Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

CQL: Retektündér

Lan Sizhui és Lan Jingyi egészen biztosak voltak benne, hogy néhány másodperccel korábban még a Százfőnix hegyen keresték a Sötét tigris amulett darabját. Még nem találták meg, de helyette találtak egy barlangot egy furcsa, vérrel készített írtvarázzsal a falon. Amikor megérintették, egy ellenállhatatlanul erős hatalom miatt egyszerűen elvesztették az eszméletüket.

És amint kinyitották a szemüket, egy színpadon ülve találták magukat, legalább ezer ember előtt. Sizhui lefagyott, és a mellette ülő Jingyire nézett. Jingyi tanácstalannak tűnt. Végigmérték egymást, majd önmagukat. Mindkettejüknek rövid haja volt fufruval, és olyan furcsa ruhát viseltek, amit még egyikük sem látott.

Sizhui megfordult és a mellette ülő emberre nézett. A férfi borzalmasan hasonlított Ning nagybácsira, csak ennek a férfinak rövid barna haja volt, és ő is furcsa ruhát viselt.

Megérintette a vállát. A férfi ránézett.

– Elnézést kérek, de meg tudná mondani, hogy mi ez a hely?

Yu Bin egy pillanatig a színésztársára bámult, majd elnevette magát.

– Berúgtál vagy beszívtál, Fanxing?

Sizhui elképedt. Ez az ember összekeverte őt valakivel. Talán nem az igazi Ning nagybácsi volt, még akkor sem, ha ugyanúgy nézett ki.

– ... Nem vagyok részeg. Tényleg nem tudom, hogy mi ez a hely, és hogy hogyan kerültem ide –mondta.

Yu Bin összevont szemöldökkel nézett rá.

– Oké, hogy miféle hely ez? Most éppen amnéziásat játszik? Ez az új trend a gyerekek között?

– T... Te... ren? – próbálta ismételni Sizhui.

Jingyi magához húzta a barátját.

– Sizhui... Gondolod, hogy egy illúzió-világba hozott minket a démon? Vagy esetleg ez a Sötét tigris amulett műve? Mi van az írtvarázzsal?

Sizhui bólintott.

– Lehetséges, Jingyi. Próbáljunk meg kitörni az illúzióból.

De amikor megpróbáltak ráhangolódni a qi áramlására, Sizhui rájött, hogy ez a test, amiben éppen tartózkodott, egyáltalán nem rendelkezett aranymaggal. Pánikban nézett a barátjára, és ugyanennek az érzelemnek a tükörképét látta Jingyin.

– Zhen Fanxing, mit gondolsz?

Sizhui csak akkor figyelt fel, amikor valaki meghúzta a ruhaujját. Egy fekete nadrágot és kabátot, alatta pedig fehér inget viselő idegen szólította meg, aki egy rúdszerű tárgyat és egy darab papírt tartott a kezében.

Pislogott.

– Mi?

– Melyik csapatot választod?

– Csapatot? – ismételte.

Az idegen megrázta a fejét.

– A juniorunk éppen elveszett a saját világában, és nem figyel, Liu Haikuan. Mint klánvezér, mit gondolsz, mi legyen a büntetése? – kérdezte a fekete kabátos férfi.

Sizhui a Liu Haikuannak nevezett férfira nézett, és teljesen megdöbbent, amikor a nagybátyjára, Lan Xichenre, a Gusu Lan klán vezérére ismert benne. Ő is furcsa ruhákat viselt, és rövidre volt vágva a haja.

– Azt mondom, meg kell mutatnia a táncát – kacagott Liu Haikuan.

– TÁNC!!! – kiáltotta a fekete kabátos férfi, és a lent ülő nézők mindegyike ujjongott.