*Tewksbury felált*
-Azt mondod hogy kemény barna kalapot visel?Kérdezte Tewksbury.
-Igen!Azt!Mondta flegmán Hanna.
-Tudod jó lett volna itt szabadnak lenni meg minden
-Jó!Akkor légy máshol szabad.
-Tisztára mint a bácsikám,akit leráztam az állomáson. Ő is mindig parancsolgat.
-Távoznál a fülkéből?Kérdezte meg Hanna.
-Ja igen!Nem lesz baj egyszerű lesz kikerülni.
*Kiment*
*Hanna sóhajtot*
/37 másodperccel később/
-NEM FOG MENNI!MINDEN FÜLKÉBE BE NÉZ!Megfog találni.Mondta idegesen Tewksbury.
-Tudom. Ezért én most búcsúzom.Te Tewksbury Vikomt bigyó tyúk szem.Mondta Hanna
-Tényleg a bácsikámra hasonlítasz.Az a nézés.Mondta mosolyogva Vikomt.
*Hanna kiment a fülkéből majd a folyosón neki ment a kemény kalapos majd bement a fülkébe és hallotta Tewksbury sikolyait.*
/Hanna emlékezet/
Ne hagyd Enola hogy letéritsenek az utadról,ne engedd.Főleg ha egy férfi akarja elérni.
*Hanna vissza sietett a fülkébe és látta hogy Vikomt lóg ki és a kemény kalapos folytogatja Hanna felemelte a kemény kalapos botját és leütötte vele majd az alagút előtt gyorsan behúzta Tewksbury-t*
-Jézusom.Megakart ölni.Nem akarok meghalni egy vonaton.Segíts.Mondta Tewksbury.
-Én sem akartam de neked hála ez is bekövetkezett.
-És mi a terved ? Hogy juttunk ki innen?Kérdezte Vikomt.
-Nem tudom!Hadd gondolkodjak.
*Kimentek a vonat végére ahol kint voltak a levegőn*
-Bízol bennem?Kérdezte Hanna
-Hogy mi?
-Bízol bennem?Kérdezte ismét Hanna.
-Öhmm.Nem!.
-Ha jól időzítünk eltünhetünk a szeme elől.
-Nincs olyan választás ami nem a halálomhoz vezetne?Kérdezte Tewksbury.
*A kemény kalapos kiért hozzájuk*
-Hát ez itt!Mondta Hanna és megfogta Tewksbury kezét és kiugrottak a vonatból.
