A hercegnő átka...(LevixOC)

1.

Hé! Honomi!-kiáltott rám mire rá néztem

-Tessék?-kérdeztem fel vont szemöldökkel

-Egyél drágám mert hamarosan indulunk.-jelentette ki folytatva az evést

-És hová is?-kérdeztem

-A felderítő egység szállójára.

-És erről mikor is akartál szólni?

-Minél később hogy ne ellenkezz annyit.-mondta nemes egyszerűséggel mire fel álltam és távozni akartam

-Hová lesz az út kis asszony?-nézett rám

-Öltözni. Hisz mindjárt megyünk nem igaz?-kérdeztem gúnyosan mire egy szídó tekintetet kaptam válaszul

Nem hiszem el minek kell engem is el rángatni? Ah, biztos most is a "férj" témán lovagol... nem hiszem el... nem érti meg hogy nem akarok férjet... mind csak pénzéhes emberek senki nem azért jönne hozzám mert szeret hanem csak azért mert "hercegnő" vagyok.

Fel kullogtam a szobámba és ki vettem egy ruhát a szekrényből. Mivel utálom a csicsás szarokat és a szoknyákat ezért mindig olyan ruhát próbálok választani ami nem csicsás és úgy mond egész nap melegítőbe ülnék csak egy baj van. Anyám agyon csapna. Mindig az mondja hogy nem vehetek fel egyszerű gatyát „mert az nem illik egy hercegnőhöz" születésem óta ezt hallgatom és egyéb más dolgokat is. Nem értem hogy miért kell nekem a kurva szoros fűzőt viselnem ami nem mellesleg rohadt kényelmetlen, csak azért mert én vagyon a "hercegnő". És ki a szart érdekel? Mert engem ugyan nem. De nem tehetek mást szoknyába kell bújnom és kesztyűt kell viselnem.

Ki vettem a szekrényből egy sima egyszerű szoknyát ami fehér volt és kicsivel a térdem alá ért. Meg fel vettem egy fehér kesztyűt ami a könyököm fölé ért. A hajamat ahogy mindig ki fésülöm és hagyom hagy lógjon. A hajam hó fehér és a derekamig ér. A szemem zöld, mint a nap úgy vakít.

-Honomi, drágám! Mennünk kell!-kiáltotta anyám

-Megyek már.-mondtam le császkálódva a lépcsőn mikor anyám meg látott végig mért a szemeivel majd egyet sóhajtott...-Mi van? Mi baj van a ruhámmal?-kérdeztem sóhajtva

-Semmi. Csak olcsón meg úsztad...

-Tch. És akkor?-néztem rá majd ki mentünk a hintóhoz be másztam és el indultunk

Kb 3 órán át mentünk a hintóval mikor a lovak patáinak dobbanása abba maradt. Majd nem sokkal később a Kocsis ki nyitotta a hintót és ki segített abból a "börtönből". Meg köszöntem majd anyámat követtem.

-Most hová is megyünk?-kérdeztem

-Erwin parancsnokhoz. Hivatalos ügyeket kell vele intéznem. Addig te Levi hadnaggyal leszel.

-Szuper tehát csak azért hoztál hogy le passzolj.

-Ezt azért nem így mondanám.

-Tch. Akkor hogy?

-Hm... nem is tudom-dudorászott

-Hű! De jó kedve van valakinek...-forgattam a szemeim karba tett kézzel

-Tán baj?

-Nekem mindegy.-mondtam

-Na itt is vagyunk. - mondta

-Üdvözlöm, felség!-köszönt egy magas szőke férfi

-Erwin Smith vagyok.-mutatkozott be

-Én Honomi vagyok.-mondtam kissé ridegem