|Bocsi az eltűnésért.. néha nekem is kell egy rövid szünet..|
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
San meredten bámult ki a kávézó ablakán. Nézte, ahogy az emberek élik mindennapjaikat. Ahogy beszélgetnek, vagy csak vásárolnak valamit és szó nélkül mennek is tovább. Hirtelen meglátott két srácot, körülbelül egyidősek lehettek. A két fiú egymás kezét szorongatta, az alacsonyabb kezén egy ezüst gyűrű díszelgett. Mindkettőjüknek fülig ért a szája, mintha életük legboldogabb napja lenne ez. San arcára is került egy kisebb vigyor, egyből elképzelte, hogy ez a két személy ő és Wooyoung. San nem tudta, hogy mennyire lenne ez korai, vagy hogy Wooyoung hogyan áll ehhez. Sosem mert rákérdezni. Még maga San sem döntött ezzel kapcsolatban. De álmodozni lehet, az nem árt senkinek. ~San? Jól vagy?-foglalt helyet Hyungwon a fiú mellett. San rögtön felkapta fejét. ~Igen! Csak elbambultam.-legyintett egyet, amire Hyungwon csak bólintott. A két srác együtt töltötte a délutánt, mindketten remekül érezték magukat. San azt hitte nehezebb lesz barátot találnia, mivel elég kis béna ebben. De Hyungwon nagyon kedves és közvetlen vele, ami nagyon sokat segít. ~San? Elmondhatok valamit?-szólalt fel Hyungwon, miközben sétáltak haza. San szimplán csak hümmögött egyet, jelezve, hogy figyel. Hyungwon megállt a sétában, emiatt San is. Az idősebb fiú idegesnek tűnt, amire San felfigyelt. Érdeklődve várta, hogy mit akar a másik mondani. ~Igazából el akartam mondani, hogy kedvellek, San. Nagyon aranyos srác vagy.-jelentette ki Hyungwon. San elmosolyodott, hirtelen azt sem tudta mit kéne mondania. De nem is volt lehetősége megszólalni, mivel Hyungwon letámadta ajkait. San rögtön megfeszült, szemei kikerekedtek a sokktól. Hyungwon egyre közelebb húzta magához a fiút, emiatt San ráébredt, hogy cselekednie kell. Lassan elhajolt, majd egy lépést tett hátra. ~N-Ne haragudj, de ezt nem lehet.-San szinte suttogott, kényelmetlenül érezte magát egy picit. Hyungwon értetlenül nézett rá. ~Miért? San olyan jól kijövünk egymással! Ez nem véletlen, a sors is egymásnak szánt minket!-Hyungwon ismét közeledett Sanhoz, aki csak hátrált. ~Hyungwon nem lehet! Én már valaki mást szeretek!-kiáltotta el magát San, ez megállította a másikat. Most Hyungwon sokkolt le. San sóhajtott egyet, majd lehúzta ujjáról a gyűrűt, amit még Wooyoung adott neki. ~Ezt a barátomtól kaptam, ez egy ígéret volt kettőnk között. Addig kell hordanom, amíg egy igazi eljegyzési gyűrű kerül a másik kezemre.-mesélte a kis tárgy történetét San, akaratán kívül is mosolyogni kezdett. Hyungwon, viszont távolt állt a mosolygástól. ~Ez engem nem állít meg. Egyszer úgyis az enyém leszel, San.-jelentette ki Hyungwon. San ledöbbent, nem is kicsit. ~Holnap találkozunk, szépség.-Hyungwon kacsintott egyet, majd el is tűnt. San még egy kicsit állt egyhelyben, képtelen volt feldolgozni a történteket. A hideg rázta a becenévtől. De egyáltalán nem azért, mert tetszett neki. Csak Wooyoungtól fogadja el, ha más mondja az nem ugyan az. Le akarta tagadni, de egy kicsit most undorodott Hyungwontól. Fogalma sem volt arról, hogy mit kéne tennie, ezért rá írt legjobb barátjára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
