A te szemszöged
Hogy kerültem le a konyhába? És miért néz mindenki ilyen furán?
- Ömm, baj van vagy mi van? -kérdeztem mire Ötös leteleportált.
- Y/n te teleportálsz!! - mondta boldogan
- H..Hogy mi?!-kérdeztem meglepetten
- Azt mi is láttuk! - szóltak bele a többiek
- Ez azt jelenti, hogy ide tartozol mindig is ide tartoztál! - Luther nagyon boldogan folytatta a mondandóját- És ha több erőd van?-kérdezte
- Nem hinném - hallottam Diegotól. És ekkor Klaus leejtett egy poharat de én villámgyorsan ott voltam és elkaptam azt
- Szóval mégis- mondta Ötös önelégült fejjel
- Ez sok nekem!-és elájultam.
Ötös szemszög
Elájult. Már megfogtam és felteleportáltam vele a szobámba. Annyira gyönyörű volt. De lemendtem inni egy kávét.
- Szia. Szerinted mikor ébred fel?- kérdezte Luther
- Szia, nem tudom, miért?- vontam fel a szemöldököm
- Megnézhetnénk még mijen erejei is vannak és kiképezhetnénk őt miután felébredt
- Mi NEM, BELŐLE NEM LESSZ KÍSÉRLETI NYÚL NEM LESSZ OLYAN MINT MI!! -ordítottam rá
-Jó jó nyugi-nyugtatott Vanya
-Na mindeggy felmendtem-és ezzel felteleportáltam hozzá. Békésen aludt én szürcsöltem a kávémból és beszélni kezdtem hozzá.
-Annyira sajnálom hogy most itt kell feküdnöd és nem vagy boldog normális lány miattunk. De tudd hogy nagyon szeretlek téged és mindent megteszek azért hogy boldog légy!-ekkor nyitogatni kezdte a szemeit-Y/n jobban vagy?
- Igen azt hiszem!- mondta mosolyogva
- Na gyere enni!- mondtam neki
- Oksi!
A te szemszöged
Le mendtünk enni és mindenki engem nézett. Zavarban voltam.
- Öööm, igen?
- Te tudtad? - kérdezte Vanya
-Dehogyis
-Akkor jó-felelte Allison
- Amúgy benne vagy hogy megnézzük a többi erőd?-kérdezte Luther
- Aham.
-Oké akkor ebéd után!- szólt bele Diego
-Oké.
Megebédeltünk. Láttam Ötösön hogy zavarja valami.
-Ötös tudtsz jönni egy kicsit?
-Persze - mondta ingerülten
-Mi a baj? És ne mond azt hogy semmi mert látom rajtad!
-Csak az hogy nem tetszik hogy meg akarják nézi mijen erőid is vannak, velünk is ezt tette apánk! - megfogtam az arcát és minden emlékét láttam az apjáról
- Szőrnyű gyerekkorod volt! - bekönnyeztem
- Mi...de honnan tudod, ezt nem mondtam! -hosszas gondolkodás után rájött. - Te láttad az emlékeim!
-Igen de csak az apukáddal történteket
-Ez az egyik erőd!?
- Úgy látszik!
-Gyere mondtjuk el a többieknek!-bólogattam
Mindent elmondtunk nekik. Ők csak meglepődve néztek minket.
- Jó most kiderítsük mi a többi erőd! - vágta rá Luther
És kimentünk az udvarra. Hosszas gyakorlás után rájöttünk hogy mijen erőim is vannak. Volt bennem teleportálás, gondolatolvasás, az emlék látás, gyorsaság, telekinéis, gyógyítás, kés irányítás és szuper erősség.
-Én egy szörny vagyok! - kiáltottam
- Hé hé nyugi nem vagy az! - nyugtatott Ötös
-De IGEN!-és ekkor elkeztem folytogatni ötöst-Látod, én egy SZÖRNY VAGYOK! - nem a saját hangomon beszéltem
-N.ne.nem va...vagy..a..az- és leesett a földre eszméletlenül.Ekkor visszaváltozott a szemem és odafuttam hozzá bőgni keztem.Erre a többiek is odaértek hozzánk
- Mi történt? - kérdezte Allison de én csak sírtam. Észrevette őt
- Y/n figyelj meg tudod gyógyítani csak csináld, nem lessz semmi baj!- mondta és elkeztem újraéleszteni őt és pár sikertelen próbálkozás után világítani kezdett a kezem és sikerült is.
-Ötös! -megcsókoltam
-Y/n tudtam hogy sikerülni fog! -mondta majd ő is megcsókolt
-Valaki elmondaná mi történt? - kérdezte Vanya
-Ja igen!- elmeséltem mindent és bemendtünk a házba.
-Ünnepeljünk!- mondta Klaus
-Mégis mit?- kérdezte Ötös
- Y/n -t!
-Én benne vagyok ha buliról van szó!- mosolyogtam
-Ha ő benne van -mutatott rám -Én is! -mondta Ötös
-Mi is benne vagyunk! - szóltak bele a többiek
-Oké akkor ma vacsi után!- ujjongott örömében Klaus
-Jó -mondtuk szinkronban a többiekkel

KAMU SEDANG MEMBACA
Mibe Keveredtem?!
RomansaRemélem tetszeni fog a könyv. egy kicsit a könyvről: egy 16 éves "átlagos" lány vagy (igen te vagy az egyik főszereplő) Aki éli életét amíg nem találkozik egy furcsa fiúval egy kávézóban.(amúgy ötös itt már 16 volt de még mindig az egyenruhát hordta...