Sziasztok, Betti vagyok. Egy átlagos 18 éves lány.
Nem igazán tudok sokmindent mondani magamról, mert én sem ismerem magam.
Az biztos hogy nem a cuki, mindig jókedvű, pozitív lány kategóriába sorolom magam.Tudni kell rólam, hogy biszex vagyok. Most is van barátnőm. Lassan két hónapja vagyunk együtt, de nagyon nem érzem jól magam vele..az utóbbi időben még megcsókolni sem tudtam, sőt a hétvégén nála voltam, és másnap rendesen kerülnöm kellett mert még az ölelésétől is kirázott a hideg. És nem a jó értelemben. Rettenetes volt.
De mégis vele maradtam. Lehet hogy most szemétnek fogtok gondolni, de csak azért maradtam vele hogy meglegyen a két hónap.Fontos dolog még rólam, hogy nagy hódító vagyok tinderen. Már 4 éve fent vagyok és huuu...az elején még csak viccből csináltam, de azt utóbbi egy évben talán, már komolyabb szándékaim voltak. 2 barátnőm lett erről a csodás appról, és egy csomó csajt ismertem meg.
Nagy probléma volt az, hogy képtelen voltam uralkodni magamon és akkor is felléptem amikor volt valakim. Azzal az indokkal hogy unatkozom.
Térjünk vissza a bemutatkozásra.
Tudjátok.. tipik szürke hétköznapok, egybefolyik minden, azt sem tudod milyen évet írunk, csak létezel. Na röviden ennyi vagyok én.
Reggel 9-kor felkelek, reggeli kimarad, mert ugye..nem szabad elhízni. (Ez az alak cucc is elég kényes téma nálam.)
A délelőttöt valahogy túlélem. Mostanában mondjuk meetes óráim vannak, szóval azok egy kicsit segítenek rajtam. Így nem tudok magamba roskadni, és így nem csesződik el teljesen az egész napom.
Aztán ebéd idő van. Arra néha lemegyek, néha nem. Kedvfüggő. Általában inkább kiülök cigizni az erkélyre, zenét hallgatok és figyelem az utcán mászkáló embereket.Hihetetlen mennyire el tudok ilyenkor lenni. Csak nézek, nem gondolok semmire és ilyenkor jó. Nem érzek semmit, se ürességet, se fájdalmat.
Cigi után vissza megyek a szobámba, besötétítem, a zene továbbra is megy.
Rádőlök az ágyra és ilyenkor jön a baj. Elkezdek gondolkodni.Olyasmiken hogy én mégis miért nem érdemlek egy olyan személyt aki tiszta szívéből szeret, figyel rám, fél elveszíteni, érdekli mi van velem.
Aztán mindig rájövök, hogy olyan kibírharatlan vagyok hogy nekem ilyen max álmomban jut. Senki nem bírja ki ezt a személyiséget. Na meg nem csak a személyiségemmel van itt baj, tükörbe nézek és egyből elvetem ezeket a hülye kérdéseket. Mert hogy én nem fogok meg senkit sem a külsőm alapján az is biztos.
Bántottam is magam ez miatt.
Nem vagyok rá büszke, de úgy voltam vele, hogy nagyon is megérdemlem azokat a vágásokat. Utoljára november körül vágtam meg magam.
Kíváncsi vagyok hogy egyszer elfogom-e tudni fogadni magam.Oh igen..még mindig bemutatkozás.
Nevelőszülőknél élek. Az igazi szüleimet nem ismerem, csak a nevüket tudom. Elég is.
Két hónapos korom óta dobáltak egyik családtól a másikhoz.
Azt mondják hogy a kisgyerekek nem fogják fel, mitörténik velük. Akkor is tudtam hogy nem az igazi szüleim nevelnek. Mindengyik családra emlékszem akinél megfordultam. Akár csak pár napot voltam ott, akár hónapokat.Van egy édestestvérem. Hála istennek vele mentem át mindenen. Nem volt felhőtlen kapcsolatunk. De most hogy nagyobbak vagyunk, már sokkal jobb. Imádok vele lenni. Ezért is döntöttem úgy, miután elköltözött, hogy minden szombaton este elmegyek hozzá. Mostmár kihagyhatatlan program lett.
Azt hiszem..kb ennyit rólam.