You're Still The One /HUSBANDS/(Larry Stylinson Ff) BEFEJEZETT

1.

Louis fáradtan masszírozta meg a halántékát az ujjbegyeivel. Orkán erejű vihart jósoltak estére, aminek az előszele már éreztette magát. A levegő lehűlt, a szél feltámadt, bár a sötét fellegek még messze jártak. Louis élvezte, ahogy a tompa fejfájás lejjebb ereszkedik a fejtetőjéből a fülén át a nyakába, onnan pedig – mivel jól tudta, milyen mozdulatokra van szüksége a fájdalom elűzéséhez- varázsütés-szerűen távozik a testéből.

Igazán nem volt oka panaszra, a cége virágzott, az alkalmazottai szakszerűen és feltétlen lojalitással végezték a munkájukat, egy irodaház teljes emeletét egyedül bérelte London elit negyedében, West Hempsteadben.
Otthona egy valóságos palota volt messze a város zajától, St Alban's City északi csücskében. Korszerűen, de a funkcionalitásra törekedve rendezte be magának lassan két éve, mikor sikerült extra kedvező áron lecsapnia rá. Amint meglátta a hirdetést a belső információs rendszerükben, tudta, hogy erre van szüksége. Komor, felújításra szoruló, de biztos alapokon álló épület hatalmas telken, egyetlen hibája, hogy két folyó árterében helyezkedik el, talán pont ezért is volt ennyire olcsó, de Anglia ezen részén már nem kellett tartani árvízveszélytől évtizedek óta. Mindenesetre megtette a szükséges óvintézkedéseket, mikor átépíttette és a saját ízlésére formázva berendezte az otthonát, így igazi, biztos menedékként szolgálhatott az űzött lelkeknek. Vagyis csak egynek...

Louis ízig-vérig üzletember volt. Csavaros eszű, gyors gondolkodású és kíméletlen. A város legjobb üzletkötői dolgoztak a keze alatt, akik pedig a konkurencia felé köteleződtek el, tisztes távolságot tartottak tőle és azoktól az ingatlanoktól, amire Mr Tomlinson rátette apró, de annál erősebb kezeit. Nem volt szüksége maffia módszerekre ahhoz, hogy mindezt elérje, ugyanakkor az üzleti élet megkívánta, hogy olykor keményebben lépjen fel, ha szükséges, a törvények szabta keretek közt.

Louis Tomlinson nevét mindenki ismerte a szakmában, aki pedig nem, az hamar megtanulta, egyszerűen nem tehetett mást, a saját bőrén tapasztalta meg, milyen magára haragítani egy magafajta embert. Hideg, már-már jégkék tekintetéből úgy áradt a felsőbbrendűség, mintha ebbe született volna.
„Muszáj néha kegyetlennek lenni, különben eltaposnak." Ez volt a mottója és ehhez tartotta is magát.

- Uram, ha nincs más mára, akkor én távoznék – szólt be az ajtórésen keresztül Sankara, a titkárnője. A megtermett dél-afrikai származású asszony már öt éve állt az alkalmazásában, munkája precíz és kifogásolhatatlan volt még az olyan kákán is csomót kereső ember számára is, mint Louis. Nem tervezett tőle megválni a közeljövőben, hiszen Sankara már szinte jobban ismerte, mint ő saját magát. Tisztában volt a rigolyáival, tudta, hogy szereti a kávéját, a teáját, mikor kell csendben maradnia és nem zavarnia a főnökét akkor is, ha erre nem kérte meg külön.
- Persze, Shan, menjen, igyekszem én is befejezni, amit elkezdtem, még mielőtt lecsap ez az Isten verése. Hallotta, milyen nevet adtak neki?
- Igen, uram. Harry. Ami azért érdekes, mert...
- Mert eddig a viharok többségében női nevet kaptak.
- Iiiigen, pont ezt akartam mondani én is – vakarta meg a nyakát az asszony, aztán elköszönt és súlyos lépteivel elhagyta az irodaház területét.

Louis-nak valójában már semmi dolga nem volt, mindent befejezett, amit mára tervezett magának. Egyszerűen csak szeretett itt lenni, jól érezte magát a birodalmában, imádta az akták illatát, a faliújságon kiplakátolt büszkeségeit, amik mind egy-egy igen sikeres üzletkötésére emlékeztették. Nyilván azok, akik bukták ezeket a projekteket, másként látták, de Louis Tomlinson már rég nem foglalkozott azzal, mit gondolnak róla az emberek.

„Muszáj néha kegyetlennek lenni, különben eltaposnak." Újra és újra elismételgette magának az intelmeket, mintha szüksége lett volna arra, hogy jól az eszébe vésse. Pedig már megtanulta a leckét. Már rég nem adta meg senkinek még az esélyét sem, hogy elbánjon vele.

Egyetlen ember volt, akinek megengedte. Csak egy, aki megtehette vele. Akit olyan közel engedett, hogy akár el is taposhatta. Akár át is gázolhatott rajta. Élete első és egyetlen szerelme. A férje, Harry Tomlinson. Vagy ahogy a média ismeri: Mr Harry Styles...

Csók, drágáim!
Ezt kértétek, ez lesz. Ki vagyok én, hogy vitatkozzak veletek? 🙄
Fogadjátok akkor a You're Still the One bevezető ízlelgetőjét szetetettel:
Gotti
xx