Ölelj még...(LeviHan fanfic)

~Második rész~

Pár hónap elteltével egy nyári éjszakán a felderítők ismét expedícióra indultak a falakon kívül.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mikor már kellően elfáradt mindenki, sátrat vertek és tábortüzet gyújtottak. Természetesen Sasha elhozta a fél éléskamrát úgyhogy ennivalóból nem volt hiány. Az este csodásan telt. Ettek, ittak, jól érezték magukat. Mikor már mindenki kidőlt a részegségtől ideje volt nyugovóra térni. Mindenki bebújt a saját sátrába, csak Hange ült még a parázslő tábortűznél egy üveg Whiskyvel a kezében. Levi nem bírta megállni, hogy ne szóljon bele.

-Oi, Hange. Ha még vagy annyira józan, hogy fel tudsz állni, akkor kérlek takarodj be a sátradba, köszi! -

- Miva'? - szólt Hange egy csuklás közepette. - Ja, megyek má'.

-Ajánlom is - vetett rá megvető pillantást

Hange bevánszorgott nagy nehezen a sátrába és egyből el is aludt. Hajnal tájt viszont felkelt és kimerészkedett a sátorból. Tudta, hogy Levi szereti nézni a napfelkeltét ezért fel akarta kelteni, hogy meglepetést szerezzen neki. A célját el is érte, ugyanis a hadnagy kilépett a sátorból és leült mellé. A haja kócos volt, szemei karikásak. Hange elméjébe egy életre beleégett a vicces ábrázata

- Te mit csinálsz itt négyszemű? Menj vissza aludni, mert holnap kell az energia. Ki kell pihenned magad.

- Nem, nem. Ülj csak le ide szépen!

Levi kivételesen hallgatott rá, hiszen nem tudott ellenállni a horizont mögül feljövő nap látványának.

- Gyönyörű. Azt akartad elérni, hogy felkeljek, ugye?

- Igen. Tudom, hogy szereted nézni a napfelkeltét. - suttogta Hange. - Csak szerettem volna örömet szerezni mert tudom, hogy nehéz időszakon mész keresztül Erwin halála miatt -

- MIÉRT KELLETT SZÓBA HOZNI? - kiabált a férfi.

Hange megijedt a hirtelen felindulástól ezért alig mert megszólalni.

- S-sajnálom - mondta elcsukló hangon.

- Nem nagy ügy, én is sajnálom. Csak...kezdem azt érezni, hogy mindenki akit szeretek egy idő után elhullik mellőlem. Félek, hogy lassan mindenkit elvesztek és egyedül maradok ebben a kietlen világban.

- Megértem a helyzeted - mondta búskomor hangon Hange

- Hange

- Igen?

- Én csak egy valamit kérek tőled. Kérlek ne halj meg.

- Megteszek mindent. Ígérem!

Azzal a hadnagy vállára hajtotta a fejét. Arcán kövér könnycseppek gördültek le. Levi élvezte a nő társaságát. Remegő kézzel megsimogatta a hátát, majd ő sem állta meg, hogy ne kezdjen el sírni. Erőt vett magán és átfogta a parancsnok derekát. Hange erre a mozdulatra oda bújt a férfihez, aki titokban nagyon örült ennek.

- Levi - szólt Hange, majd a férfi szürke szemeibe nézett. - Nem vagy egyedül. Sosem leszel egyedül -

Levi kerülte a nő tekintetét, de hiába. Az a kedves szempár nem tudta elkerülni a figyelmét. Hange gyöngéden megfogta a hadnagy arcát és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Levi zavarba jött, de nem tudott menteni a helyzeten. Hange halvány csókot lehelt a férfi ajkára majd szorosan átölelte.

- Menjünk vissza. Holnap is felkel még a nap -

- A két alak lassan visszasétált a sátrakhoz, majd egymás karjai közt aludtak el. Ez valahogy megnyugtatta az eddig még feszült Levit, aki titokban megerőltetett egy mosolyt is. Végre boldognak érezte magát

To be continued...