Challenge of love

Merő véletlenek

Október 18. (hétfő) Jó Reggelt!

Már csak két hét, és itt van a halloweeni buli. És még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel. Vagy egyáltalán minek öltözzek be. Mindenki már most be van zsongva. Az előző hetet dolgozatírással töltöttük, és úgy érzem, egész jól sikerültek. A lábam rendbe jött, ma már sétáltam a suliba, bár tesiből még mindig felmentésem van. Mivel pont ezzel kezdtünk, egyből az öltöző felé vettem az irányt. A többiek már ott voltak.

- Szia, Steph. Nem öltözöl?- kérdezte Abbie, mert furcsállta, hogy leülök a padra, és nem öltözök, ahogy, általában szoktam.

- Szia, és nem, felmentésem van még egy hétig a lábam miatt.

- Jaa, oké.

Úgyhogy ott vártam, hogy hívjon minket a tanár. A fiúk persze már kint sorakztak.

- Gyerekek, melegítsetek be- mondta a tanárnő. Én helyet foglaltam a lelátó első sorában. - Az óra első fele erősítés, aztán játszhattok.- erre a kijelentésre a fiúk elkezdtek őrjöngeni.- De ha ezt nem fejezitek be, nem lesz itt semmilyen játszás!- ordította el magát a tanár.

- Bocsánat!- felelték kórusban a többiek. Innen kívülről tök vicces volt az óra. Ahogy mondja a tanár, hogy mit csináljanak. A fiúk pózoltak a lányoknak, mutogatták az izmaikat, amikor fekvőzni kellett, a lányok meg jó mélyen hajolgattak a fiúk számára, akik csak csorgatták a nyálukat. Perverz disznók! Aztán következett a játszás. Mivel nem tudtak dönteni, hogy most a lányoknak engedjenek és röpizzenek, vagy a fiúknak, akik focizni akartak, ezért kitalálta a tanárnő, hogy akkor félpályán játszik mindenki. Szerencsére nekem nem kellett elülnöm, pont középen voltam, és mindent jól láthattam. Adam csatár lett, Nikole csapatvezető, szóval mindenki elfoglalta a szokásos pozícióját. Tök vicces volt látni, ahol Nikole leüvölti Rose fejét, amikor az bevágja a hisztit, mert ezt a kört se ők nyerték. És a fiúk. Ők röhögcséltek és szórakoztak, és amikor valaki gólt lőtt, mindenki ráugrott az illetőre, mint a filmekben. És néha azért totál zavarba jöttem, mikor Adam felemlte a pólóját, hogy megtörölje az arcát, és ilyenkor kilátszott a kockahasa. Szóval mindenki elvolt. Én csöndben ültem, vagy a tanárnővel beszélgettem, mikor épp nem üvöltözött valakivel. Néha hozzámszólogattak a többiek, szóval én nem unatkoztam. És ilyenkor történt meg az, hogy épp a lányokra figyeltem, mert Abbie kérdezett valamit a leckével kapcsolatban, és nem láttam, hogy épp felém száguld a focilabda. Csak azt hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja, én ösztönszerűen behunyom a szemem, aztán már csak a csattanást hallottam.

De nem éreztem semmit. Mármint ami fájdalmas lett volna. Kinyitottam a szemem, és megláttam magam előtt egy tesipólót. Adam. Már megint ő véd meg.

- Úristen, Adam, jól vagy?- pattantam fel, és magam felé fordítottam őt. A labda telibe az arcát találta el, csoda hogy nem tört el az orra.

- Aha, bár egy kicsit szédülök- fogta meg a fejét.

- Bocs, haver, nem volt szándékos- szólat meg Chris.

- Semmi- vonta meg a vállát Adam.

- Nem, Chris, figyelj már oda! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?- kezdte szidni a tanárnő.

- Gyere, ülj le- ültettem magam mellé Adamet.

- Kicsit rosszul vagyok- szólalt meg egy perc múlva.

- Akarod, hogy szóljak a tanárnak?- álltam fel.

- Ne, ne, ülj vissza. Csak el kell feküdnöm. És már el is helyezkedett. Bár egy kicsit elszámította magát, mert amikor hátradőlt, pont az ölembe hajtotta a fejét.