Ölelj még...(LeviHan fanfic)

~Első rész~

Fagyos decemberi reggel volt. a felderítők épp hazafelé tartottak egy expedícióról, ami kudarcba fulladt. Erwin parancsnokot is elvesztették. Mindenki arcán fájdalom ült és senki sem méltóztatott megszólalni. A sérültek lassacskán kezdtek magukhoz térni ahogy a hajnali nap sugara beragyogta az egész körzetet.

Levi hadnagy az élen lovagolt. Tekintete még a szokásosnál is búskomorabb volt, mivel nehezen tudta feldolgozni katonái halálát, ám mint mindig, most is ügyesen leplezte érzelmeit.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ahogy a főhadiszállására érkeztek, a lovakat bekötötték az istállójukba, ők maguk pedig eltűntek szobájuk ajtaja mögött. Mindenki nagyon levert és fáradt volt. Éjfél tájt csak az egyenletes szuszogásokat lehetett a szobákból. Mindenki aludt egy valakit kivéve. Levi csak forgolódott, egyszerűen nem jött álom a szemére. Inkább felkelt, és az ablak melletti székre ült. Hosszasan bámulta a csillagokat, amikor egyszer csak úgy döntött kimegy, és megnézi mi a helyzet. Lassan becsukta maga mögött az ajtót, majd az öreg, nyikorgós fa padlón végigsétált. A folyosó végén lévő szoba ajtaja résnyire nyitva volt és egy halovány lámpa fénye szűrődött ki onnan. Levi oldalát fúrta a kíváncsiság, ígyhát úgy döntött megnézi mi van bent. Bekukucskált az ajtón. Megcsapta az orrát a dohos bútorok szaga amiken le volt ülepedve a por. Egy asztal állt csak a szobában amin papírgalacsinok tömkelege sorakozott, valamint tele volt iratokkal és egy tintásüveggel. A fény egy aprócska petróleum lámpából jött. A lámpa melett pedig egy óriási barna hajtömeg. Egy nő ült az asztalnál. Kezében toll, feje az asztalra hajtva.

-Hange.

Az éjszaka hideg volt, így Levi az alvó Hange hátára terítette kabátját.

- Idióta négyszemű - morogta orra alatt, majd az ajtóból visszanézett rá.

- De mégis mintha... - itt nem fejezte be a mondatot mert Hange valamit mormolt álmában, bár azt nem lehetett érteni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A meleg tavaszi napfény csiklandozta Hange arcát, aki természetesen felkelt erre, majd meglepődött amikor megtalálta a hadnagy kabátját a földön

A nő kopogás nélkül benyitott a szobába, ahol Levi még az igazak álmát aludta

- Levi - suttogta. - Nálam maradt a kabátod.

-Én is tudom, hülye négyszemű, hiszen én terítettem rád mert neked még annyi eszed sem volt, hogy a saját ágyadban aludj.

- Nyugalom, nyugalom. Csak a papírmunka közben egy kicsit elbóbiskoltam.

- Talán nem kéne éjszakába nyúlóan azokat a kibaszott titánokat tanulmányozni.

Erre Hange megsértődött, de nem akart hisztisnek tünni, ezért csak ennyit mondott:

- Azt csinálok amit akarok! - majd becsapta maga mögött az ajtót

- Tch - dühöngött Levi.

- Még egy ilyen bunkó embert - sajnálkozott Hange.

To be continued...