Start it young (Criminal Minds ff)

Prológus

Kinyitottam a szemem. Fájt minden egyes porcikám, a kezem még mindig az oszlophoz kötözve. Az arcomon még érzem a könnyek helyét. Még mindig ugyan abban a koszos raktárféleségben vagyok, ahova hozott Rodriguez.

Hirtelen valami zajt hallottam. Tompán ám még is fülsüketítően. Oldalra néztem, hogy megkeressem a hang forrását, ám mikor megtaláltam, elakadt a lélgezetem. Ők voltak azok. Anya és apa. De az utánuk maradt vércsíkok vastagsága alapján már nem éltek. De akkor én miért? Hát persze. Apát elkapta már egyszer, nem én voltam a fő célpont. De én nyomoztam utána. Akkor mégis? Nem tudom. Nem tudom megérteni őt. Kiismerni igen, de megérteni, hogy a fejével gondokozzak, az nem megy. És ez lesz a végzetem.

Miközben ezen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy Rodriguez kijött a szobából és egyenesen felém tartott. A pulzusom felugrott 200-ra, de próbáltam nyugodtnak tűnni.

-Állj fel, kislány, van egy meglepim számodra-vigyorgott.
-Nem érdekel- válaszoltam flegmán.
Ekkor elővette a pisztolyát és rám szegezte.
-Azt mondtam, hogy állj fel!
A szemébe néztem, a fegyverre csak egy pillantást vetettem. Rezzenés nélkül vártam a reakcióját. Csönd volt körülöttünk, se ő se én meg nem mukkantunk volna. Egy csata zajlott köztünk. Ha én nézek el hamarabb, akkor megkapja, amit akar. Ha ő, akkor számomra biztos a halál. Lesütöttem a szemem. Hadd higyje csak, hogy nyert. De nem adom fel ilyen könnyen, nem fog tudni megtörni.

-Ezaz, szépségem. És akkor most állj fel szépen.
Nyomatékosításul a karom alá nyúlt és rántott egyet rajta felfelé. Undorodram tőle, nem akartam, hogy hozzám érjen, de hagytam, hogy ő húzzon fel ültő helyemből.

Ezután átráncigált egy ajtón egy tágas térbe, ahol a taljban egy kb 10×25×2 méteres üres medence volt. A lépcsőhöz vitt és levezetett rajta, levette a kötelet a kezemről majd újra a fejemnek szegezte a pisztolyt, de egy lépéssel hátrébb lépett.

-Küzdj!- kiáltotta, mire a medence egy sötét sarkából egy kb 185 magas 90 kilós tetovált pasas lépett ki és megindult felém.
-Nem-feleltem nemes egyszerűséggel-ha meg akarsz ölni csak lőjj. De nem fogok küzdeni-mosolyodtam el-nem fogom megadni neked azt az örömöt-közelebb léptem hozzá- de ha te gyáva vagy ahhoz, hogy elsütsd a fegyvert, akkor a haverod is szétverhet. A medence falát látva-mutattam körbe a vérfoltokra célozva-úgyis ő végzi a piszkos munkát-még közelebb léptem hozzá, úgy, hogy szinte már éreztem a pisztoly hideg csövét a homlokomon-de én nem fogok küzdeni. És mást már nem tudsz szerezni helyettem, hogy kielégítsd a vágyadat. És tudod miért?, Mert az FBI a nyomodban van. És megtalálnak, erre mérget vehetsz.
-Ugyan miért találnának meg?
-Ezért!
Ráfogtam két kézzel a pisztolyra, oldalra vezettem, és közben tökön rúgtam. Tiszta szerencse, hogy az összes pasi terpeszben áll mindig. A combjába lőttem. Ekkor láttam, hogy a tetovált csávó is közel van, neki is a combjába lőttem. Nem akartam őket megölni és így tuti, hogy nem jönnek utánam.

Odafutottam az ajtóhoz, ahova Rodriguez anyáékat vonszolta be, de zárva volt. A zárat nem lőhettem szét, mert ha élnek még, akkor tuti hogy nagyjából abban a magasságban van a fejük. És nem én akarom megölni őket.

Elindultam abba az irányba, ahol a bejáratot sejtettem. Egy robajt hallottam, aztán léptek zaját és egy vonatét. Tehát jó irányba jöttem. Beálltam a fal mögé, nagy levegőt vettem, majd kiléptem mögüle.

-Fel a kezekkel, fegyver van nálam!-ordítottam.
-Liz? Tedd le, mi vagyunk azok- kiáltott vissza egy ismerős hang.
-Mr. Hotchner?
-Igen, Liz, én vagyok. Tedd le a pisztolyt.
-Rendben. Leteszem- mondtam, majd az ujjaimat kinyitva engedtem el a fegyvert, ami hangosan koppant a padlón. Kommandósok és ügynökök tömkelege indult felém, a lámpáikkal az arcomba világítva.

-Liz, minden oké?- jött felém Reid és félre vont. Én álltam a fal mögött, ahol egy fél perce, de őt nem takarta semmi.
-Túlélem- feleltem, ekkor feltűnt valami- Spencer, miért nincs rajtad mellény?
-Rohantunk, nem volt id...
-Állj! Fel a kezekkel, különben lelövöm!-hallottam meg Rodriguez hangját, aki a pisztolyával Reid felé hadonászott.
-Francba, nem ellenőriztem- gondoltam magamban- mellesleg combon lőttem! Hogy bírt elvánszorogni idáig?

De nem maradt túl sok időm gondolkodni ezen, mert hallottam, hogy tölt. Ekkor meghoztam a döntést.

Rodriguez meghúzta a ravaszt, a pisztoly eldördült. A kommandósok viszonozták a tüzet és szitává lőtték a pasast.

-LIIIIZ!-hallottam két ordítást. Az egyik Mr. Hotchner volt, a másik pedig Spencer.

Átjárt a melegség és utána teljes feketeség.