The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

89

A lakásba érve fáradtan rúgtam le a cipőmet, Toto pedig azonnal átölelt.

- Minden oké? – fürkészte az arcom.

- Fáradt vagyok, és éhes. – döntöttem a homlokom a mellkasának.

- Miért nem tusolsz le? -simogatta a hátam - Rendelek valami kaját.

- Jó, csak ne szusit.

- Oké.

- Milyen napod volt?

- Szar. Nem sokat haladtunk előre. Ez a két nap kiesés nagy veszteség minden téren. És lehet, hogy nem is két nap lesz, hanem több.

- A többi csapatot is érinti.

- Az rajtam nem segít!

- Tudom, próbállak vigasztalni.

- Úgy érzem magam, mint aki halott. – megcsókoltam – Már jobb. – mosolygott halványan mikor elváltunk.

- Mi a baj? – kérdeztem halkan.

- Szükségem van rád...

- Az nem baj. – felsóhajtott – Toto...

- Tényleg úgy érzem, hogy folyamatosan bántalak.

- Édes mi van veled? Napok óta stresszeled magad kettőnkön, már megbeszéltük, hogy elengeded ezt az egészet. Azt hittem sínen vagyunk. De úgy látom mégsem. Ez megint a belső paráid miatt van, vagy másról van szó? Toto...? – simogattam a hátát, feszült volt – Beszélj hozzám. – de ő csak az arcomat nézte – Toto kérlek... Mit nem mondtál el nekem? Hm? – dörzsöltem finoman a karját, de ő a padlót nézte – Hé. – nyúltam az álla alá és felemeltem, hogy rám nézzem – Nem mondtál igazat arról mi történt tegnap közted és Susie közt?

- Nem. -érdeklődve pillantottam rá - Nem hazudtam, nem történt semmi olyasmi.

- Mással volt valami?

- Nem!

- Akkor mi a baj? – kérdeztem kedvesen.

- Megőrülök, hogy nem vagy mellettem. – fakadt ki.

- De hát én támogatlak, tudod hogy igyekszem...

- Nem erről van szó! Kérlek, gyere át a Mercedeshez.

- Tessék? – kérdeztem döbbenten – Toto. – vettem egy nagy levegőt – Ezen a vizeken már...

- Nem bírom nélküled nem érted?! Én... - túrt a hajába idegesen és elengedett, idegesen becsörtetett a nappaliba.

- Attól tartok most nem értem mi van... - álltam meg a falnál míg ő fel alá sétált mintha egy ketrecben lenne.

- Egész nap rád gondoltam! Kikészített, hogy nem vagy velem! Nem tudok a munkámra figyelni mert hiányzol!! Kurvára nem érdekel mi a van a gyárral, és nem érdekel, azaz egész szar ami az irodában vár! – kezdett el kiabálni és mutogatni – Úgy érzem fél ember vagyok, mert te nem vagy velem! Szükségem van rá, hogy itt legyél mellettem és támogass! Ma egyszerűen nem találtam a helyem! Egy csomó hülyeséget csináltam, hibát hibára halmoztam az se tudtam mi van, mert nem tudtam koncentrálni! Amikor meg végre sikerült a melóval törődni migrénem lett, majd szétment a fejem! A fenébe is! -rúgott bele az egyik puffba majd leült a kanapéra, és mindkét könyökét megtámasztotta a térdén, és a hajába túrva fogta a fejét.

Leültem mellé és átöleltem.

- Édes, ez már nem játék... -tettem a vállára a fejem - Nem tudsz dolgozni... Kezdesz teljesen szétesni... Szabira kell menned. Nem holnap, nem holnapután, most... Kérlek hallgass rám... - a fejem az övének döntöttem.