Hát Itt Voltál, Elizabet!

A napló

   Az üres ház csendjét, halk léptek törik meg. A két lány, Viktória és Napsugár, félve közelíti meg a lépcsőt, ami Elizabet szobájába vezet.
Viktóriát egy nagyon lelkiismeretes, kedves, elragadó lányként ismeri mindenki. Csillogó zöld szemeinél már csak a fényes szőke haja és az elbűvölő mosolya ragyog jobban. Napsugár gyakran érzi magát elnyomottnak mellette, hiszen őt csak átlagos barna hajjal, barna szemmel és egy Nyári Napsugár névvel áldotta az élet, ráadásul nem mindig a legélesebb kés a fiókban.
   A lányok nagyon lassan és óvatosan mennek fel a lépcsőn, megijedve annak minden nyikorgásától. Még ők maguk sem tudják, hogy mitől, de iszonyatosan félnek.
A lépcső tetejére érve, Liza szobáját nyitva találják. Félve, bemennek a szobába és kutatni kezdenek, holott fogalmuk sincs, hogy mi az amit keresnek.
   -Hé Viktória, találtam valamit - szólal meg Napsugár - ez Liza naplója lehet.
-Nem kéne elolvasnunk - mondta Viktória - lehet, hogy túl személyes dolgok vannak benne, amikről nem kéne tudnunk.
-Viki figyelj, lehet, hogy ezzel megtalálhatjuk Lizát.
-Elég erősen kétlem, hogy ennyi idő után, pont egy naplóval fogjuk őt megtalálni. -kételkedett Viktória.
-Azért csak próbáljuk meg. - mondta Napsugár, miközben már nyitotta is ki a naplót. - Talán hülyeség, de én érzem, hogy valamit megtudhatunk belőle. Kérlek higyj nekem.
-Rendben, csináljuk.
Napsugár lapozgatni kezdi a naplót, az első pár bejegyzés címei alapján semmi értelmeset nem találtak. Olyan címek voltak csak felírva, hogy ,,Csapdába estem", ,,Ma láttam Őt", ,,Hegek" a lányok szerint ezek csak ilyen csajos hülyeségnek tűnő dolgok. Aztán elérkeztek a 5. címhez: ,,A gondtalan gyermekkorom vége".
-Szerintem ezt érdemes lehet elolvasni. - mondta Viktória. Majd neki láttak az olvasásnak.