The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

90

Húsz perccel később már harmadik ház képeit nézegettük, de tudtam, hogy Toto az elsőért van oda. Az épület szélesen, és büszkén terült el a hatalmas kavicsos kocsifeljáró mögött. Tizennyolcadik századi végi, régi téglaépítésű, vastag falakkal, fehér ablakokkal körülöttük fehér téglás berakással, nagy kandalló kéményekkel.

- Mit gondolsz? -kérdezte a véleményem a harmadik házról.

- Az épület körül van egy kis tó, utálom a béka kuruttyolást, és szúnyogokat. Nem mondtad, hogy Wright Vízesésházába akarunk költözni.

- Hogy mi? -nézett rám zavartan.

- Frank Lloyd Wright, a XX.század egyik legjelentősebb organikus építésze, tervezett egy házat egy vízesésre. A másik leghíresebb munkája a Guggenheim Múzeum New Yorkban. De gondolom ez sincs meg. – összeráncolt homlokkal nézett – Mindegy. Ez biztos, hogy nem, következő jelölt. – böktem a képernyőre.

- És az első? -kérdezte újra idegesen, mire felsóhajtottam - Azzal mi a baj?

- Nem vagyunk regényhősök egy Jane Austen könyvben, vagy ősi nemesek a Downton Abbeyben.

- Szóval nem. – csukta össze a laptopot.

- Toto. Ha neked az kell, akkor legyen az.

- De NEKED, nem tetszik.

- Nézd, én elélek bárhol. - legyintettem – Neked sokkal fontosabb ez a ház téma, mint nekem. Ha van egy szoba, ami én vagyok, ami az enyém, akkor az a puccos kúria is jó. Legyen az. Látom, hogy odáig vagy érte.

- Ez nem erről szól!

- Akkor miről? Vedd meg, én meg megszokom.

- Azt akarom, hogy jól érezd magad benne és az otthonod legyen. Erről beszélek az Isteni neki! – dobta le a gépet a dohányzó asztalra és idegesen felállt.

- Mennyire ragaszkodsz Oxfordshirehez?

- Miért?

- Mert nem csak ott vannak házak. -csípőre tett kézzel pillantott rám.

- Te nézelődtél! – közölte számonkérően.

- Csak kicsit... - mutattam az ujjaimmal.

- Jelölted is van? – kérdezte élesen.

- Típusra van jelöltem, hogy kb. mire gondolok. Megnézhetnéd és elmondhatnád neked tetszik e? Ha nem akkor közösen kellene tovább keresgélnünk. És ne kiabálj kérlek. -mire vágott egy grimaszt.

- Had lássam! – nyújtottam felém a kezét, hogy adjam oda a laptopom.

- Ülj vissza. – ütögettem meg magam mellett a kanapét.

Jelentőségteljes pillantást vetett rám, majd a mellkasa előtt összevont kézzel visszaült.

Mutattam neki néhány új téglaépítésű házat Milton Keynes környékén. Magas de egyszintes, széles házak, új szürke nyílászárókkal. Nagy garázzsal a ház mellett, téglával kirakott kocsifeljáróval. A lakásokban nagy belső terek, csempe, márvány, és lamináltpadló borítással, modern fürdőkkel, és sok kényelmes kisebb és nagyobb szobával. Némelyikben még kandalló is volt. Láttam rajta, hogy nem igazán nyerő, amit mutatok, de az egyiknél megállt.

- Ez nem annyira rossz. – bökött a képre, majd megnyitotta a linket és a házról készült képeket nézegette – Sőt... – hajolt közelebb a monitorhoz, és a lakás felosztását mutató alaprajzot elemezte, majd a szobákról készült fotókat nagyítgatta – Kifejezetten tetszik. – pillantott rám kissé csodálkozva.