A zongora hangja | Niall Horan FF

◽57. Fejezet◽

Kimberly

A pénteki nap után úgy éreztem, az életem már nem is lehetne nyomorultabb, de amikor hétfőn reggel felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy de, mégis lehet.

Pénteken kifáradva értem haza munka után. Az, hogy a szüleimet akaratomon kívül rajtakaptam, hogy a nappaliban szexelnek, igazán mély nyomot hagyott bennem. Ez erősítette meg a legjobban bennem azt a vágyamat, hogy ideje lenne minél hamarabb elköltözni. Utána már nem tudtam rájuk úgy nézni, hogy a szemkontaktus közben ne jöttem volna zavarba. Azért más ovis korodban és más ennyi idősen így látni a szüleidet. A helyzeten az sem segített, hogy hétvégén a családdal leutaztunk Bristolba, megünnepelni apu tesójának születésnapját. Tipikus családi ünneplés volt. Meghallgattam, hogy milyen nagy lettem, milyen szép lány lett belőlem, pedig olyan, mintha tegnap születtem volna, és már ilyen nagy vagyok, csak a szokásos. Mosolyogva hallgattam és bólogattam a megjegyzésekre, válaszoltam az elmaradhatatlan "Van fiúd?" és "Még mindig állatorvos akarsz lenni?" kérdésekre, közben az ötéves unokatesómmal kellett játszanom. Konkrétan Adam szemébe mondta tavaly, hogy utálja őt, és engem szeret, ezért soha nem fog vele játszani. Ennek persze az öcsém örült, hiszen elég fárasztó unokatesónk van. Igyekeztem az ünneplő felnőttekkel együtt iszogatni, hátha úgy jobban el tudom viselni a társaságot és az idegesítő dumát. A szenvedős családi találka szinte már el is feledtette velem a nyomorult exemet, a szemét zsarolásával együtt. Ma lesz az a vacsora, amire rákényszerített annak érdekében, hogy békén hagyja Niallt a kérésemre. Nem akarom, hogy Niallt belekeverje a beteg balhéjába.

A hétvégét magam mögött hagyva vágtam bele a mai napba. Bár Jessicaval most is jól eltöltöttük a hosszú és sokszor unalmas munkaidőt, ma valamiért mégis jobban hiányzott Lily. Vasárnap átmentem hozzá, és néhány cupcake társaságában-amit nekem csinált-átbeszéltük a szörnyű családi ünneplést, a szüleim szexuális életét, hogy mekkora köcsög Logan, és Lily is mesélt nekem Robbie-ról néhány dolgot, ha már egyszer a partnerei egymásnak az ágyban. Mindketten megegyeztünk abban, hogy a családi összejöveteleket az évente kétszer látott rokonok tudják a legjobban tönkretenni, majd át is tértünk Loganre. Mindenféle negatív jelzőkkel illette az ex-barátomat, amit amúgy tökéletesen meg is értek. Teljesen beteg az a srác. Nyomorult élete van, ezért az enyémet is azzá akarja tenni. Elmondtam Lilynek, hogy Logan azt mondta, tartsam a számat, mire ő azt tanácsolta, hogy szerinte ne tegyem ezt. Legyek őszinte Niall-lel, mert megérdemli, hogy az legyek. Max mérges lesz, de akkor meg megnyugtatom, hogy ne aggódjon, tudom mit csinálok. A Daviddel történt szituáció után az őszinteség tűnt a legjobb választásnak, még akkor is, ha ez szembement a volt barátom kérésével.
Ha hétfő, akkor zeneiskola. Ezen a héten lesz szombaton a jótékonysági koncert, amire már hetek óta folyamatosan készülünk. Szombaton, pont azon a napon, amikor egy hónapja összejöttem a zongoratanárommal. Ezen a héten vannak a főpróbák, amikor mindenki, aki részt vesz a koncerten összejön egy adott napra (most pont a hétfő volt az egyik), és elpróbáljuk egyben a darabokat a számomra mini-Royal Albert Hall néven emlegetett koncertteremben. Ilyenkor megnézzük mások produkcióját, illetve azt is megnézzük, nagyjából milyen hosszú koncertre kell számítani. Nem hazudok, ha azt mondom, enyhén be voltam parázva, eddig Drake és a tanárnő látott csak zongorázni, meg persze Niall, énekelni viszont csak Niall hallott. Ráadásul az este nyolcra megbeszélt vacsora Logannel sem nyugtatott meg annyira. Legnagyobb meglepetésemre viszont amikor én voltam soron, nem izgultam. Jól elzongoráztam a Niall által írt számot, és a választott Julia Michaels dalt is elég meggyőzően eltudtam énekelni. Egy műmosollyal a fejemen előadtam a produkcióimat a többieknek, majd lesétáltam a színpadról és megnéztem másokat. Hihetetlenül sokszínű műsorra lehet számítani a koncerten. Lesznek tanár-diák duettek, éneklések különböző műfajban és nyelven, illetve olyan énekes és hangszerkíséretes produkciók, mint amilyet én adok elő Drake-kel. Tudtam, hogy sok tehetséges diák jár ide, de azért meglepett, hogy mennyire ügyes és felkészült volt mindenki. Azt, hogy nem őszinte a mosolyom a színpadon, csak Niall vette észre. Persze, hogy csak ő, hiszen járunk, ő áll hozzám a legközelebb. Amíg ő a tanárokkal és Mrs. Benett-tel beszéltek valamit a produkciók sorrendjéről, én Bella társaságát élveztem. Egy rejtett pillanatban viszont találkozott a tekintetünk, és abban benne volt minden. Tudta, hogy valami bánt, hogy valami nincs rendben, de ezt a körülmények miatt nem tudtuk megbeszélni egymás között. Péntek óta nem találkoztunk személyesen, csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, de ez nem jelenti azt, hogy mindent tudott a hogylétemről.
A próba a megbeszélésekkel együtt kétórásra sikeredett, így Mrs.Benett úgy számolt, a koncert nagyjából másfél óráig fog tartani. A következő ilyen próba szerdán, majd pénteken lesz, hogy szombatra minden tökéletes legyen. Mikor mindent megbeszéltünk, elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a dolgára.
Én is elhagytam a zeneiskola épületét kicsivel Niall után, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy ugyanoda megyünk. Most lehetne a legjobban elárulni kapcsolatunkat, amire egyikőnknek sincsen szüksége, főleg nem neki. Niall már a kocsiban ült, mikor én is gyorsan beültem mellé, közben megbizonyosodtam arról, hogy egy ismerős arcot sem látok.
Annyira hiányzott már. Hogy vele legyek, hogy beszéljek vele, hogy megcsókoljam... Úgy mindennel együtt hiányzott. Miután becsuktam a kocsija ajtaját, odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Kezemmel végig simítottam borostás arcán, miközben a testemet elöntötte egy kisebb boldogság. A csókunkat egy szájra puszival zárta le, mire elmosolyodva húzódtam el tőle.
-Szia.
-Szia, Kim-mosolygott vissza, majd beindította a kocsi motorját. Imádom nézni, ahogy vezet. Olyankor mindig nagyon aranyos. Látszik rajta, hogy koncentrál, és ettől baromira szexin néz ki.
-Haza tudnál dobni?-kérdeztem. Annyira fájt kiejteni ezeket a szavakat, de muszáj volt hazamennem. Tudom, hogy szeretett volna velem lenni, és én is szerettem volna vele lenni, de várt rám egy fontos megbeszélnivalóm az exem idióta fejével.
-Persze-mondta kissé meglepve. Naná, hogy nem számított erre. Őszintén szólva, nem hibáztatom érte. Mindketten csak arra vártunk, hogy kettesben legyünk, de az élet közbeszólt.-És... Amúgy minden rendben van veled?
-Igen, miért kérded?-nevettem fel ártatlanul, játszva a hülyét.
-A próbán láttam, hogy valami nem oké veled. Nem akarsz fellépni?
-De! Felakarok, ha már ennyi energiámat beleadtam-sóhajtottam, és ekkor döntöttem el, hogy kitálalok neki. Úgyis valamikor elmondtam volna neki, miért kell most hazavinnie. Nem úgy képzeltem el, hogy a kocsiban osztom meg vele, de ha nincs jobb alkalom, akkor nincs jobb. Ha már szóba jött, nem fogok neki hazudni.-Niall, el kell mondanom valamit, de kérlek, ne akadj ki!
-Ha így kezded, akkor szerinted mégis mit kellene tennem?!-túrt bele egyik kezével idegesen a hajába, míg a másikkal a kormányon dobolt.
-Nincs semmi baj, oké?
-Kimberly, mondd már el, mi van!-fordult felém türelmetlenül egy pillanatra.
-Este nyolckor találkozok Logannel. Elvisz egy étterembe enni, hogy megbeszélhessük a dolgokat...-kezdtem el, de ő dühösen közbeszólt.
-Mi? Te komolyan képes vagy azok után találkozni azzal a barommal, amit veled tett?-fordult felém idegesen ismét. Még jó, hogy pirosat kaptunk, így kicsivel több időnk volt erről beszélni.
-Azért találkozok vele, mert tudja, hogy járunk! Tudja, hogy a tanárom vagy!-emeltem fel kicsit a hangomat, de nem kiabáltam, egyszerűen csak így könnyebben felfogta a helyzetet. Niall ezt hallva nem kérdezett semmit, csak egyszerűen elhallgatott. Nem kérdezte meg, hogy hogyan jött rá, mert könnyen összerakta magában a dolgokat. Logan látta a zeneiskolánál, és mivel az öcsém miatt konkrétan törzsvendég nálunk, onnantól kezdve könnyen rájöhetett.
-Basszus...-motyogta maga elé nézve.
-Azért megyek el, mert nem akarom, hogy szarba keverjen téged.
-Miért nem szóltál róla?-kérdezte, miközben hátulról dudálást hallottunk. A lámpa színe közben zöldre váltott, csak nem vettük észre, ezért Niall a gázra taposva elindult.
-Mert azt mondta, maradjak csendben.
-Kimberly...-túrt bele a hajába tehetetlenül. A korábbi idegességet átvette az aggodalom és a bűntudat, amiért leállt volna velem veszekedni, miközben én csak neki akartam volna jót.-Ne menj el. Nem kell ezt tenned.
-Ne aggódj, tudom mit csinálok-vágtam rá határozottan, mikor láttam, hogy ellenkezik a megbeszéltek miatt.
-Igen, ismerlek már annyira-vett egy mély lélegzetet, majd a fejét megrázva egy pillanatra rám nézett.-Nem kell ezt tenned értem. Majd én beszélek ezzel a seggfejjel. Ha baja van velem, akkor legyen benne annyi, hogy velem beszéli meg. Ne veled basszon ki.
-Niall! Nem akarom, hogy kicsesszen veled, és erről nem akarok vitát nyitni-mondtam enyhén megremegett hanggal. Nem akartam ezen vizázni, de úgy tűnt, ez már elkerülhetetlen.
-Legalább elvigyelek oda, ahol az az idióta barom akar veled vacsorázni?
-Nem kell, köszönöm.
-Oké, akkor máshogy mondom. Elviszlek oda, ahol azzal az idióta barommal fogsz vacsorázni. Nem bocsájtanám meg magamnak, ha valami olyat tenne veled, amit egyikőnk sem akar-mondta szigorúan. Nem akartam belemenni, mert Logan direkt megkért, hogy egyedül menjek, de ha Niall ragaszkodik hozzá, nem fogok vele összeveszni. Így is eléggé kiakadt a volt barátomra és a gyerekes viselkedésére.-Kimberly?-szólalt meg néhány hosszúnak tűnő másodperc után.
-Hm?-kaptam el a tekintetem az útról. Niallnek bűntudata volt és rosszul érezte magát, amiért tehetetlen. Pontosabban tenne néhány dolgot, de én azokat nem engedem neki.
-Nem kell ezt csinálnod-ismételte meg újra.
-Tudom-sóhajtottam elmosolyodva.-De nem akarom, hogy veled szívózzon, amiért engem utál. Ez csak egy vacsora, ahol két érett ember fog beszélni tisztázandó dolgokról. Kitaláltam előre mindent.
-Nagyon szeretlek. Ugye tudod?-tette egyik kezét a combomra, majd az egyik kezemet rácsúsztattam az övére.
-Tudom. Én is szeretlek-mosolyogtam rá, mikor megálltunk a házunk előtt.