Rossz srác a szomszédból

11

– Te meg mit keresel itt? Mondtam, hogy nem akarok veled egy helyen lenni. – szóltam a srác felé, aki megállt mellettem az autójával.
– Ugyan baby, mikor nem akarnál velem lenni? – ismerős hang szólt vissza, de nem azé, akire én gondoltam. Ez nem Noah volt.
– Jared? Hogyan... hogyan találtál meg? – lehetett érezni a hangomban a megrémülést.
– Végülis, ez az apád pályája, senki sem használhatja, hatalmas porfelhőt kavartál és aztán egyszer csak megálltál. Zoe, ismerlek már elég jól, hogy tudjam, hogy csak te jössz ki ilyenkor ide.
– Na meg te. Mi a faszt keresel itt? – kérdeztem tőle egyre nyomatékosabban és erőteljesebben. Nem szerettem a közelében lenni, elkapott mindig egy rossz érzés, ami nem engedett, míg ő velem volt.
– Téged akarlak visszakapni Zoe. Ez alatt a sok év alatt megbántam, hogy elváltunk. Rájöttem, hogy nem tudok nélküled létezni sem. Kérlek, engedj vissza. – úgy nézett rám, mint aki tényleg komolyan gondolta az egészet. Kissé meg is esett rajta a szívem, de tudtam, hogy most ilyen, pár hónap múlva pedig újra olyan lenne mint régen.
– Nem Jared. Tudod, hogy nem fogsz visszahízelegni azok után, amit tettél velem. Egyszerűen tönkretettél mindent ami kettőnk között volt. – ismét a könnyeimmel küszködtem. Soha nem voltam ennyire érzelmes, mint az elmúlt napokban. – Elbasztad a bizalmamat, miattad lettem az aki, miattad vagyok ilyen helyzetben te balfasz! – ordítottam rá a kocsim motorháztetejét megütve.
– Hé, Zoe! Semmi baj sincsen, tudom hogy sokszor hibáztam, és tettem amit tettem, de nem tudom leplezni, hogy még mindig szeretlek. – kezével nyúlt az arcom felé, hogy megsimítsa, de elkaptam és elhúztam onnan.
– Jobban jársz, ha egy ujjal sem érsz hozzám, különben a következőt nem a kocsim, hanem a pofád kapja! – dühöngtem hangosan. – Te azt hiszed, hogy olyan könnyen megbocsátok azután, hogy érzelmileg és fizikailag is bántottál? Hogy megerőszakoltál? Hogy tönkretettem magam miattad? Ha igen, akkor most húzz innen és vissza se gyere, mert nem fogok többet az arcodba nézni, két pofon nélkül. Úgyhogy takarodj innen Jared. Most! – kiabáltam rá torkom szakadtából és elfojtottam a könnyeimet.
– Zoe.. kérlek. – próbált meggyőzni.
– Menj innen Jared. Hagyj békén, és ajánlom, hogy soha ne lássalak többet, különben átrendezem az arcodat.
– Sajnálom ami történt. És megértem amiért így viselkedsz velem. Akkor szia, asszem. – nézett rám, majd beült az autójába, és elhajtott. Sokáig láttam még a féklámpáját világítani, mert konkrétan nem tudtam máshova nézni. Bambultam ki a fejemből, majd lecsúsztam a kocsim mellé a földre és ott ültem egy jó ideig, magamon kívüli állapotban.

Mögülem hallottam ismét egy motorzúgást, erre felpattantam, és a kocsi mellé mentem.
– Azt mondtam, hogy takarodj innen Jared! – emeltem öklöm az üveg felé, de megállított a kinyíló ajtó, és az onnan kiszálló férfi.
– Zoe, nyugodj meg. Ő már nincs itt. – az összeszorított öklömet szétnyitotta, majd megfogta mind a két kezem és magához húzott. Meleg ölelése volt, egyből tudtam, hogy Noah állt velem szemben. Akármennyire nem tudtam mit is érzek iránta, nem akartam, hogy elengedjen. Arra jöttem rá, hogy ő az egyetlen aki mellett megnyugszok. Ahogy kissé eltávolodtam tőle, mélyen a szemébe néztem, és elvesztem benne.
– Hogy találtál rám? – kérdeztem érdeklődően.
– Hallottam, mikor otthonról elmentél, de azt már nem, hogy visszaértél volna. Így utánad indultam, először a tóhoz mentem, de ott nem találtalak. Úgyhogy ide jöttem, és szerencsémre megláttalak. Bár a srácot ne láttam volna. – magyarázta el nekem, hogy hogyan került ide. Közben a kezébe fúrtam az arcom, hiszen semmi más nem esett most jobban, mint ez.
– Jared-re gondolsz? Elintéztem vele mindent, és biztosítottam arról, hogy jobb ha kilométerekről kerül engem. – igyekeztem felvágni egy kicsit, el is nevettem magam.
– Zoe.. igaz az, amit mondtál? Amit veled tett? – fordult át a beszélgetésünk egy sokkal komolyabb témába.
– Nem akarok róla beszélni. – toltam el magamat tőle. – Segíts inkább beindítani a kocsimat kérlek.
Noah érezte, hogy tényleg jobban teszi, ha nem kérdezősködik tovább. Az ő autója segítségével sikerült beindítani az enyémet. Beültem, de kinéztem a szomszédom felé.
– Köszönöm. De egy ideig nem szívesen beszélek senkivel sem inkább. Az elmúlt napok sokkoltak elég rendesen, épp elég, hogy te megláttad ezt az oldalamat. – fordultam ki az aszfaltra és száguldottam haza, mielőtt még bármit is mondhatott volna nekem. Sajnáltam ezt az egész hülye helyzetet, de tudtam, hogy így lesz a legjobb. El kell felejtenem ezt a hétvégét, és onnan folytatni, mielőtt ez az egész megtörtént.

Másnap hétfő volt, így összepakoltam a táskámat, majd leszaladtam a nappaliba.
– Hol voltál este? – apa várt a kanapénak támaszkodva.
– Kitisztítottam a fejem. Túl sok volt a tegnapi.
– És mi lett a kocsival? Nem indult az előbb. – felkaptam a fejem erre a mondatára.
– Semmi. A pályán voltam és egyszer csak megadta magát. Nem tudom mi lett. – próbáltam menteni a menthetőt.
– Jól van. – intézte el ennyivel, de tudtam, hogy nem ez lett volna az utolsó szava, ha nem hallja meg Matt kocsijának dudálását.
– Mennem kell. – szaladtam ki az ajtónkon.