Egy elhagyatott elmegyógyintézetbe zárva

5.rész

Kinyitottam az ajtót.
Egyhatalmas épület tárult elénk. Furcsa szobák, sok-sok folyosó, ebédlő.
Ez egy korház nem?-kérdezte Ricsi.
Nem, ez valami más- válaszolt Panni.
Elmegyógyintézet- jelentettem ki- ez egy elhagyatott elmegyógyintézet.
Uhh- mondta Ricsi.
Ebben a pillanatban egy órának a kattogása volt halható.
Mind felriadtunk. Óra, óra.... baszus az álmom.
Majd gyorsan meg néztem mi van rajtam. Oké nem az a ruha.
Oké én most fel hívom a hotelt- mondtam majd elővettem a telóm- ömmmm.....skacok- mondtam miközben a többiek oda jöttek- nincs térerő.
Lesokkolódtunk.
Oké tudjátok mit maradjunk még egy kicsit próbáljuk meg mégegyszer és utánna menjünk innen- mondtam.
Menjünk most!- mondta dühösen Panni
Nem lehet- mondtam
MIÉRT?!?- nézet rám.
Azért mert ESIK AZ ESŐ!!!!- mutattam az ablak felé.
Ohh- ennyit mondott.
Ricsire néztem aki csak gondolkodott.  Lepakoltunk. Már egy ideje ott voltunk. Oda mentem és leültem Ricsi mellé. Neki döntöttem a fejem a vállának. Ő csak elmosolyodott,  és megfogta a kezem.
Egyre hangosabban kattog ez a sz@r- mondta Panni feszülten.
Nézzük meg?- mondta Ricsi.
Igen- mondtam.
Hát van jobb megoldás- kérdezte Panni.
Nincs- mondtuk Ricsivel.
A cuccainkkal elindultunk a hang irányába.
Majd szobáról szobára menve megtaláltuk.
Ebben a szobába kell hogy legyen- mutatott Panni arra a szobára ahol még nem voltunk.
Ebben a pillanatban megszédültem. Ricsi kapott el a levegőbe.
Úristen- szaladt hozzám Panni- jól vagy?
Igen- nyögtem ki.
Ricsi óvatosan elengedet majd felálltam.
Menjünk be?- kérdezte Panni.
Nem válaszoltam csak megindultam az ajtó felé. Kinyitottam és azt hittem ott helyben meghalok.
Az...a....az....az nem...nem lehet- dadogtam.
Ott volt az óra ugyan olyan lassan járt.
Futás- mondtam
Erre a Pannival és Ricsivel futni kezdünk.
OTT AZ AJTÓ!!!!!- ordította Panni.
Majd meg álltunk az ajtó előtt.