Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Retektündér

– Nagyon, nagyon köszönöm, méltóságos kultivátorok!

A kamasz fiú elmosolyodott.

– Nincs szükség rá, hogy köszönetet mondjon, úrfi. Az a feladatunk, hogy megóvjuk az embereket.

A férfi felnevetett.

– Nem csak tehetségesek és gyönyörűek vagytok, de tisztességesek és jól neveltek is, ahogyan az a Gusu Lan klán tanítványaihoz méltó. Megkérdezhetem a neveteket?

– Az én nevem Lan Sizhui – mosolyodott el a fiú.

– Az enyém Lan Jingyi – mondta a másik.

A férfi szeme elkerekedett.

– Lan Sizhui... te vagy az a Lan Sizhui, a mélyen tisztelt Hanguang jun és a hírhedt Wei Wuxian fia!

Lan Sizhui tovább mosolygott. Lan Jingyi elrejtette a fintorát. Komolyan, a barátja túlságosan is udvarias volt.

– Most, hogy a démonokat elzártuk, bocsásson meg, de távoznunk kell – mondta Sizhui.

– Ó, hát persze, igen. Nagyon köszönöm, kultivátorok!

A Gusu Lan klán junior tanítványai folytatták az éjjeli vadászatot. Azt a démont elzárták, ami a falu népét terrorizálta, de nem ez volt a legfontosabb küldetésük. Csak belefutottak, miközben egy másik démont kerestek.

– Már éjszaka van, nem akarunk keresni egy fogadót? – kérdezte az egyik tanítvány. Lan Sizhui bólintott.

– Láttam egy fogadót az utca végén. Menjünk oda...

Egy kísérteties sikoly vágott a szavába a hegy irányából. Sizhui a tanítványtársaira nézett.

– Úgy tűnik, a fogadónak várnia kell. Gyerünk!

Mindannyian bólintottak, és követték Sizhuit, a sikoly forrását keresve. Hamarosan a Dafan hegyen találták magukat. Sizhui emlékezett rá, hogy Ning nagybácsi említette neki, hogy itt van eltemetve a Wen klán legtöbb tagja. Az emberek nem nagyon jártak erre többé, mert nagyon sok haragvó energia gyűlt itt össze, ugyanakkor néhány kultivátor szándékosan választotta ezt a hegyet az éjjeli vadászatok helyszínéül.

A juniorok találtak egy lepusztult épületet, és bementek. Istenségek öreg kőszobrai sorakoztak az oltáron. Jingyi meggyújtott egy tűztalizmánt, hogy jobban lássanak.

– A hang... innen jött, nem igaz? – kérdezte.

– Biztosan innen – értett egyet Sizhui.

Az ajtó hirtelen kitárult, és az összes tanítvány megfordult, támadásra készen. Megnyugodtak, amikor az érkezőben felismerték egy másik klán tanítványát.

Jin Ling, a Lanling Jin és a Yunmeng Jiang klánok tanítványaival együtt rögtön felismerte a fehér egyenruhákat – csakúgy, mint az unokatestvérét.

– Te sikítottál, Sizhui? – kérdezte Jin Ling.

Lan Jingyi felhúzta az orrát.

– Mit gondolsz, melyik univerzumban visítana úgy Sizhui, mint egy sikítószellem?

– Rég nem találkoztunk, Jin úrfi – köszöntötte Sizhui.

Jin Ling megforgatta a szemét.

– Rajtad kívül senki nem üdvözölné úgy az unokatestvérét, mint egy idegent. Tudtad, hogy amikor az anyád legutóbb meglátogatta az enyémet, arról panaszkodott neki, hogy „Wei mesternek" szólítottad, az apádat pedig „Hanguang junnek" mások előtt?