Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Tizenhatodik.

Másnap korán keltem; nem aludtam éjszaka. Rossz szokásom kibontakozott, miszerint elalvás előtt gondolkozok a nap eseményein, s hát végül nem aludtam. 

Komótosan belépdeltem a fürdőszobába, ugyanis az volt az érzésem, hogy rengeteg időm van még. A tükörbe pillantva kisebb sokkot kaptam.

- Rohadj meg. - Hangom halk volt, fogaim közül kipréselődve érkezett.

Levi Ackermannak tehetsége van már korán reggel felbaszni a hülyeségeivel. Tegnapi csóknyomai úgy virítanak rajtam mint egy fehér lapon egy fekete paca. Hozzá érve az egyik kicsi, de annál inkább vörösebb folthoz felszisszentem. Ezt megharapta. Kigombolva hálóingemet szembesültem a ténnyel, miszerint mellem felső részéig sikeresen meg lettem jelölve.

- Abból nem eszel.- Arcomat megmosstam hideg vízzel, utána pedig fogaimat, mondhatni sikáltam dühömben. Berohantam szobámba, ahol az egész alakos tökörben újra szembesültem kinézetemmel. Gyorsan fehérneműt cseréltem, majd magamra vettem egyenruhám, blúzom gombjait a megszokott három gombos nyitottság helyett most teljesen begomboltam. Nem. Velem nem fogsz szórakozni! A kezemben lévő piros kockás masnit, amit életemben most használtam volna rendesen szinte a földbe tiportam, ahogyan eldobtam. Blúzom három gombját kigomboltam, ahogy szoktam, ezáltal kissé kiemelve idomaim. Fel akartam dühíteni azt az eszelős idiótát lehetőleg úgy, hogy ne én húzzam a rövidebbet. Azt gondoltam megmutatom neki, hogy nincs rám hatással, de ahogy megláttam ahogy a második gomb tájékán egy nemrégiben még vörösen ,,tündöklő" nyomból egy erőteljes kékes árnyalat kezdett el kibontakozni, inkább meggondoltam magam. Atyám ezen nem segít az alapozó. Ha így megyek be még azt hiszik össze vertek. 

Vissza menve a kék csempével tarkított fürdőszobába, kihúztam a mosdó melleti kis szekrény legfelső fiókját elővettem a még bontotlan alapozót amit egy hirtelen fellángolásból vettem meg annak idején. Azt írja a felbontás után egy éven belül elhasználandó. Akkor ez jó. Még csak fél éve vettem. A mellette lévő kis szivacsot is elővettem csomagolásából, majd eldolgoztam magamon. Annyira idegesítesz. Tovább haladtam kulcsontom felé, ahová nem kentem sokat, nehogy véletlenül megfogja rikítóan fehér blúzom. A szivaccsal dörzsöltem nyakamon bőröm. Utállak. Tényleg nagyon utállak. 

Akkor mondd mégis miért érzek most máshogy?

...

Ráérősen raktam lábaim egymás után a járdán. 07.00 Van jelenleg. Álltalában 07.20-kor indulok el, így vagyok bennt 07.40.-re. Mikasa biztos fennt van már. Oh tényleg el is feledkeztem róla. Hát már félúton vagyok, szóval írnom kell neki.

Ohayo!

Sajnálom már elindultam a suli felé, remélem nem indultál el hozzám.

Bocsi, hogy csak most szólok.

Ohayo neked is!

Nem még itthon vagyok. És semmi baj, nem kell mindig együtt mennünk.

De minden rendbe? Ahogy észrevettem Te eléggé szeretsz aludni.

Persze semmi baj, csak most nem volt kedvem tovább aludni.

- Nem volt kedvem? Komolyan ennél jobb nem jutott eszembe?- Sajnálom Mikasa, de én se tudom mi történik velem.

Be fordultam az iskola kapuján, aminek közelébe most senki sem tartózkodott, majd az épület főbejáratán át haladva elmentem a szekrényemhez, átváltani cipőm. Most van 07:17, azt hiszem fel lehet menni a terembe de nem vagyok benne biztos, de most úgyse lát senki. Felmentem az első emeletre a nyugati szárnyba, majd oda léptem a 2--C tábla alá, ahol elhúztam a hátsó ajtót ami a terem hátuljába vezet, mivel ez volt közelebb.