Oldalak között

25. rész

A reptéri ellenőrzésen meglepően gyorsan átértünk. Fél óra múlva már a gépen voltunk és egyenesen Bécs felé.

A kezdeti emelkedés miatt elkezdett fájni a fülem, de Ward készségesen nyújtott egy adag rágót.

Őszintén nem tudom hogy ilyenkor mit gondoljak róla. Áruló és gyilkos, de velem olyan kedves. Már persze amikor nem idegesítem fel. Bár ha jobban belegondolok és sem vagyok sokkal különb. Hisz szépen szólva én is elárultam a családomat. A csapatomat. Bár Ward a kelleténél ezt többször tette. És ölt is. Sokat. Úgyhogy talán még elég messze vagyok attól hogy kicsit is Wardhoz hasonlítsam magam...

– Amúgy mit is tervezünk Bécsben?– kérdeztem.

– Iskolába fogsz járni!– mondta teljesen komolyan, de kacagnom kellett.

–Ugye most csak viccelsz?!– miután láttam hogy egyáltalán nem, kicsit kiakadtam–Ez ugye csak egy rossz vicc akar lenni! Most komolyan egy hülye iskola miatt rángatsz el Bécsbe?! Már bocs, de van annál sokkal jobb dolgom is....

–Nyugi, nem sima iskola...

–Mi?! Várj, köze van a Hydrához?– nyugodtam le és lettem kíváncsibb.

–Szerinted hol képezzük az embereinket?

–Hát...mit tudom én– vontam vállat– innen-onnan toboroztok embereket, aztán meg...majd valahol...

–Vannak különféle letesítményeink nekünk is. Csak úgy mint a Shield Akadémia, a Hydrának is van egy.

– Tényleg? És az van Bécsben?

–Aha.

–És meddig tart a képzés?

– Általában 3-5 év. Néha kicsivel több. Míg elég biztosan ki nem mehettek a terepre és végre hajthatjátok a rátok bízott feladatot. De intézkedtem, hogy egy haladó csoportba kerülj be. Úgyhogy neked csak maximum 2 év lesz.

–Miért érzem azt, hogy ez a haladó címke azt jelzi, hogy sokat fogok szenvedni?

–Mert jók a megérzéseid.–vágta rá.

–Marha jó...- jegyeztem meg.

–Nyugi, azért annyira nem lesz borzalmas. Szerintem a nagy részét még élvezni is fogod.

–Ha te mondod...– forgattam meg a szemem.– de a csapatban legalább lesznek más embertelenek?

–Nem hiszem. És nem tudhatják meg hogy te is embertelen vagy.

–Miért nem?

–Mert akkor biztos hogy nem bánnának veled egyenlőként.

–Csak e miatt? – néztem rá gyanakodva – de mi van ha vért vesznek tőlem?

–Azt majd bízd rám.

–Ahha... De ezek szerint a valódi nevemet sem használhatom mi? Mivel fönt vagyok az Indexen.

–Jól jár az eszed.

–Akkor? Maradok Francesca Bourmen?

–Áá...hamar le fog esni nekik hogy csak hamisítvány. Jobb lesz ha inkább kitalálsz valami kamu nevet. Aztán majd azt mondjuk, hogy az irataid elvesztek és mivel a Shieldtől jöttél át, a neten sincs semmi rólad, mert letörölték.

–Ez egész okos...

–Na ná, hisz én találtam ki!

–jajj, de szerény valaki!

–Fogd be!

– Te fogd be!

–Nem hagyod hogy enyém legyen az utolsó szó mi?- jelent meg egy halvány mosoly arcán.