van, akinek a háta teljesen összeégett. Valószínűleg ez volt a legkényelmetlenebb ágy, amin valaha aludt. Még Wang Yibo kanapéja is százszor kényelmesebb volt ennél. Ki kellett volna próbálnia Yibo pihe-puha ágyát legalább egyszer. Nem igazság, hogy Jian Guo kényelmesebb helyen ébredt minden reggel, mint ő, ráadásul Yibo gyönyörű, alvó arcát láthatta először, miközben ő éppen be volt zárva ebbe a világba, ahol majdnem minden ágy, amin aludt, sziklakemény volt.

– Uhh... bazd meg, Jin Guangyao, te anyaba... nem is, húg-baszó...

– ... Wei Ying...

Mintha Bo Di hangját hallotta volna*. Biztosan hallucinált. Yibo sokszor ébresztette őt reggelente, de ő nem jött át ebbe a világba.

– Wei Wuxian.

Zhuo Cheng hangja.** Biztos, hogy álmodik.

– Miért átkozod álmodban Jin Guangyaót?

Xiao Zhan elgondolkodott a kérdésen, a szeme még mindig csukva.

– Á...? Nyilván azért, mert az a vérfertőző szörnyeteg művelte ezt velem... Az egy rohadék, aki megkefélte a saját húgát, és aztán halálra baszatta a saját apját...

...

– Lehet, hogy megőrült?

– Te vagy az őrült, az egész családod őrült – motyogta válaszul Xiao Zhan. – Wei Wuxian, te idióta, miért nem tudsz várni egy kicsit, mielőtt leszopnád Hanguang Jun dorongját... – Valószínűleg ezért fog férjhez menni Lan Wangjihoz évekkel korábban, mint a rendes történetben. Miféle Gusu Mennyasszonya? Ha már elfogadják az azonos neműek házasságát, akkor miért nem hívják inkább Gusu Vőlegényének? Ó, mondjuk akkor meg Lan Zhan...

...

– Khm.

– Az ég szerelmére. Csak ébressze már fel valaki!

Xiao Zhan ismét az oldalára fordult, és fájdalmat érzett.

– Uhh, Wei Wuxian, te hülye... testőrt kellett volna vinned magaddal... jájjj...

Egy szelíd ütést érzett az arcán. Xiao Zhan kinyitotta a szemét, és ismét átkozódott.

– Ki az az aljas rohadék, aki felpofoz egy beteget... ó, Jiang Cheng? Lan Zhan?

Jiang Cheng rábámult.

– Ideje, hogy megtanuld végre a leckét. Most már elhiszed, hogy szükséged van kísérőre, ugye? Hogy lehetsz olyan idióta, hogy a kardod nélkül indultál el? Az egész testednek meg kell sérülnie ahhoz, hogy rájöjj végre?

Xiao Zhan duzzogott.

– Én szegény, gyenge bátyád betegen fekszem itt, és erre az első dolgod felpofozni és kioktatni? És még azt kérdezed, hogy miért szeretem jobban shijiét nálad?

– Pofa be – közölte Jiang Cheng. – Mi történt veled? Mennyire sérültél meg?

– Nem emlékszem – válaszolt Xiao Zhan. – Olyan gyorsan történt...

Lan Wangji leült mellé az ágyra.

– Wei Ying, mi az utolsó dolog, amire emlékszel?

Xiao Zhan felült, és gondolkodott egy darabig. Abból az információból táplálkozott, amit korábban Song Lantól hallott.