Oldalak között

26. rész

Egy nagy klub helység szerű szoba tárult elénk. Volt középen egy TV,  körülötte kanapé, kisasztal, meg puffok és 4 babzsák. A bal sarokban egy boxzsák, meg pár edzéshez használatos dolog. Az ablakok a nyílt utcára mutattak. Egy nagy tengeri akvárium is díszelgett a falban. Pár szekrény a másik oldalon, meg néhány egyéb berendezési tárgy.

Összesen 9-en voltak bent rajtunk kívül, 4 lány és 5 fiú. Úgy tűnik egál lesz a nemekben velem együtt.
Minden szempár rám szegeződött, de megpróbáltam keménységet sugározni. A végén még gyengének mutatkozok és mivel én vagyok az új hús még a végén ki is csinálnak (idegileg vagy akár rendesen).

–Srácok, bemutatom az új csapattagot! Ismerkedjetek meg vele, mert egy ideig nem szabadultok tőle!– mondta balta arccal Rollins, majd ki is ment.

–A nevem Amelia Rent. De az Amy is megteszi.– mutatkoztam be.

Néhányan barátságosan felálltak és elkezdtek felém sétálni. Az egyik, egy hosszú, göndör, vörös hajú, zöldes-szürke szemű lány. Kb 170 centi lehetett, bár a magassarkú megtévesztő.

–Elizabeth Ducan– nyújtotta kezét, de egyből megrántotta és lehúzott a földre. Próbáltam olyan gyorsan lereagálni, amennyire lehetett, de persze ezek együtt dolgoztak. A rövid, szőke hajú srác megragadta a nyakamat és elkezdett fojtogatni. Lábamat a dereka köré fontam, és átfordítottam magunkat a másik oldalra, így én kerültem felülre. Felpattantam, de időm sem volt pihenni, mert egyszerre ketten támadtak Elisabeth és egy rövid, fekete hajú lány.
Egyik alul rúgott, másik egy jobb horoggal indított, de hátra szaltóztam  és a végeredmény az lett, hogy Elisabeth a másik hasába térdelt bele.

–Te kis....– próbált volna szitkozódni, de nem tudott, mert én is bevittem nekik néhány ütést.

Sajnos én is kaptam párat, egyrészt tőlük, egyrészt egy (kubainak tűnő) fiútól. Végül 2 másik srác is beszállt a harcba. Az egyik katona vágású (mármint szó szerint hajastúl, mindenestül) és legalább 10 centivel magasabb nálam, a másik egy nálam 1-2 centivel alacsonyabb, sötétbarna hajú, valószínűleg vietnámi.

Még jó pár percig viaskodtunk (és azt hiszem néhány helyen még jó pár napig fájni fog az oldalam, meg a lábam) de az 1 az 5 elleni harcból én jöttem ki győztesen. (Éppen hogy, de végülis nyertem)

–Tih..? Ti nem akhartokh behhúzni páhrat?– lihegtem, miközben a maradék 2 lányra és 2 srácra néztem, akik nyugodtan ücsörögtek ott ahol akkor is voltak mikor bejöttem.

–Nem, kösz.

– A-a.

–Most nincs kedvem.

–Passzolok.– mondták sorban.

–Hát jó. – fújtam ki egy adag levegőt– akkor bemutatkoztok, vagy sem, kapok valami üdítőt, vagy sem...?– kérdeztem.

–Még csak most jöttél és egyből követelőzöl?– kérdezte komoran a katonás srác.

–Hagyd már Dylan!– szólt rá a rövid fekete hajú, sötét égkék szemű lány– kiállta a próbát! Nora McCarty!– nyújtotta kezét. Bennem volt a kétség, hogy attól függetlenül így is a földnek vágna, de végül megráztam.

–Benjamin Vander– nyújtotta kezét a kubai srác.– De a Ben is elég.

– Monty de La Vega.- mondta a nálam alacsonyabb, ázsiai.

A 'lustulók' is fölálltak és egyesével bemutatkoztak.

–Stephanie Carver.– mosolygott barátságosan, a Barbie-t megszégyenítő szőke hajú csaj. Világoskék szemei szinte csillogtak a lámpa fényében. Max 160 centi lehet, így köztünk ő a legkisebb.

–Nolan Wayne– legalább 180 centis, sötét barna hajú, szürkés-barna szemű srác, azzal a tipik csábos vigyorral.

–Anastasia Andrejovna.– derékig érő hosszú sötétbarna haját elől 2 fehér tincs díszítette. Sötétszürkés-sárgás szemei egyszerre lenyűgöztek és megijesztettek. Kb Nolannal egy magas.

–Robert Weaver.– vöröses barna haja baloldalon fel van nyírva, és jobb oldalról úgy van balra fordítva. Kb egymagas velem.– a morci szőke pedig Dylan Baker.

–Nem vagyok morci, csak nem tetszik az új csaj!– tette keresztbe karjait.

– Azért be kell vallanod, hogy elég jó– jegyezte meg Anastasia.

–Köszi– mosolyodtam el. – és örülök hogy megismerhetlek titeket.

–Én nem különben.– vágta rá Dylan majd arrébb is vonult.

Szinte mindenki visszatért ahhoz a dologhoz, amit ez előtt csinált, csak Nora, Elisabeth, Robert és Nolan maradt ott. Pontosabban mikor Nolanra tekintettem és próbáltam bármit is kiolvasni az arcából (sikertelenül), ő is előfordult, leült az egyik fotelba és elkezdett olvasni egy könyvet.

– Egyébként mielőtt megérkeztél Rollins mondta, hogy egy ideig a Shieldnél voltál...– kezdte Rob a köntör-falazást.

–Igen. Ügynöknek szántak, de nem értettünk egyet néhány dologban.– grimaszoltam– így inkább oldalt váltottam.

–Jól tetted! Ha az embertelenekkel való hadművelet sikerrel jár, akkor mi leszünk a világ urai.– mosolygott Elisa.

–Tehát arról is tudtok?– lepődtem meg– azt hittem újoncokat nem avatnak be ilyen dolgokba.

– Azért az ilyen nagy vágású dolgokat elég nehéz lenne eltitkolni még előlünk is. Ha a hírekben lévő embertelen özön nem lenne elég, Stephanie apja Malick mellett dolgozik és ő beavatta a lányát.

–Ő pedig minket.– kacsintott Rob.

– Hát igen. Jó kis csapat ez. Nincsenek titkok közöttünk.

–Igazán?– kérdeztem.

–Igen. Hisz Hydra, nem Hydra, a bizalom a csapatban a legfontosabb. Nélküle nem tudnánk, hogy vészhelyzetben kire számíthatunk. És ilyen időkben ez létfontosságú.– mondta mélyen a szemembe nézve Nora.

–Hidd el, bennem megbízhattok!

– Remélem is! Bár akit maga Grant Ward hoz be, az csakis profi lehet.

– Apropó, mégis hogyan ismerkedtetek meg?– kérdezte kíváncsian Rob.

–Igen, az engem is érdekelne!– kiáltotta Monty.

Nem igazán tartom jó ötletnek, hogy elmondjam nekik a teljes igazságot, de talán ferdíthetek rajta egy kicsit hogy megelégedjenek és utána békén hagyjanak.

–Amikor be akartak szervezni a Shieldbe, előtte Wardnak sikerült elkapnia. Pár hónapig a semmi közepén tartott egy viskóban, csak hogy tesztelje, a Shieldnek mennyire kellek. Végül Culsonék meg is találtak, és "megmentettek". De nem tudták hogy közben már a Hydrának dolgoztam. A Shieldnél töltött idő alatt gyűjtögettem az infókat, és végül kormány titkokat kürtöltem szét a világon, búcsú ajándékként.

–Nem rossz.– ismert el Robert.– az emberek nagyrésze a szobában úgy lett beszervezve, hogy néhány ügynök felkereste, behozta és ajánlatot tett neki. Kivéve Dylan, Ani és Steph, mivel nekik családi biznisz.

–Aha, értem. Nem tudjátok, hogy mikor lesz vacsi? Mert ma még csak egy tacót ettem.– tértem át másik témára.

–Van egy minihűtőnk, ott– mutatott a sarokba Nora– de ha megindulunk, lehet találunk már valamit a kantinban.

–Megyünk kajálni? Mert abban benne vagyok!– szaladt ide Ben is.

–Én is!– kiáltott Anastasia.

–Akkor menjünk!– csapta össze könyvét Nolan is.