Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

CQL: Apu

Lan Sizhui szemhéja megrebbent. Aztán kinyitotta a szemét. Egy nagyon puha, hosszú széken feküdt, és Jingyi ott ült mellette.

– Jól vagy, Sizhui? Ez biztos döbbenetes lehetett, hogy így láttad az apádat – mondta Jingyi.

Sizhui felült.

– Mi történt?

– Elájultál. A fenébe, majdnem én is elájultam. Visszahoztak téged ebbe a szobába, hogy pihenj. Reszkettél és leizzadtál, úgyhogy azt gondolták, hogy lázas vagy – magyarázta Jingyi. – Sizhui... ez a hely tényleg furcsa. Nem hiszem, hogy egy illúzióban képesek lennénk elájulni. És azt sem értem, hogy hogy kinek lehet elég hatalma ahhoz, hogy ilyen bonyolult illúziót teremtsen.

Sizhui bólintott.

– Azt hiszem... ez a hely talán nem illúzió. Lehet, hogy egy másik dimenzió. Emlékszem, hogy A-Niang azt mondta, hogy ahogyan démonok élnek a mi világunkban, úgy vannak másik világok is, olyan emberekkel, akik ugyanúgy néznek ki, mint mi, de egészen más életet élnek.

Jingyi elsápadt.

– Gondolod, hogy ez egy másik világ?

Sizhui határozottan bólintott.

– Valószínűleg. Ha tényleg az, akkor úgy tűnik, hogy nem a teljes lényünk, csak a lelkünk és a tudatunk került át ide – Jingyire bámult, és előrenyúlt, hogy felemelje Jingyi frufruját. – Pontosan ugyanúgy nézel ki, mint szoktál, a hajadat és a ruháidat leszámítva. Itt máshogy is hívnak minket, úgyhogy úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy idehoztak volna minket, átvettük azoknak a helyét, akik eredetileg itt éltek. Meg kell találnunk a módját, hogy visszajussunk.

– De hogyan...

A beszélgetésüket kopogtatás szakította félbe. Lan Sizhui nyelt egyet,a hogy meglátta, hogy A-Niang és A-Die lépnek a szobába. A-Niang arcán aggódó mosoly játszott.

– Hogy érzed magad, Fanxing? – kérdezte Xiao Zhan, ahogy leült Sizhui mellé. A tenyerét Sizhui homlokára tette. – Még mindig lázasnak érzed magad? Hm... nem meleg a homlokod.

Sizhui arca kipirult, miközben lassan eltolta magától Xiao Zhan kezét.

– Jól vagyok, Wei mester.

– Wei mester? – kérdezte a szemöldökét felvonva Xiao Zhan.

Sizhui hezitált. A-Die nem mondott semmit, de a szeme azt üzente Sizhuinak, hogy nem volt boldog. Sizhui azon gondolkodott, hogy miért. Valami rosszat tett? Talán amiatt, ahogy az A-Niang hasonmását szolította? Nem volt tisztában vele, hogy ebben a világban milyen kapcsolatban vannak, de Ning nagybácsi hasonmása szeretőkként említette őket, és még őt is szeretettel „az én A-Yuanom"-nak szólította. Hovatovább, az összes ember közül éppen ez a kettő érkezett először, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy jól van.

– A-Niang...?

Xiao Zhan lefagyott.

Wang Yibóra bámult, aki megvonta a vállát. Csak egy hónapja kezdett járni Wang Yibóval, és Zhen Fanxing máris anyának szólítja. Na nem mintha ennek a fiúnak ne lett volna humorérzéke, de azt azért nem gondolta volna, hogy a fiatal színész még akkor is viccelődik, amikor beteg, és az emberek aggódnak érte. Biztosan Wang Yibo fertőzte meg, gondolta Xiao Zhan. Még azután is hogy járni kezdtek, Yibo Zhan Ge-nek, máskor Xiao Zhannak, esetleg Xiao Laoshinak szólította (ez utóbbit hivatalos alkalmakon, miközben szivárványt hányt.) Aztán a rajongói találkozóra való összejövetelkor Yu Bin megkérdezte, ohgy miért szólítja még mindig így, és azzal viccelt, hogy Wang Yibo szólíthatná őt „hitves"-nek is.