Kibaszott szerelem (Levi X Reader)

Tizenhetedik.

Az óra egyáltalán nem sietett, sőt mit több olyan volt számomra, mintha minden perc minimum egy óra lenne. Padtársamra nem voltam hajlandó pillantást vetni, szerencsére Ő is vette a célzást, vagy csak nem volt kedve, de nem nézett rám. 

Ma hét darab tanóránk lesz, és ez még csak az első volt, de már mozgalmasnak mondanám a napomat. Most éppen a senseinek segítek földrajz térképeket hurcolászni az elsősökhöz, mivel elbambultam az óra végén és így én maradtam egyedül a terembe, ezáltal rámesett a választás.

A tanári az iskola másik végiben, a második emeleten, a keleti szárnyban foglal helyet ott is inkább leghátul, észak felé. Szóval át kell kavirnyáznom az egész  emeleten, fel menni a lépcsőkön, majd le menni az első emelet keleti szárnyába ahol az 1--D tartózkodik, vagyis az osztály ami a térképek és az én úti célom is. 

Átvágtam a zajjal tarkított folyosón majd elfordultam jobbra és felmentem a lépcsőn. - Jó napot, Misuri- sensei küldött a földrajz térképekért!- Hangom nem volt hangos a zajongó és élettel teli tanáriban, nagy valószínüséggel az ajtó nyitódásra lettek figyelmesek. Egy idős tanár lépett elém, és invitált maga után, a tanári másik sarkába, ahol a térképek sorakoztak. Fel vettem mind a hármat, amiről beszélt nekem sensei, majd elköszöntem az idős senseitől, aki ijedten követett szemeivel, nem-e ejtem le véletlenül a nálam nagyobb tárgyakat.

Szerencsére ez nem történt meg, így le mentem az első emeletre, majd bekopogtam.

- Elnézést, meghoztam a térképeket!- A terembe csak pár gyerek lézengett, akik kis csoportokba tömörülve beszélgettek.

- Oh azt ad csak ide és tegyük le őket a sarokba!- Jött oda elém egy barna hajú lány kék szemekkel, s vette ki kezemből az egyik térképet. Oda ment a tábla melle majd lerakta a térképet én pedig követve tettét cselekedtem. - Te is elsős vagy igaz? A nevem Ijichi Suzume, örülök a találkozásnak!- Villantottam reám szelíd mosolyát.

- Örvendek, a nevem (Teljes név), és nem én másodikos vagyok.- Mondatomra kissé megszeppent, majd zavarában a hátam mögé nézett.

- S- Sajnálom, csak mivel ugyanakkorák vagyunk...

Ne hangoztasd, hogy olyan töpszli vagyok, hogy elsősnek nézek ki. - Ugyan rá se ránts!- Legyeztem a mostanra szabad kezemmel.- Nem Te vagy az első, aki fiatalabbnak néz, mint amennyi vagyok. - Tulajdonképpen ez akkor kezdődött, amikor tizenháromévesen, vagyis három évvel ezelőtt alig nőttem, maximum egy év alatt egyetlen egy centimétert. Onnantól kezdve folyton minimum egy évvel fiatalabbat mondtak rám, mint valójában. 

- R- Rendben

Nem maradtam ott sokáig, csak néhány általános dolog került szóba, hogy mostanában mennyi dolgozatot íratnak velünk, vagy hogy kinek hogy telt az újév. A folyosón lépéseimet sietősre vettem, el akartam még menni ahhoz az eldugott kis autómatához vaníliás tejet venni.

...

- Héj ne légy ilyen Daisuke- kun~ Teljesen le vagyunk égve! Csak egy kicsit gondolj ránk is!

- Nem! A múltkorit sem adtátok meg! - Befordulva az épület oldalánál megláttam négy srácot, akik sokkalta magasabbak voltak nálam. Az egyik a fal mellett állt, míg a másik három, mint farkas a nyulat figyelték őt.

- Na légyszí~ Nem szeretnék veled veszekedni. - A nyájas hangú, barna kócos hajú srác egyre jobban közeledett a falnál tartózkodó fekete, arcba lógó hajú felé, eddig zsebre tett kezét pedig egyre jobban vette elő, és húzta fel ingje ujjait.

Megfogják verni.

- Oi, azt mondta nem. Nem érted a szó jelentését?- Elindultam feléjük, majd át mentem azon a részen ami kimaradt a fekete hajú és a barna kócos között egészen az autómatáig.