🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Ötödik rész🐱

Boldogan néztem végig ahogy Mike egy kis szeget ver az ágyam fölé, majd ráakasztja a pici álomfogót.
- Kész is! - mosolygott rám. - Amúgy mindjárt itt lesz Luke és Ash, úgyhogy velük megyünk vásárolni, - magyarázta, kis szünetet tartva, miközben az ajtóhoz sétált. - szóval hagylak átöltözni! - ezzel ki is ment. Felvettem a fekete pulcsim és a fekete tréningem, végül egy puha zokni és már mentem is le a lépcsőn. Lent kissé megcsapott a hideg, és a konyhába érve megláttam, hogy Mike ablakot nyitott. Ha már itt tartunk, ő hol van? Hamar választ kaptam kérdésemre, mivel Mike kissé idegesen jött ki az előszobából, telefonján beszélve. Hangja unott volt, haja pedig *szürke.
- Nem!...Akkor sem teszem meg!...Az előző ilyen ígéretedből is mi lett!?...Ó igen? És miben?...Ó igazad van ott az én családomról volt szó, nem Ashtonéról! Igazad van!...Azt, hogy engem sokkal könnyebben szúrsz hátba, hisz, várj csak, hogy is fogalmaztad? Csak egy kihaló hibrid faj vagyok és ha rajtad múlna már nem léteznék!...Jó! Akkor keresek mást, nálad bárki jobb lehet! - haja már rég átment **tűzpirosba, a mondta végén pedig mérgesen csapta a telefont az asztalra, amitől kicsit megugrottam.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - lágyult el hangaj, haja pedig szépen lassan váltott át ***világoskékbe. - Csak tudod van egy-két olyan ember aki nem ért a szép szóból! - sóhajtott, majd a vízforralóhoz sétált, eresztett bele vizet és hagyta forrni.
- Csinálok teát, kérsz?
- Aham... - ültem le a pulthoz, figyelve Mikeot, ahogy tesz-vesz a forraló körül.
- Ó és közbejött egy apróság, úgyhogy csak Ash jön! Fél óra múlva érkezik! - tette még hozzá.
Mire elszürcsölgettük a teát addigra Ash is betoppant.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva.
- Szevassz! - kiszöntötte őt Mike egy kézfogással, ami után Ash hozzám is odajött egy ölelésre.
- Sikerült beszélj az ügyvéddel? - kérdezte Ash, Mikeot.
- Ja, útközben elmesélem, de induljunk el, mert nemsokára sötétedik, és ez az utolsó szabadabb napom. - válaszolt Mike, miközben elkezdtük húzni a cipőnket és a kabátokat. Én ugyan azt a Mike féle kabátot vettem fel, majd arra eszméltem fel, hogy Ash a fejemre nyom egy fehér, bolytos sapkát.
- Ez a téd, ne fázzanak a füleid! - mosolygott rám! A tükörben a rózsaszín feliratot is elolvastam, melynek a széle fekete volt. ★Sis★. Boldogan mosolyodtam el, majd öleltem meg Asht.
- Na menjünk! - szólt Mike, majd el is indultunk a kocsihoz, persze csak miután Mike bezárta az ajtót.
- Szóval beszéltem azzal a seggfejjel! Nem intézi el a papirokat, mert a bíró úgy se fogja engedéjezni apudnak a láthatóságot, mert nem tudom én mit írt ott alá anyud! Azt akarja hogy mondjunk le Sum-ról, mert az igazolvány ígyis csak két hónapig tart, vagy van a jelölés variáció. - magyarázott idegesen Mike, haja pedig újra **vörös lett emiatt. De, várj mi? Mit akarnak csinálni? És miért ne maradhatnék? Nem akarok vissza menni! Ez az utolsó esélyem!
- De ugye szóltál neki hogy anyám halott, a szerződés pedig semmissé vált? Ezért jártuk a bíróságot tavaly, hogy megtudjúk, a hülye távolság tartásit hogyan szüntetssük meg! - háborodott fel Ash is. Most ő ült elöl, Mike mellett.
- Persze, azt is mondtam hogy akkor találunk mást, szóval holnap aláírom, hogy ő bizony nem lesz az ügyvédünk! Nem hagyom hogy csak úgy elvegyék Sum-ot! - Kissé megnyugodtam ezek hallatán. Akkor nem megyek vissza!
- Oké! Én addigra felhívom Dr. Sonw-t és kérek tőle időpontot.
- A DNS-tesztre igaz? - Ash csak hümmögve bólintott, és itt meg is szakadt a baszélgetés. Én miért nem értek semmit?
Olyan 15 perc múlva már egy hatalmas ruhásüzlet előtt álltunk meg. Két kemyény óra múlva két nagy zacskó ruhával ültünk vissza a kocsiba.
- Oké, akkor most én leraklak titeket, és elmegyek bevásárolni a vacsihoz. Ash itt fog maradni veled, rendben? - kérdezte Mike, hátrahajolva hozzám, miután leparkolt a ház előtt. - Sietni fogok. - tette hozzá, én pedig bólintottam, majd Asht követve kiszálltam a kocsiból. Tekintetemmel követtem Mike autóját, mindaddig még le nem fordult az egyik leágazásnál.
- Gyere Summer. Csinálok valami kaját és utána filmezhetnénk! - szólt Ashton az ajtóból, én pedig bólintva követtem őt. - Na meg elmagyarázom hogy milyen helyzetbe csöppentél. - tette hozzá. Először nem értettem, majd leesett, hogy valszeg a kocsiban hallottakra gondol. Csendben követtem őt a konyhába, ahol épp a szendvicshez valókat vette ki a hűtőből.
- Mehet minden? Vagy van amit nem szeretsz? - kérdezte, én pedig csak megráztam a fejem, jelezve hogy nincs olyan amit ne szeretnék. Sőt! Merjem nem szeretni. A telefon beszélgetésből leszűrve kicsit bizonytalanodott a maradásom! Az intézetben meg ki tudja mi vár rám.

*Közönyösség
**Düh
***Nyugodtság

Befejezve: 21.01.26.
Javítva: 21.02.01.
Publikálva: 21.06.07.