Láttam élettelen tested a földre hullni. Láttam addig minden nap csillogó szemeid elhomályosodni. Láttam rég mosolygó ajkaid elernyedni, s többé nem moccanni. Láttam, ahogy gyermekies, bársonyos arcod porcelánná válik. Láttam rövidre vágott hajad, - melybe néha oly szívesen beletúrtam volna - veled zuhanni a végtelenbe. Láttam rajtad, amint szíved megállt dobogni. Megállt... Többé nem dobban. Többé nem lüktet, többé nem tart életben téged... Cserben hagyott... Már nem vagy több, mint egy darab hús. Már csak kinézetre vagy emberi. Már nem nevetsz rám. Szemed sem töri meg lelkem páncélját, s nem faggatsz egy tekintettel sem. Vége van. Talán jól van ez így...(?)
2017.04.12.
